Ugrás a tartalomhoz

Erdei cickány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei cickány
Két példány
Két példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Eulipotyphla
Család: Cickányfélék (Soricidae)
Alcsalád: Vörösfogú cickányok (Soricinae)
Nemzetség: Soricini
Nem: Sorex
Linnaeus, 1758
Alnem: Sorex
Faj: S. araneus
Tudományos név
Sorex araneus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Sorex alticola Miller, 1901
  • Sorex bergensis Miller, 1909
  • Sorex bohemicus Stepanek, 1944
  • Sorex bolkayi Martino, 1930
  • Sorex carpathicus Barrett-Hamilton, 1905
  • Sorex castaneus Jenys, 1838
  • Sorex concinnus Wagler, 1832
  • Sorex csikii Ehik, 1928
  • Sorex daubentonii Cuvier, 1829
  • Sorex eleonorae Wettstein, 1927
  • Sorex grantii Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Sorex hermanni Duvernoy, 1834
  • Sorex huelleri Lehmann, 1966
  • Sorex ignotus Fatio, 1905
  • Sorex iochanseni Ognev, 1933
  • Sorex labiosus Jenys, 1839
  • Sorex macrotrichus de Sélys Longchamps, 1839
  • Sorex marchicus Passarge, 1984
  • Sorex melanodon Wagler, 1832
  • Sorex mollis Fatio, 1900
  • Sorex nigra Fatio, 1869
  • Sorex novyensis Schaefer, 1975
  • Sorex nuda Fatio, 1869
  • Sorex pallidus Fitzinger, 1868
  • Sorex personatus Millet, 1828
  • Sorex petrovi Martino, 1939
  • Sorex peucinius Thomas, 1913
  • Sorex preussi (Matschie, 1893)
  • Sorex pulcher Zalesky, 1937
  • Sorex pyrenaicus Miller, 1909
  • Sorex pyrrhonota (Jentink, 1910)
  • Sorex quadricaudatus Kerr, 1792
  • Sorex rhinolophus Wagler, 1832
  • Sorex ryphaeus Yudin, 1989
  • Sorex sultanae Simsek, 1986
  • Sorex surinamensis Gmelin, 1788
  • Sorex tetragonurus Hermann, 1780
  • Sorex uralensis Ognev, 1933
  • Sorex vulgaris Nilsson, 1847
  • Sorex wettsteini Bauer, 1960
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei cickány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei cickány témájú médiaállományokat és Erdei cickány témájú kategóriát.

Az erdei cickány (Sorex araneus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó Eurázsiában honos faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

Eurázsia északi-középső régióiban honos a Brit-szigetektől egészen a Bajkál-tóig. Északon a sarkkörön túlra hatol, délen a Földközi-tenger partjáig található meg. Hegyvidékeken csak a melegebb éghajlaton, délen fordul elő. Spanyolország és Franciaország nagy részéről hiányzik, csak izolált populációi vannak a Pireneusokban. Magyarországon országszerte megtalálható, gyakori faj.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az erdei cickány arcorra hosszú és csúcsa felé elkeskenyedik; feje és teste együttesen 5,8 - 8,7 centiméter, farka 3,2-5,6 centiméter, magassága 1-1,5 centiméter és testtömege 4 - 16 gramm. Hátoldala sötét- vagy feketés-barna, hasoldala világosabb. Közepesen nagy, rövid farkú cickány. Fülkagylóját a bundája nagyrészt eltakarja. Fogainak hegye élénk sötétvörös. Farka rövid szőrös vagy csupasz. A fiatalok barna színűek.

Életmódja

[szerkesztés]

Az erdei cickány nedvesebb talajú erdők, mocsaras, sásos területek lakója, ahol a sűrű fűben él. A hegyvidékeken a felső erdőhatárig felhatol. Inkább éjjel aktív, legtöbbször a saját maga ásta vagy más kisemlősök talajban, avarban vezető járataiban mozog. Leggyakoribb cickányfajunk. Tápláléka giliszták, csigák, rovarok és férgek; de elfogyasztja az állati tetemeket, csapdába esett állatokat, sőt saját fajtársait is. Naponta testsúlyának háromnegyed részét, szoptatás idején másfélszeresét kitevő mennyiségű táplálékot vesz magához. Gyakorlatilag éjjel-nappal ennie kell, másképpen éhen pusztulna. Téli álmot nem alszik, de ilyenkor táplálékigénye lecsökken, testsúlyának kb. 10%-át fogyasztja naponta. Télen a falvakban gazdasági épületekbe, istállókba húzódhat. Egy élőhelyen fordulhat elő a törpecickánnyal, a közönséges- és Miller-vízicickánnyal vagy a mezei cickánnnyal.

Az erdei cickány legfőbb ellenségei a baglyok (főleg a gyöngybagoly, amely étrendjében átlag 20-30%-ban szerepel) és macskák. Bár ellenségeinek ritkán van alkalmuk zsákmányul ejteni, mivel a teste két oldalán lévő mirigyekből bűzös váladékot présel ki és ezért a legtöbb állat kiköpi. A cickányok csaknem minden napszakban tevékenyek, érverésük percenként az 1000-et elérheti. Téli álmot nem alszanak. Rendszerint ősszel egy-másfél évesen végelgyengülésben múlnak ki.

Szaporodása

[szerkesztés]

A nőstény 2-4 alkalommal 5-7 kölyköt hoz világra a fák gyökerei közé rejtett fészkében, amit falevelekkel, mohával, fűszálakkal bélel ki. Az utódok csupaszon és vakon születnek, három hétig szopnak, és három – négy hónap alatt válnak ivaréretté.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az erdei cickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és élőhelyének visszaszorulása fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]