Mohák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fali csavartfogúmoha (Tortula muralis)

A mohák az egész Földön elterjedt, nem edényes, embriós növények, mintegy 26 000 ismert fajjal, amelyek közül Magyarországon 659 él (2 becősmoha, 149 májmoha és 511 lombosmoha).[1]

Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövete. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik. Kanadai tudósok megállapították, a mohák a gleccsertakarók alatt átvészelt 400 év elteltével is képesek új életre kelni, amint napfény éri őket. Ezt a képességuket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonló sejtjeik vannak.[2]

Nevük eredete[szerkesztés]

Több forrás szerint is a moha növények régies megnevezése: halápok, mohok illetve a latin muscus.[3][4][5]

A moha szó valószínűleg a déli szláv nyelvekből került át a magyar szóhasználatba. Már a 15. században leírták a moh (Földön folyó moh) formát, ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény’ értelemben.[6]

Rendszerezésük[szerkesztés]

Hagyományosan törzsként (Bryophyta néven) tárgyalták őket, és többnyire két osztályukat különböztették meg:

Az új vizsgálatok megállapították, hogy a mohák csoportja parafiletikus (nincs kizárólagos közös ősük). A filogenetikus értékelések három „moha-vonalra” osztják őket, és most ezeket szerepeltetik a törzsek szintjén:

A három törzsnek számos olyan, közös jellemzője van, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.

Közös jellemzőik[szerkesztés]

  1. A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a mohákban is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, ugyanis nincs bennük se lignin, se valódi rostasejt.
  2. Életfázisaik úgy váltakoznak, hogy a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben.
  3. Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon a többi embriós növénytől eltérően csak egyetlen sporangium fejlődik ki.
  4. Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő; a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképesek maradnak, majd vízhez jutva életfolyamataik teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányokéi is).

Evolúciójuk[szerkesztés]

Törzsfejlődésük, evolúciós kapcsolatrendszerük, viszonyuk a többi embriós növénnyel még nem teljesen tisztázott. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható erről:

Moha kladogram 1.svg
Moha kladogram 2.svg
Májmohák alapi helyzetben
Becősmohák alapi helyzetben

Törzseik és ismertebb nemeik[szerkesztés]

Becősmohák

Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.

  • Csillagos májmoha (Marchantia polymorpha)
  • Vízicsipke (Riccia fluitans)
    1-6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori, de tarthatjuk akváriumban is.
  • Békalencsemoha (Ricciocarpus natans)
    Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéjjal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
  • Illatos májmoha (Mannia fragrans)
    A teleptest 1-2 cm-es. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.

Lombosmohák – a száruk leveles; a levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajták spóratokja a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1]
  2. MTI: Akár 400 évet is túlélnek a mohák a gleccsertakaró alatt (magyar nyelven) (PHP). tudomany.ma.hu, 2013. május 28. (Hozzáférés: 2013. június 15.)
  3. Révai nagy lexikona. 9. kötet 383. oldal (Haláp); 13. kötet 826. (Moha), 828. (Mohák) oldalai Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935)
  4. Bokor József (szerk.). Moha, Mohák, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  5. Szellemi omnibus az élet utain. Írta: Aszalay József, Pesten, 1856, 99. oldal)
  6. Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára 293. oldal moh Debrecen, 2008

Források[szerkesztés]

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 

További információk[szerkesztés]