Csillagos májmoha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Marchantia polymorpha
Moos 5772.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Májmohák (Marchantiophyta)
Osztály: Telepes májmohák (Marchantiopsida)
Rend: Marchantiales
Család: Marchantiaceae
Nemzetség: Marchantia
Faj: Csillagos májmoha
(M. polymorpha)
Tudományos név
Marchantia polymorpha
L.
Szinonimák

Marchantia alpestris
Marchantia aquatica

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Marchantia polymorpha témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Marchantia polymorpha témájú médiaállományokat és Marchantia polymorpha témájú kategóriát.

A csillagos májmoha (Marchantia polymorpha) az egyik legismertebb és az egész világon elterjedt telepes májmoha faj. Több alfaja és változata van. Kétlaki mohafaj, külön női és hím növényekkel. 2013-ban az év mohája volt Ausztriában, valamint Németországban.[1]

Jellemzői[szerkesztés]

A thallus (telep) szalag alakú, maximálisan 2 cm széles és 10 cm hosszú, színe zöld, nagyon ritkán a környezettől függően lehet lilás vagy barnás. A telep szegélye sima, lapos. A thallus közepén sötétebb színű ér figyelhető meg, de ez nem minden alfajra jellemző.[2] 

A telep felszínén hatszögletű (hexagonális) mintázatot látunk. A hatszögek közepén találhatóak a pórusok, melyek szabad szemmel is láthatóak. Szintén a telep felszínén láthatóak az ivartalan szaporodást szolgáló csésze alakú képletek is, a rügykosárkák, melynek pereme fogazott. A kosárkák belsejében találhatóak a sarjtestek, melyek az esővízzel kimosódnak és új telepeket tudnak létrehozni.

Az telepet egysejtes, 1 cm-es rizoidok rögzítik az aljzathoz, így ők az ismert legnagyobb sejtek a májmohák esetében.

Az csillagos májmoha kétlaki növény. A hím és női egyedek eltérőek. A hím növények ivarszerve lapos, lebenyes szélű, de korong alakú. A női ivarszerv esernyőszerű, 9-11 ágú csillaghoz hasonló (innen kappta a nevét is).[3]

Elterjedése[szerkesztés]

A csillagos májmoha kozmopolita, az egész világon elterjedt faj a trópusi régióktól a sarkköri területekig. Nem annyira a fény és hőmérséklet fontos a növekedése szempontjából, mint inkább a megfelelő páratartalom. Jól tűri a magas talaj nitrogéntartalmat illetve a nehézfémek jelenlétét. Nedves sziklákon, talajon él. Erdőkben, szántóföldeken, parkokban, üvegházakban, kertekben is megtalálható ahol elegendő nedvesség és páratartalom áll a rendelkezésére. Üvegházakban gyomnövényként van jelen itt komoly károkat okozhat, emiatt fontos ellene a védekezés.[4] Magyarországon is nagyon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem fenyegetett (LC).[5]

Alfajai[szerkesztés]

Három fő alfaj különíthető el Európában:[6]

  • Marchantia polymorpha subsp. ruderalis - A leggyakoribb alfaj, megtalálható szinte mindenhol: szántóföldek, kertek, árokpart, üvegházak, elsősorban talajon, betonon. A subsp. polymorpha-tól mikroszkópikus vizsgálattal különíthető csak el, a hasi oldalon lévő pikkelyek mintázata alapján. A hasi pikkely ennél az alfajnál csipkézett.
  • Marchantia polymorpha subsp. polymorpha - Előző alfajnál ritkább, természetes környezetben él, patakpartokon, forrásoknál, inkább köveken. Hasi pikkelyének széle sima.
  • Marchantia polymorpha subsp. montivagans - A legnagyobb méretű alfaj a három közül, a telep közepén nem látható sötét színű ér.

Felhasználása[szerkesztés]

A csillagos májmohát régebben a máj betegségek és tuberkulózis gyógyításában használták. A legutóbbi kutatások pedig kimutatták, hogy több gombaölő (fungicid) vegyületet is termel: bisz[bibenzyls] dihydrostilbenoids, plagiochin E, 13,13'-O-isoproylidén, riccardin D, riccardin H, marchantin E, neomarchantin A, marchantin A és marchantin B.[7][8]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brunnenlebermoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Az év mohája. [2017. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 15.)
  2. Aichele, Schwegler: Unsere Moos- und Farnpflanzen. 1974
  3. Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
  4. Oregon State University honlapja
  5. Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1]
  6. BBS Field Guide
  7. Wu XZ, Cheng AX, Sun LM, Sun SJ, Lou HX (2009. augusztus). „Plagiochin E, an antifungal bis(bibenzyl), exerts its antifungal activity through mitochondrial dysfunction-induced reactive oxygen species accumulation in Candida albicans”. Biochim Biophys Acta 1790 (8), 770–777. o. PMID 19446008.  
  8. (2006) „Antifungal bisbibenzyls from the Chinese liverwort Marchantia polymorpha L”. Chemistry & Biodiversity 3 (1), 34–40. o. DOI:10.1002/cbdv.200690004. PMID 17193213.  

További információk[szerkesztés]