Anthoceros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Anthoceros
Anthoceros agrestis 060910d.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Becősmohák (Anthocerotophyta)
Osztály: Anthocerotopsida
Alosztály: Anthocerotidae
Engl.
Rend: Anthocerotales
Limpr.
Család: Anthocerotaceae
Dumort.
Nemzetség: Anthoceros
L.
Típusfaj
''A. punctatus''
L.
Tudományos név
Anthoceros
L.
Fajok

Európai fajok

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anthoceros témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anthoceros témájú médiaállományokat és Anthoceros témájú kategóriát.

Az Anthoceros a Becősmohák törzsén belül az Anthocerotaceae családba tartozó növénynemzetség. A nemzetség fajai az egész világon megtalálhatóak. A nemzetség neve "szarv virágot" jelent, ami a jellegzetes szarv alakú sporofitonokra utal. A Földön 64 faj tartozik ebbe a nemzetségbe.

Jellemzőjük[szerkesztés]

A nemzetség fajainak kis vagy közepes méretű zöld színű telepük, ún. thalluszuk van. A telep széle többé kevésbé lebenyes, hullámos.[2] A spórák sötét szürkék, barnásak vagy feketék. A spóra színe a legkönnyebb határozóbélyeg, mert a rokon Phaeoceros nemzetség fajainak sárga színű spórái vannak.[2][3] A fajokat legkönnyebben a spórák felszíni mintázatai alapján lehet megkülönböztetni egymástól.

Az Anthoceros nemzetség sporofiton felépítése sokkal összetettebb mint májmohák sporofitonja (pl. Riccia, Marchantia vagy Pellia nemzetség). A sporofiton három részből áll: talp, átmeneti zóna és spóratok, seta (spóratok nyél) nincs. A sporofiton tövét körbe veszi csőszerően a telep, amit involucrumnak nevezünk. A sporofiton a telep felső, dorzális részéből nő ki.

Anthoceros fajok szimbiózisban élnek a Nostoc nemzetségbe tartozó cianobaktériumokkal. A cianobaktériumok a becősmohák telepén belül ún. heterocisztákat hoznak létre, amik képesek a levegő nitrogénjét megkötni és azt felvehetővé teszik a mohák számára.[4] A Nostoc kolóniák a mohák telepének alsó részén helyezkednek el, szabad szemmel is láthatóak kékes-zöld foltokként, amelyek nyálkás pórusokkal nyílnak a külvilág felé.

Ivartalan szaporodásuk[szerkesztés]

  • A nemzetség néhány faja képesek a telep (thallus) széttöredezése (fragmentálódása) segítségével szaporodni. Az öregedő telep csúcsi része letörik és abból fejlődnek ki az új növények. Ez a szaporodási forma kevéssé gyakori az Anthoceros nemzetségben mint a telepes májmoháknál.
  • Néhány faj (A. tuberosus, A. pearsonii, A hallii) kedvezőtlen környezeti viszonyok között (például szárazság, hideg) a telep szélein sarjtesteket képes növeszteni. A sarjtesteknek a külső sejtburka vastag, ellenálló, a belső sejtekben tápanyag van felhalmozva, így képesek túlélni a kedvezőtlen körülményeket; ha újra megfelelő a nedvesség és a hőmérséklet akkor hamar kihajtanak a mohák a sarjtestekből.
  • Néhány fajnál (A. gladulosus, A. formosae, A. propaguliferous) nem a telepek szélénél alakulnak ki sarjtestek, hanem a telepek háti (dorzális) részén. Ezeken lehetnek nyálkás pórusok.[5]

Elterjedés, élőhely[szerkesztés]

A trópusi és mérsékelt övi régiókban is megtalálhatóak a nemzetség fajai. A legtöbb faj Indiában él (25 faj).[6]

Ezek a becősmohák főleg nedves anyagos talajon, árkokban, szántóföldeken élnek dombvidéken vagy sík területeken, de hegyvidéken a sziklák közötti árnyékos talajon is megtalálhatóak, néhány faj korhadó fákon is megél.

Fajok[szerkesztés]

Világszerte 64 faj tartozik az Anthoceros nemzetségbe. Európában az alábbi fajok élnek:[1][7]

Magyarországon csak az Anthoceros agrestis él.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. a b Catalog of Life
  2. a b (2013) „A revision of the genus Anthoceros (Anthocerotaceae, Anthocerotophyta) in China”. Phytotaxa 100 (1), 21–35. o. DOI:10.11646/phytotaxa.100.1.3. ISSN 1179-3163.  
  3. Proskauer, Johannes (1951). „Studies on Athocerotales. III.”. Bulletin of the Torrey Botanical Club 78 (4), 331–349. o. DOI:10.2307/2481996.  
  4. Enderlin, C. S. and J. C. Meeks. (1983). Pure culture and reconstitution of the Anthoceros-Nostoc symbiotic association. Planta 158(2) 157-65.
  5. Reproduction in Anthoceros (With Diagram)
  6. Nirmala Pradhan and Sanu Devi Joshi - Species Diversity of Hornworts (Anthocerotae: Bryophyta) in Lowland Nepal with an account of Foliocerus assamicus D.C. Bhardwaj, a new report to the country. Our Nature (2007) 5:31-36
  7. Lars Söderström, Edwin Urmi, Jiri Vana - Distribution of Hepaticae and Anthocerotae in Europe and Macaronesia. (2002) Lindbergia 27(1):3-47 DOI: 10.2307/20150088