Ürömi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ürömi-víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz214 m
Mélység26,3 m
Magasság2,1 m
Függőleges kiterjedés28,4 m
Tengerszint feletti magasság179 m
Ország Magyarország
Település Üröm
Földrajzi táj Pilis
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4810-3
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürömi-víznyelőbarlang témájú médiaállományokat.

Az Ürömi-víznyelőbarlang egy fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője.

Leírás[szerkesztés]

Üröm belterületén, a település központja felől haladva a Kőbánya utca bal oldalán, bozótos, körülbelül 10 méter mély mélyedésben nyílik. A víznyelő alján található barlangbejárathoz egy aránylag hosszú, időnként működő vízfolyás vezet. Megnövekedett vízhozamkor, például hóolvadáskor, vagy nagy eső következtében a víznyelőben a víz felduzzad, mert a nyelő nem tudja rögtön levezetni a vizet.

Eocén kori, nummuliteses mészkőben jött létre a bonyolult, többszintes járatrendszer. A vízszintes kiterjedése 44 méter. Vannak olyan helyek is benne, ahol nyolc különböző szintű barlangjárat metszi egymást az alaprajz egy pontján. Sok benne a szűk, nehezen járható szorító, például a bejáratot alkotó Attila-szorító és a Beszterczey-szorító. A lakott terület közelsége miatt hulladékkal szennyezett. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője. A barlang egyik mélypontja a Szabó József-terem, amely Szabó József nevéről lett elnevezve. A bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és a Róka-hegyi-barlang.

Előfordul az irodalmában Farkasverem (Koch 1871), Rókahegyi víznyelő (Kordos 1984), Rókahegyi viznyelő (Bertalan 1976), Ürömi viznyelő (Kadić 1952), Ürömi viznyelő barlang (Bertalan 1976), Ürömi-víznyelő-barlang (Gyurkó 1993) és Wolfsgrube (Koch 1871) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1870. évi Természettudományi Közlönyben Koch Antal említette meg az ürömi víznyelőt. Az 1871-ben megjelent tanulmánya szerint Farkasverem és Wolfsgrube volt a neve a víznyelőnek, valamint feltételezte, hogy a víznyelő egy barlangban folytatódik. Az 1914. évi Barlangkutatásban kiadott írásában Bekey Imre Gábor az Ürömi-víznyelőbarlangot is említette. A publikáció szerint a Pilisben három víznyelőbarlang volt, az Ürömi-víznyelőbarlang, a Macska-barlang és a pilisszentkereszti Szurdokban nyíló. Az 1937-ben megjelent, „A Pilis-hegység barlangjai” című összeállításban az olvasható, hogy a barlangot még nem sikerült megtalálni. Az 1940. évi, „Magyar Katonai Szemle” című folyóiratban jelent meg Hampel Ferencnek „Az ürömi víznyelő (ponor)” című ismertetése.

Az 1940-es években Bertalan Károly és Hluchányi Imre, valamint a TTE barlangkutatói végeztek sikertelen feltárómunkát a barlangnál. A Láng Sándortól kapott információk alapján kezdte el kutatni Leél-Őssy Sándor a víznyelőt. 1950-ben sikerült Leél-Őssy Sándornak és a társainak bejutni a víznyelő barlangjába. 1950 áprilisában feltárult a barlang összes, jelenleg is ismert járata a Földtani Intézet támogatásával. Szerették volna elérni a karsztvíz szintjét, de ez nem sikerült. Ebben az évben Leél-Őssy Sándor készített a barlangról négy alaprajzi barlangtérképet, a barlang felső részéről egy hosszmetszeti barlangtérképet és egy alaprajzi térképet az ürömi víznyelőkről.

Az 1955-ben napvilágot látott, „Pilis útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a vidéknek a legkésőbben felfedezett barlangja. Üröm keleti szélétől körülbelül 300 méterre, egy lefolyástalan, zárt, messziről is jól látható mélyedés alján helyezkedik el. Körülbelül 25 méter hosszú a barlang. Nagyon érdekes a barlang víznyelője, mert a körülbelül 10 méter mély és körülbelül 30 méter átmérőjű mélyedés alján, két kis hasadékban, nagyon gyorsan folyik le a csapadék. A járatok nem egy szintben keletkeztek, hanem egymás alatt, több szintet alkotva ágaznak szét. Több méteres, függőleges aknák kötik össze a szinteket. Nagyon szűk a Kutyaszorító és a Névtelen szorító nevű rész. A barlangban két nagy terem van. A Magyar Hidrológiai Társaság Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottságának az 1956. január 12-én tartott választmányi ülésén elhangzott, hogy a munkaterületek végleges bejelentése és koordinálása szerint az ELTE Földrajzi Intézet Karszt- és Barlangkutató Csoportjának a feladata, hogy a víznyelőt újra feltárja. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat választmányának az 1961. február 15-i üléséről szóló beszámoló szerint a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajz Szakköre az elmúlt években kétszer újra feltárta. 1961-ben a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakkör barlangkutató csoportjának volt a kutatási területe. 1962-ben a csoport kutatta.

A barlang bejárata

Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyvben az olvasható, hogy egy olyan mélyedés alján nyílik, ahol nem folyik le a víz és 1950-ben Leél-Őssy Sándor vezetésével tárták fel az egyetemi Földrajzi Intézet barlangkutatói. 40 méter mélynek és körülbelül 200 méter hosszúnak van leírva a csapadékos időben vizet nyelő, eltömődött végű barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1963. február 3-i közgyűlésén elhangzott titkári beszámoló szerint a gimnázium kutatói dolgoztak a barlangban. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangjaként van említve. Az 1967-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található.

Az 1974-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve két irodalmi hivatkozással. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 49. számú cédulán többek között az olvasható, hogy körülbelül 250 méter hosszú, 34 méter mély, 8–10 méter magas, 0,6–1,5 méter széles, a bejárata egy baromfitelepen, egy lefolyástalan mélyedés alján van, időnként el volt tömődve, veszélyes, többszintes, aktív víznyelőbarlang és Bertalan Károly hivatkozik három publikációra, amelyek említik a barlangot. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 190 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 200 méter hosszú és 40 méter mély barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve egy névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben a Barlangtani Osztály megbízásából és támogatásával a MAFC Barlangkutató Csoport felmérte és a felmérés alapján Perényi Katalin alaprajzi barlangtérképet és hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. Ezek azonban néhány, régi szakaszt nem ábrázoltak, mert a felméréskor nem voltak járhatók. A felmérés alapján 180 méter hosszú és 26 méter mély volt. Az 1990. évi csoportjelentésben egy bejárási útmutató lett közölve a hosszmetszeti barlangtérképpel. 1993 óta fokozottan védett barlang a hidrológiai jelentősége és a területre nem jellemző genetikája miatt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 214 méter, a függőleges kiterjedése 28,5 méter, a magassága két méter, a mélysége 26,5 méter és a vízszintes kiterjedése 44 méter. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 179 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, majdnem 214 méter hosszú és 28 méter mély. A 2009. évi Karszt és Barlangban az olvasható, hogy Kesselyák Péter is részt vett a víznyelőnél végzett kutatómunkákban. A 2013. évi Karsztfejlődés című kiadványban az jelent meg, hogy Magyarországon talán Üröm az egyetlen olyan község, amelynek a határában három, fokozottan védett barlang van, az Amfiteátrum-barlang, a Róka-hegyi-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hampel Ferenc: Az ürömi víznyelő (ponor). Magyar Katonai Szemle, 1940. (10. évf.) 4. negyedév. 787–791. old.

További információk[szerkesztés]