Ürömi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ürömi-víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz214 m
Mélység26,3 m
Magasság2,1 m
Függőleges kiterjedés28,4 m
Tengerszint feletti magasság179 m
Ország Magyarország
Település Üröm
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4810-3
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürömi-víznyelőbarlang témájú médiaállományokat.

Az Ürömi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Budapest térségének egyetlen időszakosan működő víznyelője.

Leírás[szerkesztés]

Üröm belterületén, a település központja felől haladva a Kőbánya utca bal oldalán, bozótos, körülbelül 10 méter mély mélyedésben nyílik. A víznyelő alján található barlangbejárathoz egy aránylag hosszú, időnként működő vízfolyás vezet. Megnövekedett vízhozamkor, például hóolvadáskor, vagy nagy eső következtében a víznyelőben a víz felduzzad, mert a nyelő nem tudja rögtön levezetni a vizet.

Eocén kori, nummuliteses mészkőben jött létre a bonyolult, többszintes járatrendszer. A vízszintes kiterjedése 44 méter. Vannak olyan helyek is benne, ahol nyolc különböző szintű barlangjárat metszi egymást az alaprajz egy pontján. Sok benne a szűk, nehezen járható szorító, például a bejáratot alkotó Attila-szorító és a Beszterczey-szorító. A lakott terület közelsége miatt hulladékkal szennyezett. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője. A barlang egyik mélypontja a Szabó József-terem, amely Szabó József nevéről lett elnevezve. A bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és a Róka-hegyi-barlang.

1958-ban volt először Ürömi-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Farkasverem (Koch 1871), Rókahegyi víznyelő (Kordos 1984), Rókahegyi viznyelő (Bertalan 1976), Ürömi viznyelő (Kadić 1952), Ürömi-viznyelőbarlang (Kordos 1978), Ürömi viznyelő barlang (Bertalan 1976), Ürömi-víznyelő-barlang (Gyurkó 1993) és Wolfsgrube (Koch 1871) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1870. évi Természettudományi Közlönyben Koch Antal említette meg az ürömi víznyelőt. Az 1871-ben megjelent tanulmánya szerint Farkasverem és Wolfsgrube volt a neve a víznyelőnek, valamint feltételezte, hogy a víznyelő egy barlangban folytatódik. Az 1914. évi Barlangkutatásban kiadott írásában Bekey Imre Gábor az Ürömi-víznyelőbarlangot is említette. A publikáció szerint a Pilisben három víznyelőbarlang volt, az Ürömi-víznyelőbarlang, a Macska-barlang és a pilisszentkereszti Szurdokban nyíló. Az 1937-ben megjelent A Pilis-hegység barlangjai című összeállításban az olvasható, hogy a barlangot még nem sikerült megtalálni. Az 1940. évi Magyar Katonai Szemle című folyóiratban jelent meg Hampel Ferenc Az ürömi víznyelő (ponor) című ismertetése.

Az 1940-es években Bertalan Károly és Hluchányi Imre, valamint a TTE barlangkutatói végeztek sikertelen feltárómunkát a barlangnál. A Láng Sándortól kapott információk alapján kezdte el kutatni Leél-Őssy Sándor a víznyelőt. 1950-ben sikerült Leél-Őssy Sándornak és a társainak bejutni a víznyelő barlangjába. 1950 áprilisában feltárult a barlang összes, jelenleg is ismert járata a Földtani Intézet támogatásával. Szerették volna elérni a karsztvíz szintjét, de ez nem sikerült. Ebben az évben Leél-Őssy Sándor készített a barlangról négy alaprajzi térképet, a barlang felső részéről egy hosszmetszeti térképet és egy alaprajzi térképet az ürömi víznyelőkről.

Az 1955-ben napvilágot látott Pilis útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a vidék legkésőbben felfedezett barlangja. Üröm keleti szélétől körülbelül 300 méterre, egy lefolyástalan, zárt, messziről is jól látható mélyedés alján helyezkedik el. Körülbelül 25 méter hosszú a barlang. Nagyon érdekes a barlang víznyelője, mert a körülbelül 10 méter mély és körülbelül 30 méter átmérőjű mélyedés alján, két kis hasadékban, nagyon gyorsan folyik le a csapadék. A járatok nem egy szintben keletkeztek, hanem egymás alatt, több szintet alkotva ágaznak szét. Több méteres függőleges aknák kötik össze a szinteket. Nagyon szűk a Kutyaszorító és a Névtelen szorító nevű rész. A barlangban két nagy terem van.

A Magyar Hidrológiai Társaság Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottságának 1956. január 12-én tartott választmányi ülésén elhangzott, hogy a munkaterületek végleges bejelentése és koordinálása szerint az ELTE Földrajzi Intézet Karszt- és Barlangkutató Csoportjának a feladata, hogy a víznyelőt újra feltárja. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat választmányának az 1961. február 15-i üléséről szóló beszámoló szerint a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajz Szakköre az elmúlt években kétszer újra feltárta. 1961-ben a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakkör barlangkutató csoportjának volt a kutatási területe. 1962-ben a csoport kutatta.

A barlang bejárata

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyvben az olvasható, hogy egy olyan mélyedés alján nyílik, ahol nem folyik le a víz és 1950-ben Leél-Őssy Sándor vezetésével tárták fel az egyetemi Földrajzi Intézet barlangkutatói. 40 méter mélynek és körülbelül 200 méter hosszúnak van leírva a csapadékos időben vizet nyelő, eltömődött végű barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1963. február 3-i közgyűlésén elhangzott titkári beszámoló szerint a gimnázium kutatói dolgoztak a barlangban. Az 1964-ben napvilágot látott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangjaként van említve. Az 1967-ben megjelent Pilis útikalauz című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének bekerített területén található.

Az 1974-ben kiadott Pilis útikalauz című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 m-re DK-re, egy nagy rét közepén lévő lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a barlang Farkasverem néven Wolfsgrube, Ürömi-viznyelő névváltozatokkal és a barlanggal foglalkozó 2 irodalmi művel.

Bertalan Károly 1976-ban befejezett kéziratának 49. számú céduláján az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban, Ürömön elhelyezkedő Ürömi viznyelő barlang másik neve Rókahegyi viznyelő. Üröm É-i szélétől 300 m-re, közvetlenül az Üröm és Csillaghegy közötti autóút É-i oldalán lévő baromfitelepen, lefolyástalan mélyedés alján, 175 m tszf. magasságban van bejárata. A barlang kb. 250 m hosszú, 34 m mély, 8–10 m magas, 0,6–1,5 m széles. Időnként el volt tömődve és veszélyes a többszintes, aktív víznyelőbarlang. Tektonikusan előkészített nagyon sáros hasadék és 3–12 m-es függőleges aknák vannak benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 publikáció alapján lett írva.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 250 m hosszú Ürömi-viznyelőbarlang az ország 43. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 47. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 250 m hosszú, 1976-ban kb. 250 m hosszú, 1975-ben kb. 250 m hosszú Ürömi-víznyelőbarlang.

Az 1983. évi Karszt és Barlangban ábrán van jelölve helye és meg van említve, hogy 190 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 200 méter hosszú és 40 méter mély barlang. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Ürömi-víznyelőbarlang néven Rókahegyi víznyelő névváltozattal és térképen van helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 62. leghosszabb barlangja a 4810 barlangkataszteri egységben lévő, kb. 250 m hosszú Ürömi-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 250 m hosszú.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben a Barlangtani Osztály megbízásából és támogatásával a MAFC Barlangkutató Csoport felmérte és a felmérés alapján Perényi Katalin alaprajz térképet és hosszmetszet térképet szerkesztett. Ezek azonban néhány régi szakaszt nem ábrázoltak, mert a felméréskor nem voltak járhatók. A felmérés alapján 180 m hosszú és 26 m mély. Az 1990. évi csoportjelentésben bejárási útmutató lett közölve a hosszmetszet térképpel. A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy az Ürömi-viznyelőbarlang (Üröm) 200 m hosszú és 35 m mély. A Pilis hegység 7. leghosszabb és 9. legmélyebb barlangja.

Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált tanulmány szerint a sasbércek ferdeségéből következő felemásság, vagyis északkeleti, keleti oldaluk fedettsége miatt, időszakosan még ma is fejlődő víznyelőbarlangjaik, mint karsztperemi nyelők és rejtett karsztok rányelői, mind északkeleti, keleti szegélyükön vannak, például az Ürömi-víznyelőbarlang. 1993. április 8-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 12/1993. (III. 31.) KTM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelő-barlang fokozottan védett barlang. Hidrológiai jelentősége és a területre nem jellemző genetikája miatt lett fokozottan védett barlang.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Ürömi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint hossza 214 méter, függőleges kiterjedése 28,5 méter, magassága 2 méter, mélysége 26,5 méter és vízszintes kiterjedése 44 méter. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelőbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 179 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata, majdnem 214 méter hosszú és 28 méter mély. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Ürömi-víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A 2009. évi Karszt és Barlangban az olvasható, hogy Kesselyák Péter is részt vett a víznyelőnél végzett kutatómunkákban.

A 2013. évi Karsztfejlődés című kiadványban az jelent meg, hogy Magyarországon talán Üröm az egyetlen olyan község, amelynek a határában három fokozottan védett barlang van, az Amfiteátrum-barlang, a Róka-hegyi-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelőbarlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Ürömi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hampel Ferenc: Az ürömi víznyelő (ponor). Magyar Katonai Szemle, 1940. (10. évf.) 4. negyedév. 787–791. old.

További információk[szerkesztés]