Ürömi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ürömi-víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz214 m
Mélység26,3 m
Magasság2,1 m
Függőleges kiterjedés28,4 m
Tengerszint feletti magasság179 m
Ország Magyarország
Település Üröm
Földrajzi táj Pilis
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4810-3
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürömi-víznyelőbarlang témájú médiaállományokat.

Az Ürömi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője.

Leírás[szerkesztés]

Üröm belterületén, a település központja felől haladva a Kőbánya utca bal oldalán, bozótos, körülbelül 10 méter mély mélyedésben nyílik. A víznyelő alján található barlangbejárathoz egy aránylag hosszú, időnként működő vízfolyás vezet. Megnövekedett vízhozamkor, például hóolvadáskor, vagy nagy eső következtében a víznyelőben a víz felduzzad, mert a nyelő nem tudja rögtön levezetni a vizet.

Eocén kori, nummuliteses mészkőben jött létre a bonyolult, többszintes járatrendszer. A vízszintes kiterjedése 44 méter. Vannak olyan helyek is benne, ahol nyolc különböző szintű barlangjárat metszi egymást az alaprajz egy pontján. Sok benne a szűk, nehezen járható szorító, például a bejáratot alkotó Attila-szorító és a Beszterczey-szorító. A lakott terület közelsége miatt hulladékkal szennyezett. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője. A barlang egyik mélypontja a Szabó József-terem, amely Szabó József nevéről lett elnevezve. A bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és a Róka-hegyi-barlang.

Az Ürömi-víznyelőbarlang név 1958-ban bukkant fel irodalmában. Előfordul irodalmában Farkasverem (Koch 1871), Rókahegyi víznyelő (Kordos 1984), Rókahegyi viznyelő (Bertalan 1976), Ürömi viznyelő (Kadić 1952), Ürömi viznyelő barlang (Bertalan 1976), Ürömi-víznyelő-barlang (Gyurkó 1993) és Wolfsgrube (Koch 1871) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1870. évi Természettudományi Közlönyben Koch Antal említette meg az ürömi víznyelőt. Az 1871-ben megjelent tanulmánya szerint Farkasverem és Wolfsgrube volt a neve a víznyelőnek, valamint feltételezte, hogy a víznyelő egy barlangban folytatódik. Az 1914. évi Barlangkutatásban kiadott írásában Bekey Imre Gábor az Ürömi-víznyelőbarlangot is említette. A publikáció szerint a Pilisben három víznyelőbarlang volt, az Ürömi-víznyelőbarlang, a Macska-barlang és a pilisszentkereszti Szurdokban nyíló. Az 1937-ben megjelent, „A Pilis-hegység barlangjai” című összeállításban az olvasható, hogy a barlangot még nem sikerült megtalálni. Az 1940. évi, „Magyar Katonai Szemle” című folyóiratban jelent meg Hampel Ferencnek „Az ürömi víznyelő (ponor)” című ismertetése.

Az 1940-es években Bertalan Károly és Hluchányi Imre, valamint a TTE barlangkutatói végeztek sikertelen feltárómunkát a barlangnál. A Láng Sándortól kapott információk alapján kezdte el kutatni Leél-Őssy Sándor a víznyelőt. 1950-ben sikerült Leél-Őssy Sándornak és a társainak bejutni a víznyelő barlangjába. 1950 áprilisában feltárult a barlang összes, jelenleg is ismert járata a Földtani Intézet támogatásával. Szerették volna elérni a karsztvíz szintjét, de ez nem sikerült. Ebben az évben Leél-Őssy Sándor készített a barlangról négy alaprajzi barlangtérképet, a barlang felső részéről egy hosszmetszeti barlangtérképet és egy alaprajzi térképet az ürömi víznyelőkről.

Az 1955-ben napvilágot látott, „Pilis útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a vidéknek a legkésőbben felfedezett barlangja. Üröm keleti szélétől körülbelül 300 méterre, egy lefolyástalan, zárt, messziről is jól látható mélyedés alján helyezkedik el. Körülbelül 25 méter hosszú a barlang. Nagyon érdekes a barlang víznyelője, mert a körülbelül 10 méter mély és körülbelül 30 méter átmérőjű mélyedés alján, két kis hasadékban, nagyon gyorsan folyik le a csapadék. A járatok nem egy szintben keletkeztek, hanem egymás alatt, több szintet alkotva ágaznak szét. Több méteres, függőleges aknák kötik össze a szinteket. Nagyon szűk a Kutyaszorító és a Névtelen szorító nevű rész. A barlangban két nagy terem van.

A Magyar Hidrológiai Társaság Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottságának 1956. január 12-én tartott választmányi ülésén elhangzott, hogy a munkaterületek végleges bejelentése és koordinálása szerint az ELTE Földrajzi Intézet Karszt- és Barlangkutató Csoportjának a feladata, hogy a víznyelőt újra feltárja. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat választmányának az 1961. február 15-i üléséről szóló beszámoló szerint a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajz Szakköre az elmúlt években kétszer újra feltárta. 1961-ben a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakkör barlangkutató csoportjának volt a kutatási területe. 1962-ben a csoport kutatta.

A barlang bejárata

Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyvben az olvasható, hogy egy olyan mélyedés alján nyílik, ahol nem folyik le a víz és 1950-ben Leél-Őssy Sándor vezetésével tárták fel az egyetemi Földrajzi Intézet barlangkutatói. 40 méter mélynek és körülbelül 200 méter hosszúnak van leírva a csapadékos időben vizet nyelő, eltömődött végű barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1963. február 3-i közgyűlésén elhangzott titkári beszámoló szerint a gimnázium kutatói dolgoztak a barlangban. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangjaként van említve. Az 1967-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található.

Az 1974-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve két irodalmi hivatkozással. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 49. számú cédulán többek között az olvasható, hogy körülbelül 250 méter hosszú, 34 méter mély, 8–10 méter magas, 0,6–1,5 méter széles, a bejárata egy baromfitelepen, egy lefolyástalan mélyedés alján van, időnként el volt tömődve, veszélyes, többszintes, aktív víznyelőbarlang és Bertalan Károly hivatkozik három publikációra, amelyek említik a barlangot.

Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 190 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 200 méter hosszú és 40 méter mély barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve egy névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben a Barlangtani Osztály megbízásából és támogatásával a MAFC Barlangkutató Csoport felmérte és a felmérés alapján Perényi Katalin alaprajzi barlangtérképet és hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. Ezek azonban néhány, régi szakaszt nem ábrázoltak, mert a felméréskor nem voltak járhatók. A felmérés alapján 180 méter hosszú és 26 méter mély volt. Az 1990. évi csoportjelentésben egy bejárási útmutató lett közölve a hosszmetszeti barlangtérképpel.

Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált tanulmány szerint a sasbércek ferdeségéből következő felemásság, vagyis északkeleti, keleti oldaluk fedettsége miatt, időszakosan még ma is fejlődő víznyelőbarlangjaik, mint karsztperemi nyelők és rejtett karsztok rányelői, mind északkeleti, keleti szegélyükön vannak, például az Ürömi-víznyelőbarlang. 1993 óta fokozottan védett barlang hidrológiai jelentősége és a területre nem jellemző genetikája miatt. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 214 méter, a függőleges kiterjedése 28,5 méter, a magassága két méter, a mélysége 26,5 méter és a vízszintes kiterjedése 44 méter. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 179 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, majdnem 214 méter hosszú és 28 méter mély. A 2009. évi Karszt és Barlangban az olvasható, hogy Kesselyák Péter is részt vett a víznyelőnél végzett kutatómunkákban. A 2013. évi Karsztfejlődés című kiadványban az jelent meg, hogy Magyarországon talán Üröm az egyetlen olyan község, amelynek a határában három, fokozottan védett barlang van, az Amfiteátrum-barlang, a Róka-hegyi-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hampel Ferenc: Az ürömi víznyelő (ponor). Magyar Katonai Szemle, 1940. (10. évf.) 4. negyedév. 787–791. old.

További információk[szerkesztés]