Abaligeti-barlang

Abaligeti-barlang
Cseppkövek a barlangban
Hossz	2000 m
Mélység	10 m
Magasság	38,7 m
Függőleges kiterjedés	48,7 m
Tengerszint feletti magasság	219 m
Ország	Magyarország
Település	Abaliget
Földrajzi táj	Mecsek
Típus	aktív karsztbarlang
Barlangkataszteri szám	4120-1
Elhelyezkedése
Abaligeti-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″46.136616666667, 18.116666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Abaligeti-barlang témájú médiaállományokat.

Az Abaligeti-barlang a Mecsek leghosszabb, patakos barlangja. A barlang és egyhektáros felszíni területe 1982 óta fokozottan védett természeti érték. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll, a kiépített főága körülbelül 466 méter hosszúságban a kirándulók számára szakvezetés keretében látogatható.

Leírás

Abaligeten, a Mecsek északnyugati részén található Bodó-hegy oldalában, triász időszaki, anisusi, szürke mészkőben alakult ki. A bejárat tengerszint feletti magassága 219 méter. A Nyugati 2. számú oldalág végének a befoglaló kőzete konglomerátum. A vízgyűjtőterületének a jelentős része a jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az idegenforgalom számára nem megnyitott részek a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók be.

Történet

Felfedezés

1768-ból származik az első adat a barlang bejárásáról, de már bizonyosan használták a helyiek korábban is, tárolásra vagy menedékhelynek az ellenségek ellen. Sokáig csak az előürege volt ismert, amelyet a falu első plébánosa Riedl Antal, házának felépültéig pincének használt, s ezért a helybéliek Paplikának keresztelték el. Tudunk Mattenheim József és társai 1768-as útjáról, amikor az addig ismeretlen belső barlangba, s egészen a végén lévő tóig jutottak. Ezután megszaporodtak a barlang látogatói, többen írtak róla, kutatták. A befelé szélesedő "Pap likáról", az üde vizet adó barlangi patakról naplójában, valamint Icones Plantarum Hungariae rarorum című könyvében Kitaibel Pál is említést tett, aki 1799-ben baranyai útja során járt Abaligeten, bár a barlangba nem merészkedett. Kölesy Vince Károly 1819-ben bejárta a barlang főágát és elsőként mérte fel. A barlangról részletes leírást, alaprajzi és hosszmetszet barlangtérképet készített. Munkáját a Tudományos Gyűjteményben jelentette meg 1820-ban. Kéziratát jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában őrzik.

Az Abaligeti-barlang térképe

Kutatástörténet

A látogatás megkönnyítése érdekében a barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki. A következő fontos esemény Chalupni János abaligeti plébános közreműködése: közadakozásból annyi pénzt gyűjtött össze, hogy 1884-ben hozzáfoghattak a barlang kiépítéséhez. Ez újabb lökést adott a barlang kutatásának, feltérképezték, leírták állatfajait, a helyrajzi viszonyait. Bokor Elemér zoológus 1923 augusztusában, a mai napig helytálló pontossággal ismét felmérte a rendszert, és a helyszínen végzett geológiai megfigyelései, valamint állattani feldolgozásai alapján doktori értekezést készített. Ezzel egy időben elkészítette a barlang térképét is, mely napjainkban egy helyi lakó tulajdonában található. A nyomtatásban is megjelent munkája a barlang egyik legjelentősebb, saját vizsgálatokon alapuló szakirodalma.

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Mecsekben, Abaliget mellett egy feltáratlan, cseppköves barlang van, valamint a Mecsek legnagyobb és legismertebb barlangja az abaligeti, cseppköves barlang. A barlang a folyóiratban le van írva röviden. A megismerés újabb fontos állomása 1954-ben Kevi László és Vass Béla expedíciója volt, akik bejutottak a 18 méter magasan fekvő, cseppkövekben gazdag Nagy-terembe. Innen omladékok között vezet el az út a barlang végéhez, a Pokol torkába, majd a továbbjutást akadályozó kis tóhoz és szifonhoz. A barlang kiépítésére, a villanyvilágítás bevezetésére, a beton járdák és a lépcsők létesítésére 1957-ben került sor. A végponti szifon legyőzésére 1960-ban tettek kísérletet, de körülbelül nyolc méter megtétele után az omlásveszély miatt a próbálkozás abbamaradt. Ezután a barlang kutatói inkább az oldalágakra fordították figyelmüket.

Az újonnan feltárt nyugati oldalágakkal az Abaligeti-barlang teljes hossza az akkori térképek szerint meghaladta a másfél kilométert. Ezekben az időkben sikerült kapcsolatot találni a Török-pince és a II. számú oldalág közt. A fellelhető anyagokban beállt változás, a mészkőt konglomerátum váltja fel adta a kutatóknak az ötletet, hogy vízfestéses módszerrel keressék az összeköttetést, amire három nap várakozás után fény is derült. A második ilyen kapcsolat az Akácos-víznyelő, amely szintén a II. oldalággal állt kapcsolatban. Később ezen keresztül alakították ki a barlang második bejáratát. 1977-ben elkészült egy új, pontosabb térkép, amely fényt derített a barlang valódi méreteire. A főág 447 méter, az I. számú nyugati oldalág 176 méter, a II. számú nyugati oldalág 368 méter, vagyis a bejárható hossza 991 méter.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. A műszaki létesítmények teljes rekonstrukcióját 2001-ben fejezték be. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2014-ben emléktáblát avattak a Nagy-teremben, Vass Béla emlékére. A Szifon-tó mögötti részek kutatása a barlang ismeretlen része feletti, a barlanggal kapcsolatban álló, egyik jelentős víznyelő feltárását a Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Egyesület végzi.

Élővilág

Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben módszeres gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat.

A barlang jelentős, téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók.

A nagyobb testű emlősök közül a nagy pele nyomait rendszeresen látni a barlang belső részein és nemrég egy vidra család is a barlangba költözött a szomszédos horgásztóból.

Napjainkban

Jelenleg egy jól kiépített természeti érték várja a látogatókat. A látogatók száma évente körülbelül 80 ezer. Egészségügyi felhasználása is van, a légúti betegségben szenvedők gyógyító helye több évtizede. 2000-ben gyógybarlanggá nyilvánították.

Név

Előfordul az irodalmában Paplika, Abaligeti-cseppkőbarlang, A1, Nagy Paplika és Akácos-víznyelő néven is.

Irodalom

• Bokor Elemér: A magyarhoni barlangok ízeltlábúi. Barlangkutatás, 1921. (9. köt.) 1–4. füz. 1–22. old.
• Bokor Elemér: Az Abaligeti-barlang. Földrajzi Közlemények, 1925. (53. köt.) 6–8. füz. 105–140. old.
• Böcker Tivadar: A magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 5. old.
• Czájlik István – Dénes György: Barlangkutató csoportjaink életéből... Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 98. old.
• Dányi László: Cave dwelling springtails (Collembola) of Hungary: a review. Soil Organisms, 2011. (83. köt.) 420, 421, 426. old.
• Dudich Endre: Az abaligeti barlang vak rákjáról. Állattani Közlemények, 1925. (22. köt.) 1–2. füz. 46–51. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64210. old.
• Gebhardt Antal: Az abaligeti barlang életvilága. A Természet, 1931. (27. köt.) 188–190. old.
• Gebhardt Antal: Az abaligeti és a mánfai barlang állatvilágának összehasonlítása. Állattani Közlemények, 1933. (30. köt.) 1–2. füz. 36–44. old.
• Gebhardt Antal: Az Abaligeti barlang élővilága. Matematikai és Természettudományi Közlemények, 1934. (37. köt.) 4. sz. 1–264. old.
• Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. (8. köt.) 5–32. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
• Havasi Ildikó – Székely Kinga – Salamon Gábor: Abaligeti-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 388–392. old. ISBN 963-9358-96-7
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 12, 18, 36, 70, 73, 75, 78, 80, 81, 82, 85, 242, 243–245, 251, 280, 307. oldalak és két fénykép a 256. és a 257. oldalak között
• Loksa Imre: Jelentés a Biológiai Szakbizottság 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 1–2. füz. 35. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1934. június 12-én... Barlangvilág, 1934. (4. köt.) 2. füz. 24. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat működése az 1934. évben. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 1–2. füz. 23. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 7. old.
• J. Paclt: Über eine kleine Apterygoten-Ausbeute aus Ungarn. Opuscula Zoologica, 1960. 3. köt. 3–4. füz. 155–158. old.
• Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. február 27. (3. [8.] évf. 9. [10.] sz.) 6. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
• Pokorny Ferenc: A Mecsek barlangjai. Turisták Lapja, 1938. február. (50. évf. 2. sz.) 78. old.
• Schőnviszky László: A Magyar Barlangkutató Társulat 1936. december hó 15-én... Barlangvilág, 1936. (6. köt.) 3–4. füz. 78–79. old.
• Jan Stach: Verzeichnis der Apterygogenea Ungarns. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1929. (26. köt.) 295, 298, 307. old.
• Szabó Pál Zoltán: A Mecsek és a Villányi-hegység barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 1. félév. 3–20. old.
• Szalay László: Állattani szakülés. A Természet, 1932. (28. évf.) 9–10. sz. 113. old.

További irodalom

• Bokor Elemér: Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte. Zoologischer Anzeiger, 1924. (61. köt.) 111–121. old.
• Gaál István: Szép magyar tájak. Bp. 1944. 297–302. old.
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Bp. Sport, 1962.
• Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Bp. Franklin, 1936. 134 old. 36 tábla.
• Kessler Hubert – Mozsáry Gábor: Barlangok útjain, vizein. Bp. 1985.
• Jan Stach: Die in den Höhlen Europas vorkommenden Arten der Gattung Onychiurus Gervais. Annales Musei Zoologici Polonici, 1934. (10. köt.) 111–222. old.
• Jan Stach: The Species of the Genus Arrhopalites occurring in European Caves. Acta Musei Historiae Naturalis, 1945. Krakow (1. köt.) 1–47. old.
• Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Families: Neogastruridae and Brachystomellidae. Acta Monographica Musei Historiae Naturalis, 1949. 341 old.
• Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Onychiuridae. Polska Akademia Nauk, 1954. 219 old.
• Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Sminthuridae. Polska Akademia Nauk, 1956. 287 old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás
• Az Abaligeti-barlang honlapja