Abaligeti-barlang
Abaligeti-barlang | |
![]() | |
Cseppkövek a barlangban | |
Hossz | 2000 m |
Mélység | 10 m |
Magasság | 38,7 m |
Függőleges kiterjedés | 48,7 m |
Tengerszint feletti magasság | 219 m |
Ország | ![]() |
Település | Abaliget |
Földrajzi táj | Mecsek |
Típus | aktív karsztbarlang |
Barlangkataszteri szám | 4120-1 |
Lelőhely-azonosító | 20055 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Abaligeti-barlang témájú médiaállományokat. |
Az Abaligeti-barlang a Mecsek leghosszabb, patakos barlangja. A barlang és egyhektáros felszíni területe 1982 óta fokozottan védett természeti érték. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll. Kiépített főága kb. 466 m hosszúságban a kirándulók számára szakvezetéssel látogatható.
Leírás[szerkesztés]
Abaligeten, a Mecsek északnyugati részén található Bodó-hegy oldalában triász időszaki anisusi szürke mészkőben alakult ki. A bejárat tengerszint feletti magassága 219 méter. A Nyugati 2. számú oldalág végének befoglaló kőzete konglomerátum. Vízgyűjtőterületének jelentős része a jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az idegenforgalom számára nem megnyitott részek a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók be.
Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben módszeres gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat. A barlang jelentős téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók. A nagyobb testű emlősök közül a nagy pele nyomait rendszeresen látni a barlang belső részein és nemrég egy vidra család is a barlangba költözött a szomszédos horgásztóból.
1976-ban volt először Abaligeti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában A1 (Bertalan 1976), Abaligeti barlang (Bertalan 1976), Abaligeti-cseppkőbarlang, Akácos-víznyelő, Nagy Paplika (Bertalan 1976) és Paplika (Bertalan 1976) neveken is.
Történet[szerkesztés]
Felfedezés[szerkesztés]
1768-ból származik az első adat a barlang bejárásáról, de már bizonyosan használták a helyiek korábban is, tárolásra vagy menedékhelynek az ellenségek ellen. Sokáig csak az előürege volt ismert, amelyet a falu első plébánosa Riedl Antal, házának felépültéig pincének használt, s ezért a helybéliek Paplikának keresztelték el. Tudunk Mattenheim József és társai 1768-as útjáról, amikor az addig ismeretlen belső barlangba, s egészen a végén lévő tóig jutottak.
Ezután megszaporodtak a barlang látogatói, többen írtak róla, kutatták. A befelé szélesedő "Pap likáról", az üde vizet adó barlangi patakról naplójában, valamint Icones Plantarum Hungariae rarorum című könyvében Kitaibel Pál is említést tett, aki 1799-ben baranyai útja során járt Abaligeten, bár a barlangba nem merészkedett. Kölesy Vince Károly 1819-ben bejárta a barlang főágát és elsőként mérte fel. A barlangról részletes leírást, alaprajzi és hosszmetszet barlangtérképet készített. Munkáját a Tudományos Gyűjteményben jelentette meg 1820-ban. Kéziratát jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában őrzik.
Kutatástörténet[szerkesztés]
A látogatás megkönnyítése érdekében a barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki. A következő fontos esemény Chalupni János abaligeti plébános közreműködése: közadakozásból annyi pénzt gyűjtött össze, hogy 1884-ben hozzáfoghattak a barlang kiépítéséhez. Ez újabb lökést adott a barlang kutatásának, feltérképezték, leírták állatfajait, a helyrajzi viszonyait. Bokor Elemér zoológus 1923 augusztusában, a mai napig helytálló pontossággal ismét felmérte a rendszert, és a helyszínen végzett geológiai megfigyelései, valamint állattani feldolgozásai alapján doktori értekezést készített. Ezzel egy időben elkészítette a barlang térképét is, mely napjainkban egy helyi lakó tulajdonában található. A nyomtatásban is megjelent munkája a barlang egyik legjelentősebb, saját vizsgálatokon alapuló szakirodalma.
Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Mecsekben, Abaliget mellett egy feltáratlan cseppköves barlang van, valamint a Mecsek legnagyobb és legismertebb barlangja az abaligeti cseppköves barlang. A barlang a folyóiratban le van írva röviden. A megismerés újabb fontos állomása 1954-ben Kevi László és Vass Béla expedíciója volt, akik bejutottak a 18 méter magasan fekvő, cseppkövekben gazdag Nagy-terembe. Innen omladékok között vezet el az út a barlang végéhez, a Pokol torkába, majd a továbbjutást akadályozó kis tóhoz és szifonhoz. A barlang kiépítésére, a villanyvilágítás bevezetésére, a beton járdák és a lépcsők létesítésére 1957-ben került sor. A végponti szifon legyőzésére 1960-ban tettek kísérletet, de körülbelül nyolc méter megtétele után az omlásveszély miatt a próbálkozás abbamaradt. Ezután a barlang kutatói inkább az oldalágakra fordították figyelmüket.
Az újonnan feltárt nyugati oldalágakkal az Abaligeti-barlang teljes hossza az akkori térképek szerint meghaladta a másfél kilométert. Ezekben az időkben sikerült kapcsolatot találni a Török-pince és a II. számú oldalág közt. A fellelhető anyagokban beállt változás, a mészkőt konglomerátum váltja fel adta a kutatóknak az ötletet, hogy vízfestéses módszerrel keressék az összeköttetést, amire három nap várakozás után fény is derült. A második ilyen kapcsolat az Akácos-víznyelő, amely szintén a II. oldalággal állt kapcsolatban. Később ezen keresztül alakították ki a barlang második bejáratát.
Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Mecsek hegységben, Abaligeten lévő Abaligeti barlang további nevei Paplika, Nagy Paplika és A1. Abaliget templomától D-re 620 m-re, az Abaligeti-hegy É-i tövében, 219 m tszf. magasságban van a kiépített és ajtóval elzárt bejárata, amelyből patak ered. A kiépített, aktív folyóvizes forrásbarlang 1380 m hosszú. Turisztikai és gyógyászati (asztma-kúra) hasznosítása van. Országos jelentőségű barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva.
A Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Mecsek hegységben lévő barlang Abaligeti-barlang néven Paplika névváltozattal és a barlanggal foglalkozó 76 irodalmi mű felsorolásával. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4100-as (Mecsek, Villányi-hegység) barlangkataszteri területen lévő, abaligeti Abaligeti-barlang. 1977-ben készült egy új, pontosabb térkép, amely fényt derített a barlang valódi méreteire. A főág 447 méter hosszú, az I. számú nyugati oldalág 176 méter hosszú, a II. számú nyugati oldalág 368 méter hosszú, vagyis a barlang bejárható hossza 991 méter.
Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Mecsek hegységben, Abaligeten található barlang Abaligeti-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Mecsek hegységben lévő és 991 m hosszú Abaligeti-barlang az ország 16. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani lelet került elő 1977-ben az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység) oldalágából (Rónaki László).
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az 1920–30-as években Dudich Endre kezdeményezése és munkássága, valamint Gebhardt Antal és Bokor Elemér szisztematikus kutatásai miatt születtek meg azok az alapvető tanulmányok, amelyek a Baradla-barlang, az Abaligeti-barlang és a Mánfai-kőlyuk komplex biológiai-ökológiai feldolgozásához vezettek. Gebhardt Antal csak 3 egysejtű fajt említett, amelyek a barlangban élnek. Ez valószínűleg azért van mert a barlangnak a felszíntől izolált a vízrendszere. Az evezőlábú rákok több fajjal képviseltetik magukat a barlangban. Előfordul itt Polycelis felina (laposféreg), Tubifex tubifex (gyűrűsféreg), Bathynella chappuisi (maradványrák), Stenasellus hungaricus (víziászka), Soldanellonyx chappuisi (víziatka), Pseudostenophora antricola (kétszárnyú) és 10 ugróvillás rovar.
A barlangban őshonos és nagy számban található Brachydesmus troglobius (ikerszelvényes). Van a barlangban két ritka endemikus ikerszelvényes faj, a Hungarosoma bokori és az Orobainosoma hungaricum. A barlangban élő puhatestűek közül troglofil faj a Pisidium casertanum és a Paladilhiopsis (Lartetia) hungarica (vak vízicsiga). A felemáslábú rákok közül található patakjában Niphargus leopoliensis molnári és cseppkőmedencéiben Niphargus foreli gebharti. Gebhardt Antal megfigyelése szerint 37 kétszárnyú él benne. A tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részletesen feldolgozott Abaligeti-barlang földrajzi elhelyezkedése. 190 állatfaj lett meghatározva belőle. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Abaliget a barlang neve.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 17. leghosszabb barlangja a Mecsek hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 991 m hosszú, 1976-ban 1160 m hosszú, 1975-ben 1160 m hosszú Abaligeti-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Abaligeti-barlangnak 4120/1. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Abaligeti-barlang néven Paplika és Nagy Paplika névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve.
Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Abaligeti-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 5 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 16. leghosszabb barlangja a 4120/1 barlangkataszteri számú és 1750 m hosszú Abaligeti-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 991 m hosszú.
Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. az Abaligeti-barlangban történt denevérmegfigyelés. Az Abaligeti-barlangról az 1950-es években sikerült bebizonyítani, hogy fontos búvóhelye volt a dunántúli területek hegyesorrú denevéreinek (ebből évente 1500–2000 egyed telelt itt), a hosszúszárnyú denevérnek (pl. 1954. május végén ennek kb. 600-as kölykező csapatát észlelte Topál György) és a nagy patkósorrú denevérnek (150 egyedből álló telelő állomány). A hegyesorrú denevér, amely az akkori legközönségesebb faj volt, azóta tulajdonképpen eltűnt innen, és a második leggyakoribb, a hosszúszárnyú denevér már nem található meg itt. Dobrosi Dénes megfigyelései bizonyítják mindezt. Az 1954-es állományhoz képest a nagy patkósorrúak száma valószínűleg nem csökkent. De ennek a fajnak az 1987. márciusi egyedszámához viszonyítva az 1988. márciusi megfigyelés egyedszáma kevesebb volt.
1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2000-ben gyógybarlanggá nyilvánították. A műszaki létesítmények teljes rekonstrukcióját 2001-ben fejezték be. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Mecsek hegység területén lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang.
2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Mecsek hegységben elhelyezkedő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Abaligeti-barlang a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 3×3 fő használhatja látogatási célú barlangi búvármerülésre.
2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Baranya megyei, abaligeti, 4120-1 barlangkataszteri számú és 20055 lelőhely-azonosítójú Abaligeti-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2014-ben emléktáblát avattak a Nagy-teremben Vass Béla emlékére. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang.
Irodalom[szerkesztés]
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
- Bajomi Dániel: Áttekintés a magyarországi barlangok faunájáról. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 23., 24., 25., 26. old.
- Bajomi Dániel: A review of the fauna of Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 35., 36., 37., 38. old.
- Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 171. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 13. old.
- Bokor Elemér: A magyarhoni barlangok ízeltlábúi. Barlangkutatás, 1921. (9. köt.) 1–4. füz. 1–22. old.
- Bokor Elemér: Az Abaligeti-barlang. Földrajzi Közlemények, 1925. (53. köt.) 6–8. füz. 105–140. old.
- Böcker Tivadar: A magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 5. old.
- Czájlik István – Dénes György: Barlangkutató csoportjaink életéből... Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 98. old.
- Dányi László: Cave dwelling springtails (Collembola) of Hungary: a review. Soil Organisms, 2011. (83. köt.) 420., 421., 426. old.
- Dudich Endre: Az abaligeti barlang vak rákjáról. Állattani Közlemények, 1925. (22. köt.) 1–2. füz. 46–51. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64210. old.
- Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
- Gebhardt Antal: Az abaligeti barlang életvilága. A Természet, 1931. (27. köt.) 188–190. old.
- Gebhardt Antal: Az abaligeti és a mánfai barlang állatvilágának összehasonlítása. Állattani Közlemények, 1933. (30. köt.) 1–2. füz. 36–44. old.
- Gebhardt Antal: Az Abaligeti barlang élővilága. Matematikai és Természettudományi Közlemények, 1934. (37. köt.) 4. sz. 1–264. old.
- Gebhardt Antal: A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. (8. köt.) 5–32. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
- Havasi Ildikó – Székely Kinga – Salamon Gábor: Abaligeti-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 388–392. old. ISBN 963-9358-96-7
- Jánossy Dénes: Jelentés az Őslénytani Szakbizottság 1977-ben végzett munkájáról. MKBT Beszámoló, 1977. 13. old.
- Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 51. old.
- Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 22. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 12., 18., 36., 70., 73., 75., 78., 80., 81., 82., 85., 242., 243–245., 251., 280., 307. oldalak és két fénykép a 256. és a 257. oldalak között
- Loksa Imre: Jelentés a Biológiai Szakbizottság 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 1–2. füz. 35. old.
- Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1934. június 12-én... Barlangvilág, 1934. (4. köt.) 2. füz. 24. old.
- Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat működése az 1934. évben. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 1–2. füz. 23. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 7. old.
- J. Paclt: Über eine kleine Apterygoten-Ausbeute aus Ungarn. Opuscula Zoologica, 1960. 3. köt. 3–4. füz. 155–158. old.
- Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. február 27. (3. [8.] évf. 9. [10.] sz.) 6. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213., 215. old.
- Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
- Pokorny Ferenc: A Mecsek barlangjai. Turisták Lapja, 1938. február. (50. évf. 2. sz.) 78. old.
- Schőnviszky László: A Magyar Barlangkutató Társulat 1936. december hó 15-én... Barlangvilág, 1936. (6. köt.) 3–4. füz. 78–79. old.
- Jan Stach: Verzeichnis der Apterygogenea Ungarns. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1929. (26. köt.) 295., 298., 307. old.
- Szabó Pál Zoltán: A Mecsek és a Villányi-hegység barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 1. félév. 3–20. old.
- Szalay László: Állattani szakülés. A Természet, 1932. (28. évf.) 9–10. sz. 113. old.
- Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 52. old.
- Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85., 86. old.
- Topál György: An overview of research on cave bats in Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 65., 66. old.
- Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
- –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 24. old.
További irodalom[szerkesztés]
- Bokor Elemér: Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte. Zoologischer Anzeiger, 1924. (61. köt.) 111–121. old.
- Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 297–302. old.
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Budapest, Sport, 1962.
- Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Budapest, Franklin, 1936. 134 old. 36 tábla.
- Kessler Hubert – Mozsáry Gábor: Barlangok útjain, vizein. Budapest, 1985.
- Jan Stach: Die in den Höhlen Europas vorkommenden Arten der Gattung Onychiurus Gervais. Annales Musei Zoologici Polonici, 1934. (10. köt.) 111–222. old.
- Jan Stach: The Species of the Genus Arrhopalites occurring in European Caves. Acta Musei Historiae Naturalis, 1945. Krakow (1. köt.) 1–47. old.
- Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Families: Neogastruridae and Brachystomellidae. Acta Monographica Musei Historiae Naturalis, 1949. 341 old.
- Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Onychiuridae. Polska Akademia Nauk, 1954. 219 old.
- Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Sminthuridae. Polska Akademia Nauk, 1956. 287 old.