Abaligeti-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abaligeti-barlang
Cseppkövek az Abaligeti-barlangban
Cseppkövek az Abaligeti-barlangban
Hossz2000 m
Mélység10 m
Magasság38,7 m
Függőleges kiterjedés48,7 m
Tengerszint feletti magasság219 m
Ország Magyarország
Település Abaliget
Földrajzi táj Mecsek hegység
Típus aktív karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 4120-1
Lelőhely-azonosító 20055
Elhelyezkedése
Abaligeti-barlang (Magyarország)
Abaligeti-barlang
Abaligeti-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Abaligeti-barlang témájú médiaállományokat.

Az Abaligeti-barlang a Mecsek hegység leghosszabb, patakos barlangja. A barlang és egyhektáros felszíni területe 1982 óta Magyarország fokozottan védett természeti értékei közül az egyik. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll. Kiépített főága kb. 466 m hosszúságban a kirándulók számára szakvezetéssel látogatható.

Leírás[szerkesztés]

Abaligeten, a Mecsek hegység ÉNy-i részén található Bodó-hegy oldalában triász anisusi szürke mészkőben alakult ki. A bejárat 219 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A Nyugati 2. számú oldalág végének befoglaló kőzete konglomerátum. Vízgyűjtőterületének jelentős része a jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az idegenforgalom számára nem megnyitott részek a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók be.

Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben szisztematikus gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat. A barlang jelentős téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók. A nagyobb testű emlősök közül a nagy pele nyomait rendszeresen látni a barlang belső részein és nemrég egy vidra család is a barlangba költözött a szomszédos horgásztóból.

1976-ban volt először Abaligeti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában A1 (Bertalan 1976), Abaligeti barlang (Bertalan 1976), Abaligeti cseppkőbarlang (Polgárdy 1941), Akácos-víznyelő, Nagy Paplika (Bertalan 1976) és Paplika (Polgárdy 1941) neveken is.

Történet[szerkesztés]

Felfedezés[szerkesztés]

1768-ból származik az első adat a barlang bejárásáról, de már bizonyosan használták a helyiek korábban is, tárolásra vagy menedékhelynek az ellenségek ellen. Sokáig csak az előürege volt ismert, amelyet a falu első plébánosa Riedl Antal, házának felépültéig pincének használt, s ezért a helybéliek Paplikának keresztelték el. Tudunk Mattenheim József és társai 1768-as útjáról, amikor az addig ismeretlen belső barlangba, s egészen a végén lévő tóig jutottak.

Ezután megszaporodtak a barlang látogatói, többen írtak róla, kutatták. A befelé szélesedő "Pap likáról", az üde vizet adó barlangi patakról naplójában, valamint Icones Plantarum Hungariae rarorum című könyvében Kitaibel Pál is említést tett, aki 1799-ben baranyai útja során járt Abaligeten, bár a barlangba nem merészkedett. Kölesy Vince Károly 1819-ben bejárta a barlang főágát és elsőként mérte fel. A barlangról részletes leírást, alaprajzi és hosszmetszet barlangtérképet készített. Munkáját a Tudományos Gyűjteményben jelentette meg 1820-ban. Kéziratát jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában őrzik.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A látogatás megkönnyítése érdekében a barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki. A következő fontos esemény Chalupni János abaligeti plébános közreműködése: közadakozásból annyi pénzt gyűjtött össze, hogy 1884-ben hozzáfoghattak a barlang kiépítéséhez. Ez újabb lökést adott a barlang kutatásának, feltérképezték, leírták állatfajait, a helyrajzi viszonyait. Bokor Elemér zoológus 1923 augusztusában, a mai napig helytálló pontossággal ismét felmérte a rendszert, és a helyszínen végzett geológiai megfigyelései, valamint állattani feldolgozásai alapján doktori értekezést készített. Ezzel egy időben elkészítette a barlang térképét is, mely napjainkban egy helyi lakó tulajdonában található. Nyomtatásban is megjelent munkája a barlang egyik legjelentősebb, saját vizsgálatokon alapuló szakirodalma.

A Bokor Elemér által készített Abaligeti-barlang térkép (1925)
A Bokor Elemér által készített Abaligeti-barlang térkép (1925)

A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában lévő A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről című tanulmányban meg van említve, hogy a Baradla-barlang, az Abaligeti-barlang, a Pál-völgyi-barlang, a Solymári-ördöglyuk és Magyarország sok másik barlangja olyan természeti kincsek, amelyeknek megfelelő kihasználása nagyon elősegítené a barlangok környezetében élő lakosság jólétét. Ezeknek a barlangoknak kutatása és rendbetétele a legsürgősebb idegenforgalmi feladat. A Magyar Barlangkutató Társulat ezeknek a barlangoknak az ügyét állandóan a felszínen tartja és az illetékeseknél mindig sürgeti rendbetételüket. Ennek az évek óta tartó kitartó igyekezetnek eddig alig volt valami látszata, mert azok a körök, amelyektől barlangjaink fellendítése várható, az ügyet közömbösen kezelik.

Az Abaligeti-barlang bejárata (Cholnoky Jenő rajza)

Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Mecsek hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy az Abaligeti barlang Abaliget közelében található és a helyi plébánia tulajdona. A barlang főága 467 m hosszú és átlag 3 m magas. Van néhány oldalága is, amelyek nehezen járhatók. Folyóvizes aktív barlang, mert patak folyik végig a főágon. Nem jelentősek cseppkőképződményei. Sűrűn kutatták a barlang állatvilágát az elmúlt évtizedben. Megállapították, hogy az Abaligeti-barlangnak nagyon gazdag az állatvilága, ellentétben a Dunántúl többi barlangjának szegény faunájával. A barlang faunájának összetétele eltér Magyarország többi barlangjának állatvilágától. Sok olyan faj előkerült a barlangból, amely csak itt található. Így pl. egy kis vízicsiga (Lartetia hungarica), a híres abaligeti vakrák, amely egy vak és fehér víziászka (Stenasellus hungaricus), 3 százlábúfaj (Brachydesmus troglobius, Hungarosoma Bokori, Orobainosoma hungaricum). Az ismertetés 13 publikáció alapján lett írva.

Az 1937-ben megjelent és Szeghalmy Gyula által írt könyvben meg van említve, hogy a Mecsek hegységben lévő Abaligeti cseppkőbarlang mélyén átfolyik a kristálytiszta víz. Az abaligeti barlang leletei azt igazolják, hogy a barlangot az újkőkorszakban és a bronzkorban lakta a barlangi ős. A dunántúli barlangok közül legérdekesebb a Mecsek hegység Ny-i részén lévő Abaliget közelében található, hasonló nevű Abaligeti-barlang. A barlang nummuliteszes mészkőben alakult ki és a Baradla-barlang mellett Nagy-Magyarország másik cseppkőbarlangja. Az Abaligeti-barlang Abaligettől DNy-ra, a Pécs felé vezető út bal oldalán helyezkedik el. Kb. 200 éve ismerik.

A feljegyzések szerint egy Mattenheim József nevű molnár és társai voltak azok, akik a 18. század végén, elsőként jártak a barlangban. Ekkor nyakig érő vízben tudtak behatolni. Akkor lett szélesebb körben ismert a barlang, amikor a travertinó és guanóréteg alól emberi és állati csontokat gyűjtött a barlangban kutató Kölesi Vince ispán és a leleteket ismertette a Tudományos Gyűjtemény 1820. évi évfolyamában. Ekkortól pár évtizedig a barlang cseppkőképződményei a látogatók pusztításának szabad prédái voltak. A garázdák a könnyebben hozzáférhető állócseppköveket és függőcseppköveket összetörték és néhány darabjukat magukkal vitték.

Az abaligeti természetszerető plébános, Chalupni János idejében szűnt meg ez az állapot, aki ajtót készíttetett a barlang bejáratára, az összegyűlt szemetet, törmeléket eltávolíttatta és a barlangnak olyan részeit is járhatóvá tette, amelyek addig nem voltak megközelíthetők. Az 1880-as évek végén végzett felszíni ásatások eredményei még csak azt támasztották alá, hogy a bronzkori ember élt itt, de az 1906-ban Myskowszky Emil bányatanácsos által végzett vizsgálatokkal diluviális állatcsontok kíséretében őskőkorszaki eszközök is napvilágra kerültek. Ezek alapján megállapítható, hogy már a jégkorszakban is lakott ember a barlangban.

Az Abaligeti-barlang 1891-ben publikált alaprajz térképe

A barlang kb. 500 m hosszú. Teljes hosszában végigfut az a patak, amely évszázezredeken át alakította ki a barlangot. Az első szép cseppkőképződmény a bejárattól 50 m-re, a Bagolyvárnál található. Innentől kezdve gyorsan következnek egymás után a Korona, Pisai ferdetorony, Florián-szobor, Tabernakulum, Kálvária, Prédikálószék, Elefánt, Lebegőkő, Karthágó romjai, Könyvtár, Niagara, Nagydóm és Pokol torka nevű alakzatok. A barlang legbelső részén van a , amelynek partján megállva látható, hogy vize úgy csillog a lámpák fényében, mint a gyémántkristály. Kétségtelenné teszi a barlang szerkezete, hogy a barlangnak nem a a vége, hanme a mögött valószínűleg további járatok helyezkednek el. A barlangkutatás legközelebbi feladatai közé tartozik ezeknek a még fel nem tárt járatoknak a Baradla-barlang járataihoz hasonló megnyitása, hozzáférhetővé tétele.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Mecsek hegységben található Abaligeti-barlang.

Az 1941-ben kiadott Magyar turista lexikonban szó van arról, hogy az Abaligeti cseppkőbarlang (Paplika) Baranya vármegyében, Abaliget határában, a Mecsek hegység ÉNy-i peremén található Bodó-hegy lábánál, 219,5 m tszf. magasságban helyezkedik el. A barlangnak 2 m magas, kb. 2 m széles, É-ra néző bejárata van. Föld alatti vízgyűjtőrendszere van a barlangnak. 466,8 m hosszú járható főfolyosója, mely átlagosan 3 m magas és 2 m széles. Két mellékfolyosója közül a bal oldali 40 m hosszú, a jobb oldali pedig 68 m hosszú. Utóbbi nagyon nehezen járható, főleg vízszintes zsombolyból áll és kapcsolatban van a Törökpince nevű vízgyűjtőággal, amely 25 m mélységig járható és a barlangtól légvonalban 690 m-re fekszik.

Részlet az Abaligeti-barlangból

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Mecsekben, Abaliget mellett egy feltáratlan cseppköves barlang van, valamint a Mecsek legnagyobb és legismertebb barlangja az abaligeti cseppköves barlang. A barlang a folyóiratban le van írva röviden. A megismerés újabb fontos állomása 1954-ben Kevi László és Vass Béla expedíciója volt, akik bejutottak a 18 méter magasan fekvő, cseppkövekben gazdag Nagy-terembe. Innen omladékok között vezet el az út a barlang végéhez, a Pokol torkába, majd a továbbjutást akadályozó kis tóhoz és szifonhoz. A barlang kiépítésére, a villanyvilágítás bevezetésére, a beton járdák és a lépcsők létesítésére 1957-ben került sor. A végponti szifon legyőzésére 1960-ban tettek kísérletet, de körülbelül nyolc méter megtétele után az omlásveszély miatt a próbálkozás abbamaradt. Ezután a barlang kutatói inkább az oldalágakra fordították figyelmüket.

Az újonnan feltárt nyugati oldalágakkal az Abaligeti-barlang teljes hossza az akkori térképek szerint meghaladta a másfél kilométert. Ezekben az időkben sikerült kapcsolatot találni a Török-pince és a II. számú oldalág közt. A fellelhető anyagokban beállt változás, a mészkőt konglomerátum váltja fel adta a kutatóknak az ötletet, hogy vízfestéses módszerrel keressék az összeköttetést, amire három nap várakozás után fény is derült. A második ilyen kapcsolat az Akácos-víznyelő, amely szintén a II. oldalággal állt kapcsolatban. Később ezen keresztül alakították ki a barlang második bejáratát.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Mecsek hegységben, Abaligeten lévő Abaligeti barlang további nevei Paplika, Nagy Paplika és A1. Abaliget templomától D-re 620 m-re, az Abaligeti-hegy É-i tövében, 219 m tszf. magasságban van a kiépített és ajtóval elzárt bejárata, amelyből patak ered. A kiépített, aktív folyóvizes forrásbarlang 1380 m hosszú. Turisztikai és gyógyászati (asztma-kúra) hasznosítása van. Országos jelentőségű barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva.

Az Abaligeti-barlang bejáratánál lévő emléktábla

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Mecsek hegységben lévő barlang Abaligeti-barlang néven Paplika névváltozattal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 76 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4100-as (Mecsek, Villányi-hegység) barlangkataszteri területen lévő, abaligeti Abaligeti-barlang. 1977-ben készült egy új, pontosabb térkép, amely fényt derített a barlang valódi méreteire. A főág 447 m hosszú, az I. számú nyugati oldalág 176 m hosszú, a II. számú nyugati oldalág 368 m hosszú, vagyis a barlang bejárható hossza 991 m.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Mecsek hegységben, Abaligeten található barlang Abaligeti-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Mecsek hegységben lévő és 991 m hosszú Abaligeti-barlang az ország 16. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani lelet került elő 1977-ben az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység) oldalágából (Rónaki László).

Az Abaligeti-barlang bejárata 1905-ben

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az 1920–30-as években Dudich Endre kezdeményezése és munkássága, valamint Gebhardt Antal és Bokor Elemér szisztematikus kutatásai miatt születtek meg azok az alapvető tanulmányok, amelyek a Baradla-barlang, az Abaligeti-barlang és a Mánfai-kőlyuk komplex biológiai-ökológiai feldolgozásához vezettek. Gebhardt Antal csak 3 egysejtű fajt említett, amelyek a barlangban élnek. Ez valószínűleg azért van mert a barlangnak a felszíntől izolált a vízrendszere. Az evezőlábú rákok több fajjal képviseltetik magukat a barlangban. Előfordul itt Polycelis felina (laposféreg), Tubifex tubifex (gyűrűsféreg), Bathynella chappuisi (maradványrák), Stenasellus hungaricus (víziászka), Soldanellonyx chappuisi (víziatka), Pseudostenophora antricola (kétszárnyú) és 10 ugróvillás rovar.

A barlangban őshonos és nagy számban található Brachydesmus troglobius (ikerszelvényes). Van a barlangban két ritka endemikus ikerszelvényes faj, a Hungarosoma bokori és az Orobainosoma hungaricum. A barlangban élő puhatestűek közül troglofil faj a Pisidium casertanum és a Paladilhiopsis (Lartetia) hungarica (vak vízicsiga). A felemáslábú rákok közül található patakjában Niphargus leopoliensis molnári és cseppkőmedencéiben Niphargus foreli gebharti. Gebhardt Antal megfigyelése szerint 37 kétszárnyú él benne. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részletesen feldolgozott Abaligeti-barlang földrajzi elhelyezkedése. A térkép szerint 190 állatfaj lett meghatározva az Abaligeti-barlangból. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Abaliget a barlang neve.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján Magyarország 17. leghosszabb barlangja a Mecsek hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 991 m hosszú, 1976-ban 1160 m hosszú, 1975-ben 1160 m hosszú Abaligeti-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Abaligeti-barlang a 4100-as barlangkataszteri területen (Villányi-hegység, Mecsek hegység, Zselic és környéke) helyezkedik el. A barlangnak 4120/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

Az Abaligeti-barlang térképe

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Mecsek hegységben található Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részletesen feldolgozott Abaligeti-barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Mecsek hegység barlangjai között a barlang Abaligeti-barlang néven Paplika és Nagy Paplika névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Mecsek hegység és a Villányi-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1986. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Abaligeti-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 5 foglalkozik a barlanggal.

Az 1986. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában lévő és Fényes Eleknek a Magyarország geográfiai szótárát (Pest, 1851; reprint 1984) ismertető összeállításból megtudható, hogy a szótárban, Abaliget bemutatásánál (1. köt. 4. old.) meg van említve az, hogy ez a település a barlangja miatt nevezetes, amelyből friss víz folyik ki. Hossza 45 perc járás és a végén egy mérhetetlen tó van. A barlang kőszikla és paplyuknak nevezik. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 16. leghosszabb barlangja a 4120/1 barlangkataszteri számú és 1750 m hosszú Abaligeti-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 991 m hosszú.

Részlet az Abaligeti-barlang kiépített szakaszából

Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. az Abaligeti-barlangban történt denevér-megfigyelés. Az Abaligeti-barlangról az 1950-es években sikerült bebizonyítani, hogy fontos búvóhelye volt a dunántúli területek hegyesorrú denevéreinek (ebből évente 1500–2000 egyed telelt itt), a hosszúszárnyú denevérnek (pl. 1954. május végén ennek kb. 600-as kölykező csapatát észlelte Topál György) és a nagy patkósorrú denevérnek (150 egyedből álló telelő állomány). A hegyesorrú denevér, amely az akkori legközönségesebb faj volt, azóta tulajdonképpen eltűnt innen, és a második leggyakoribb, a hosszúszárnyú denevér már nem található meg itt. Dobrosi Dénes megfigyelései bizonyítják mindezt. Az 1954-es állományhoz képest a nagy patkósorrúak száma valószínűleg nem csökkent. De ennek a fajnak az 1987. márciusi egyedszámához viszonyítva az 1988. márciusi megfigyelés egyedszáma kevesebb volt. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Abaliget Cave a barlang neve.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Mecsek hegységben található Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2000-ben gyógybarlanggá nyilvánították. A műszaki létesítmények teljes rekonstrukcióját 2001-ben fejezték be. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Mecsek hegység területén lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

Részlet az Abaligeti-barlangból (1905)

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Mecsek hegységben lévő és 4120-1 barlangkataszteri számú Abaligeti-barlang Magyarország 22. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 1750 m hosszú barlang 1977-ben 991 m és 1987-ben 1750 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Mecsek hegységben található Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben önálló szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Mecsek hegység Ny-i részén található a fokozottan védett és turizmusnak megnyitott Abaligeti-barlang. Az Abaliget szélén elhelyezkedő, a barlangból kifolyó vizet gáttal elzárva 1959-ben létrehozott mesterséges tó partján, 218 m tszf. magasságban van a barlang bejárata. A barlang bejáratának közelében van a barlangban végzett terápia miatt épített abaligeti gyógyszálló. A barlang bejárata mellett található az abaligeti turistaszálló, amelyet a barlang kiépítése után, 1959-ben létesített a megyei idegenforgalmi hivatal. Az 1750 m hosszú barlang a hegység legismertebb és leghosszabb barlangja. A triász mészkőben keletkezett, meanderező, szinlőkkel tagolt aktív patakos főághoz három oldalág kapcsolódik. A falakat szép oldott formák ékesítik, de cseppkőképződmények is vannak a barlangban. Gazdag élővilágából az abaligeti vakrák a legnevezetesebb.

A barlang (amelynek régen Paplika volt a neve) előüregén Mattenheim József és társai 1768-ban ugyan túlmerészkedtek, de Kölesi Vince jutott el 1819-ben a főág végén található kis tóig. Csak a 20. században történt újabb részek feltárása, amikor a felfedezők a K-i és a Ny-i oldalágba, majd 1954-ben a Nagy-dóm feletti felső járatba jutottak be, melynek a cseppköves Nagy-terem a legszebb része. 1960-ban a víz alatti szakaszokat próbálták meg felderíteni. 1963-ban a Ny-i 1. oldalág, 1960 és 1964 között pedig a Ny-i 2. oldalág lett feltárva 720 m hosszban és ez utóbbinak ki lett mutatva a kapcsolata a Törökpince-víznyelővel és az Akácos-víznyelővel. 1969-ben jutottak be a kutatók az Akácos-víznyelőn át a Ny-i 2. oldalágba.

Kölesi Vince 1819-ben készítette el a barlang első felmérését és leírását. Ez a munkája 1820-ban lett kiadva. Schmidl Adolf 1862-ben végzett vizsgálatokat. Tanulmányában foglalkozott a barlang helyrajzával, faunájával, valamint az általa végzett ásatások eredményéről is beszámolt. Bokor Elemér 1923-ban jelenleg is helytálló pontossággal felmérte a barlangot. Doktori értekezést írt a helyszínen végzett földtani megfigyelései és állattani feldolgozásai alapján. A barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki, hogy megkönnyítsék látogatását. 1884-ben jelentős átalakításokat végeztek itt. 1957-ben történt kiépítése, a villanyvilágítás bevezetése, beton járdák és lépcsők kialakítása. 2001-ben lett befejezve a műszaki létesítmények teljes rekonstrukciója. A barlangban több évtizedig folyt a légúti megbetegedésben szenvedők rendszeres gyógykezelése. Magyarország egyik gyógybarlangja az Abaligeti-barlang. 2000-ben nyilvánították gyógybarlanggá. 190 állatfaj előfordulása bizonyítja élővilágának gazdagságát. A barlang fontos denevérpihenő, 19 itt telelő vagy szaporodó fajt mutattak ki.

Az Abaligeti-hegy geológiai szelvénye (Bokor Elemér rajza)

Gebhardt Antal szócikke szerint Gebhardt Antal az Abaligeti-barlang élővilágának kutatója. Bebizonyította a barlangban végzett rendkívül alapos és tervszerű gyűjtőmunkájával, hogy 190 állatfaj fordul elő a barlangban. Az Abaligeti-barlang élővilága című könyve (1934) a barlang legrészletesebb feldolgozása. Az volt legfontosabb felfedezése, hogy a barlangban, de eltérő élőhelyen megfigyelhető két vakbolharákfaj is. Ezek közül az egyik a Retyezát egyik tengerszeméből ismert Niphargus foreli alfajának (Niphargus foreli gebhardti) bizonyult. A vak víziászka, a Stenasellus hungaricus előfordulása is egyedülállóan érdekes. Nagyon nagy jelentőségű felfedezésük tudományos botrányba fulladt. Majdnem párbajozás történt a felfedezés elsőségét magáénak érző két tudós, Gebhardt Antal és Méhelÿ Lajos között. Mattenheim József szócikke szerint Mattenheim József az Abaligeti-barlang feltárója. 1768-ban a malmát hajtó Abaligeti-forrás vízfolyásával szemben elsőként merészkedett túl a forrás Pap-likának nevezett előüregén.

Kölesi Vince szócikke szerint Kölesi Vince Kitaibel Pál nyomdokait követve 1819-ben bejárta az Abaligeti-barlang főágát és elsőként felmérte azt. A Tudományos Gyűjteményben lett kiadva (1820) a barlangról készült leírása. A járatok alaprajzát és hossz-szelvényét ábrázoló térképének kézirata a pécsi káptalan levéltárában van őrizve. Nyomtatásban 1863-ban látott napvilágot Schmidl Adolf munkájának mellékleteként. Schmidl Adolf szócikke szerint Schmidl Adolf egyik fő kutatási területe az Abaligeti-barlang (1863). Chalupni János szócikke szerint Chalupni János 1884-ben közadakozásból származó pénz segítségével a barlangot a Pokol torkáig lőpor és dinamit használatával járhatóvá tette 9 hónapig tartó munkával.

Az Abaligeti-barlang bejárata (Greguss János rajza, 1866)

Bokor Elemér szócikke szerint Bokor Elemér az Abaligeti-barlangot 1923. augusztusban a mai napig helytálló pontossággal mérte fel. Elkészítette a barlang alaprajzát és hosszmetszetét. 1924-ben védte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen a barlang geológiai, genetikai, morfológiai és állattani feldolgozása alapján készített doktori értekezését. Biró Imre abaligeti plébános szócikke szerint Biró Imre segítette 1894-ben az Abaligeti-barlang kiépítését. Wosinszky Mór kérésére régészeti ásatást végzett a barlangban és a barlang előterében. Nevével Eperjesen 1896-ban Divald kiadásában a barlangot bemutató, 14 képből álló fotóalbum jelent meg, amelyet Papp L. készített. Schmidl Adolf szócikkében meg van említve, hogy Schmidl Adolf egyik fő kutatási területe az Abaligeti-barlang (1863) volt.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Mecsek hegységben elhelyezkedő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Abaligeti-barlang a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 3×3 fő használhatja látogatási célú barlangi búvármerülésre. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység, Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Baranya megyei, abaligeti, 4120-1 barlangkataszteri számú és 20055 lelőhely-azonosítójú Abaligeti-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy az idegenforgalmi célra hasznosított Abaligeti-barlangot 2012-ben 43 254 fő, 2013-ban 40 596 fő, 2014-ben 43 303 fő látogatta meg. 2014-ben emléktáblát avattak a Nagy-teremben Vass Béla emlékére. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység, Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

Az Abaligeti-barlang látogatóinak száma évenként:

év
1957
1958
1959
1960
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
látogatók száma
1091
3731
10 417
26 787
30 790
27 741
29 961
29 145
33 708
38 002
36 391
39 820
43 817
49 121
55 727
év
1972
1973
1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986
látogatók száma
52 610
63 158
63 074
70 702
70 519
83 617
73 991
72 615
68 494
71 357
73 251
77 567
82 286
82 277
88 825
év
1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
látogatók száma
96 474
86 788
87 926
105 091
78 018
74 752
nincs adat
77 202
63 730
62 733
59 820
69 957
66 710
67 645
78 496
év
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
látogatók száma
75 853
70 836
59 190
64 903
74 116
76 106
67 224
60 932
50 000
52 123
43 254
40 596
43 303
48 649
51 499
év
2017
2018
2019
2020
2021
2022
2023
2024
2025
2026
2027
2028
2029
2030
2031
látogatók száma
48 038
53 871

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bokor Elemér: Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte. Zoologischer Anzeiger, 1924. (61. köt.) 111–121. old.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 297–302. old.
  • Jakucs LászlóKessler Hubert: A barlangok világa. Budapest, Sport, 1962.
  • Kadić Ottokár: Az abaligeti barlang. Turistaság és Alpinizmus, 1922. (12. évf.) 195. old.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Budapest, Franklin, 1936. 134 old. 36 tábla.
  • Kessler Hubert – Mozsáry Gábor: Barlangok útjain, vizein. Budapest, 1985.
  • Kolosváry Gábor: Die Spinnenfauna der ungarischen Höhlen. Mitt. üb. Höhlen- und Karstforschung, 1928., Heft 4., 109–113. old.
  • Méhelÿ Lajos: Protelsonia hungarica nov. gen. n. sp. Ein blinder Isopode aus Ungarn. Zoologischer Anzeiger, 1924. (58. köt.) 353–357. old.
  • Méhelÿ Lajos: Egy élő kövületről. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1925. (41. köt.) 185–191. old.
  • Myskowszky Emil: Barlangokról, különös tekintettel a pécsvidéki Mecsekhegység triaszmészkő complexusában levő cseppkőbarlangokra. A Mecsek-Egyesület évkönyve a XIV-ik egyesületi évről (1904). Pécs, 1905.
  • Soós Lajos: Adatok a magyarországi barlangok Mollusca-faunájának ismeretéhez. Állattani Közlemények, 1927. (24. köt.) 3–4. füz.
  • Jan Stach: Die in den Höhlen Europas vorkommenden Arten der Gattung Onychiurus Gervais. Annales Musei Zoologici Polonici, 1934. (10. köt.) 111–222. old.
  • Jan Stach: The Species of the Genus Arrhopalites occurring in European Caves. Acta Musei Historiae Naturalis, 1945. Krakow (1. köt.) 1–47. old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Families: Neogastruridae and Brachystomellidae. Acta Monographica Musei Historiae Naturalis, 1949. 341 old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Onychiuridae. Polska Akademia Nauk, 1954. 219 old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Sminthuridae. Polska Akademia Nauk, 1956. 287 old.
  • Verhoeff, K. W.: Adatok Magyarország Diplopoda-faunájához. Állattani Közlemények, 1928. (25. köt.) 124–126. old.

További információk[szerkesztés]