Abaligeti-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abaligeti-barlang
Cseppkövek a barlangban
Cseppkövek a barlangban
Hossz2000 m
Mélység10 m
Magasság38,7 m
Függőleges kiterjedés48,7 m
Tengerszint feletti magasság219 m
Ország Magyarország
Település Abaliget
Földrajzi táj Mecsek
Típus aktív karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 4120-1
Lelőhely-azonosító 20055
Elhelyezkedése
Abaligeti-barlang (Magyarország)
Abaligeti-barlang
Abaligeti-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 12″, k. h. 18° 07′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Abaligeti-barlang témájú médiaállományokat.

Az Abaligeti-barlang a Mecsek leghosszabb, patakos barlangja. A barlang és egyhektáros felszíni területe 1982 óta fokozottan védett természeti érték. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében áll. Kiépített főága kb. 466 m hosszúságban a kirándulók számára szakvezetéssel látogatható.

Leírás[szerkesztés]

Abaligeten, a Mecsek ÉNy-i részén található Bodó-hegy oldalában triász anisusi szürke mészkőben alakult ki. A bejárat 219 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A Nyugati 2. számú oldalág végének befoglaló kőzete konglomerátum. Vízgyűjtőterületének jelentős része a jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az idegenforgalom számára nem megnyitott részek a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók be.

Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben szisztematikus gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat. A barlang jelentős téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók. A nagyobb testű emlősök közül a nagy pele nyomait rendszeresen látni a barlang belső részein és nemrég egy vidra család is a barlangba költözött a szomszédos horgásztóból.

1976-ban volt először Abaligeti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában A1 (Bertalan 1976), Abaligeti barlang (Bertalan 1976), Abaligeti-cseppkőbarlang, Akácos-víznyelő, Nagy Paplika (Bertalan 1976) és Paplika (Bertalan 1976) neveken is.

Történet[szerkesztés]

Felfedezés[szerkesztés]

1768-ból származik az első adat a barlang bejárásáról, de már bizonyosan használták a helyiek korábban is, tárolásra vagy menedékhelynek az ellenségek ellen. Sokáig csak az előürege volt ismert, amelyet a falu első plébánosa Riedl Antal, házának felépültéig pincének használt, s ezért a helybéliek Paplikának keresztelték el. Tudunk Mattenheim József és társai 1768-as útjáról, amikor az addig ismeretlen belső barlangba, s egészen a végén lévő tóig jutottak.

Ezután megszaporodtak a barlang látogatói, többen írtak róla, kutatták. A befelé szélesedő "Pap likáról", az üde vizet adó barlangi patakról naplójában, valamint Icones Plantarum Hungariae rarorum című könyvében Kitaibel Pál is említést tett, aki 1799-ben baranyai útja során járt Abaligeten, bár a barlangba nem merészkedett. Kölesy Vince Károly 1819-ben bejárta a barlang főágát és elsőként mérte fel. A barlangról részletes leírást, alaprajzi és hosszmetszet barlangtérképet készített. Munkáját a Tudományos Gyűjteményben jelentette meg 1820-ban. Kéziratát jelenleg a Pécsi Káptalan Levéltárában őrzik.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A látogatás megkönnyítése érdekében a barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki. A következő fontos esemény Chalupni János abaligeti plébános közreműködése: közadakozásból annyi pénzt gyűjtött össze, hogy 1884-ben hozzáfoghattak a barlang kiépítéséhez. Ez újabb lökést adott a barlang kutatásának, feltérképezték, leírták állatfajait, a helyrajzi viszonyait. Bokor Elemér zoológus 1923 augusztusában, a mai napig helytálló pontossággal ismét felmérte a rendszert, és a helyszínen végzett geológiai megfigyelései, valamint állattani feldolgozásai alapján doktori értekezést készített. Ezzel egy időben elkészítette a barlang térképét is, mely napjainkban egy helyi lakó tulajdonában található. A nyomtatásban is megjelent munkája a barlang egyik legjelentősebb, saját vizsgálatokon alapuló szakirodalma.

A Bokor Elemér által készített Abaligeti-barlang térkép (1925)
Nagyítás
A Bokor Elemér által készített Abaligeti-barlang térkép (1925)

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Mecsek hegységben található Abaligeti-barlang. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Mecsekben, Abaliget mellett egy feltáratlan cseppköves barlang van, valamint a Mecsek legnagyobb és legismertebb barlangja az abaligeti cseppköves barlang. A barlang a folyóiratban le van írva röviden.

Részlet a barlangból

A megismerés újabb fontos állomása 1954-ben Kevi László és Vass Béla expedíciója volt, akik bejutottak a 18 méter magasan fekvő, cseppkövekben gazdag Nagy-terembe. Innen omladékok között vezet el az út a barlang végéhez, a Pokol torkába, majd a továbbjutást akadályozó kis tóhoz és szifonhoz. A barlang kiépítésére, a villanyvilágítás bevezetésére, a beton járdák és a lépcsők létesítésére 1957-ben került sor. A végponti szifon legyőzésére 1960-ban tettek kísérletet, de körülbelül nyolc méter megtétele után az omlásveszély miatt a próbálkozás abbamaradt. Ezután a barlang kutatói inkább az oldalágakra fordították figyelmüket.

Az újonnan feltárt nyugati oldalágakkal az Abaligeti-barlang teljes hossza az akkori térképek szerint meghaladta a másfél kilométert. Ezekben az időkben sikerült kapcsolatot találni a Török-pince és a II. számú oldalág közt. A fellelhető anyagokban beállt változás, a mészkőt konglomerátum váltja fel adta a kutatóknak az ötletet, hogy vízfestéses módszerrel keressék az összeköttetést, amire három nap várakozás után fény is derült. A második ilyen kapcsolat az Akácos-víznyelő, amely szintén a II. oldalággal állt kapcsolatban. Később ezen keresztül alakították ki a barlang második bejáratát.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Mecsek hegységben, Abaligeten lévő Abaligeti barlang további nevei Paplika, Nagy Paplika és A1. Abaliget templomától D-re 620 m-re, az Abaligeti-hegy É-i tövében, 219 m tszf. magasságban van a kiépített és ajtóval elzárt bejárata, amelyből patak ered. A kiépített, aktív folyóvizes forrásbarlang 1380 m hosszú. Turisztikai és gyógyászati (asztma-kúra) hasznosítása van. Országos jelentőségű barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva.

A barlang bejáratánál lévő emléktábla

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Mecsek hegységben lévő barlang Abaligeti-barlang néven Paplika névváltozattal és a barlanggal foglalkozó 76 irodalmi mű felsorolásával. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4100-as (Mecsek, Villányi-hegység) barlangkataszteri területen lévő, abaligeti Abaligeti-barlang. 1977-ben készült egy új, pontosabb térkép, amely fényt derített a barlang valódi méreteire. A főág 447 méter hosszú, az I. számú nyugati oldalág 176 méter hosszú, a II. számú nyugati oldalág 368 méter hosszú, vagyis a barlang bejárható hossza 991 méter.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Mecsek hegységben, Abaligeten található barlang Abaligeti-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Mecsek hegységben lévő és 991 m hosszú Abaligeti-barlang az ország 16. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott és Jánossy Dénes által írt jelentésben meg van említve, hogy szórvány őslénytani lelet került elő 1977-ben az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység) oldalágából (Rónaki László).

A barlang bejárata 1905-ben

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az 1920–30-as években Dudich Endre kezdeményezése és munkássága, valamint Gebhardt Antal és Bokor Elemér szisztematikus kutatásai miatt születtek meg azok az alapvető tanulmányok, amelyek a Baradla-barlang, az Abaligeti-barlang és a Mánfai-kőlyuk komplex biológiai-ökológiai feldolgozásához vezettek. Gebhardt Antal csak 3 egysejtű fajt említett, amelyek a barlangban élnek. Ez valószínűleg azért van mert a barlangnak a felszíntől izolált a vízrendszere. Az evezőlábú rákok több fajjal képviseltetik magukat a barlangban. Előfordul itt Polycelis felina (laposféreg), Tubifex tubifex (gyűrűsféreg), Bathynella chappuisi (maradványrák), Stenasellus hungaricus (víziászka), Soldanellonyx chappuisi (víziatka), Pseudostenophora antricola (kétszárnyú) és 10 ugróvillás rovar.

A barlangban őshonos és nagy számban található Brachydesmus troglobius (ikerszelvényes). Van a barlangban két ritka endemikus ikerszelvényes faj, a Hungarosoma bokori és az Orobainosoma hungaricum. A barlangban élő puhatestűek közül troglofil faj a Pisidium casertanum és a Paladilhiopsis (Lartetia) hungarica (vak vízicsiga). A felemáslábú rákok közül található patakjában Niphargus leopoliensis molnári és cseppkőmedencéiben Niphargus foreli gebharti. Gebhardt Antal megfigyelése szerint 37 kétszárnyú él benne. A tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részletesen feldolgozott Abaligeti-barlang földrajzi elhelyezkedése. 190 állatfaj lett meghatározva belőle. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Abaliget a barlang neve.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 17. leghosszabb barlangja a Mecsek hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 991 m hosszú, 1976-ban 1160 m hosszú, 1975-ben 1160 m hosszú Abaligeti-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Abaligeti-barlangnak 4120/1. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Abaligeti-barlang néven Paplika és Nagy Paplika névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve.

Az Abaligeti-barlang térképe

Az 1986. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Abaligeti-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 5 foglalkozik a barlanggal. Az 1986. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában lévő és Fényes Eleknek a Magyarország geográfiai szótárát (Pest, 1851; reprint 1984) ismertető összeállításból megtudható, hogy a szótárban, Abaliget bemutatásánál (1. köt. 4. old.) meg van említve az, hogy ez a település a barlangja miatt nevezetes, amelyből friss víz folyik ki. Hossza 45 perc járás és a végén egy mérhetetlen tó van. A barlang kőszikla és paplyuknak nevezik. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 16. leghosszabb barlangja a 4120/1 barlangkataszteri számú és 1750 m hosszú Abaligeti-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 991 m hosszú.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. az Abaligeti-barlangban történt denevér megfigyelés. Az Abaligeti-barlangról az 1950-es években sikerült bebizonyítani, hogy fontos búvóhelye volt a dunántúli területek hegyesorrú denevéreinek (ebből évente 1500–2000 egyed telelt itt), a hosszúszárnyú denevérnek (pl. 1954. május végén ennek kb. 600-as kölykező csapatát észlelte Topál György) és a nagy patkósorrú denevérnek (150 egyedből álló telelő állomány). A hegyesorrú denevér, amely az akkori legközönségesebb faj volt, azóta tulajdonképpen eltűnt innen, és a második leggyakoribb, a hosszúszárnyú denevér már nem található meg itt. Dobrosi Dénes megfigyelései bizonyítják mindezt. Az 1954-es állományhoz képest a nagy patkósorrúak száma valószínűleg nem csökkent. De ennek a fajnak az 1987. márciusi egyedszámához viszonyítva az 1988. márciusi megfigyelés egyedszáma kevesebb volt. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Abaliget Cave a barlang neve.

Részlet a barlang kiépített szakaszából

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2000-ben gyógybarlanggá nyilvánították. A műszaki létesítmények teljes rekonstrukcióját 2001-ben fejezték be. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Mecsek hegység területén lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Mecsek hegységben lévő és 4120-1 barlangkataszteri számú Abaligeti-barlang Magyarország 22. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 1750 m hosszú barlang 1977-ben 991 m és 1987-ben 1750 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Abaligeti-barlang fokozottan védett barlang.

Részlet a barlangból (1905)

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben önálló szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Mecsek hegység Ny-i részén található a fokozottan védett és turizmusnak megnyitott Abaligeti-barlang. Az Abaliget szélén elhelyezkedő, a barlangból kifolyó vizet gáttal elzárva 1959-ben létrehozott mesterséges tó partján, 218 m tszf. magasságban van a barlang bejárata. A barlang bejáratának közelében van a barlangban végzett terápia miatt épített abaligeti gyógyszálló. A barlang bejárata mellett található az abaligeti turistaszálló, amelyet a barlang kiépítése után, 1959-ben létesített a megyei idegenforgalmi hivatal. Az 1750 m hosszú barlang a hegység legismertebb és leghosszabb barlangja. A triász mészkőben keletkezett, meanderező, szinlőkkel tagolt aktív patakos főághoz három oldalág kapcsolódik. A falakat szép oldott formák ékesítik, de cseppkőképződmények is vannak a barlangban. Gazdag élővilágából az abaligeti vakrák a legnevezetesebb.

A barlang (amelynek régen Paplika volt a neve) előüregén Mattenheim József és társai 1768-ban ugyan túlmerészkedtek, de Kölesi Vince jutott el 1819-ben a főág végén található kis tóig. Csak a 20. században történt újabb részek feltárása, amikor a felfedezők a K-i és a Ny-i oldalágba, majd 1954-ben a Nagy-dóm feletti felső járatba jutottak be, melynek a cseppköves Nagy-terem a legszebb része. 1960-ban a víz alatti szakaszokat próbálták meg felderíteni. 1963-ban a Ny-i 1. oldalág, 1960 és 1964 között pedig a Ny-i 2. oldalág lett feltárva 720 m hosszban és ez utóbbinak ki lett mutatva a kapcsolata a Törökpince-víznyelővel és az Akácos-víznyelővel. 1969-ben jutottak be a kutatók az Akácos-víznyelőn át a Ny-i 2. oldalágba.

Kölesi Vince 1819-ben készítette el a barlang első felmérését és leírását. Ez a munkája 1820-ban lett kiadva. Schmidl Adolf 1862-ben végzett vizsgálatokat. Tanulmányában foglalkozott a barlang helyrajzával, faunájával, valamint az általa végzett ásatások eredményéről is beszámolt. Bokor Elemér 1923-ban jelenleg is helytálló pontossággal felmérte a barlangot. Doktori értekezést írt a helyszínen végzett földtani megfigyelései és állattani feldolgozásai alapján. A barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban tágították ki, hogy megkönnyítsék látogatását. 1884-ben jelentős átalakításokat végeztek itt. 1957-ben történt kiépítése, a villanyvilágítás bevezetése, beton járdák és lépcsők kialakítása. 2001-ben lett befejezve a műszaki létesítmények teljes rekonstrukciója. A barlangban több évtizedig folyt a légúti megbetegedésben szenvedők rendszeres gyógykezelése. Magyarország egyik gyógybarlangja az Abaligeti-barlang. 2000-ben nyilvánították gyógybarlanggá. 190 állatfaj előfordulása bizonyítja élővilágának gazdagságát. A barlang fontos denevérpihenő, 19 itt telelő vagy szaporodó fajt mutattak ki.

Az Abaligeti-hegy geológiai szelvénye (Bokor Elemér rajza)

Gebhardt Antal szócikke szerint Gebhardt Antal az Abaligeti-barlang élővilágának kutatója. Bebizonyította a barlangban végzett rendkívül alapos és tervszerű gyűjtőmunkájával, hogy 190 állatfaj fordul elő a barlangban. Az Abaligeti-barlang élővilága című könyve (1934) a barlang legrészletesebb feldolgozása. Az volt legfontosabb felfedezése, hogy a barlangban, de eltérő élőhelyen megfigyelhető két vakbolharákfaj is. Ezek közül az egyik a Retyezát egyik tengerszeméből ismert Niphargus foreli alfajának (Niphargus foreli gebhardti) bizonyult. A vak víziászka, a Stenasellus hungaricus előfordulása is egyedülállóan érdekes. Nagyon nagy jelentőségű felfedezésük tudományos botrányba fulladt. Majdnem párbajozás történt a felfedezés elsőségét magáénak érző két tudós, Gebhardt Antal és Méhelÿ Lajos között. Mattenheim József szócikke szerint Mattenheim József az Abaligeti-barlang feltárója. 1768-ban a malmát hajtó Abaligeti-forrás vízfolyásával szemben elsőként merészkedett túl a forrás Pap-likának nevezett előüregén.

Kölesi Vince szócikke szerint Kölesi Vince Kitaibel Pál nyomdokait követve 1819-ben bejárta az Abaligeti-barlang főágát és elsőként felmérte azt. A Tudományos Gyűjteményben lett kiadva (1820) a barlangról készült leírása. A járatok alaprajzát és hossz-szelvényét ábrázoló térképének kézirata a pécsi káptalan levéltárában van őrizve. Nyomtatásban 1863-ban látott napvilágot Schmidl Adolf munkájának mellékleteként. Schmidl Adolf szócikke szerint Schmidl Adolf egyik fő kutatási területe az Abaligeti-barlang (1863). Chalupni János szócikke szerint Chalupni János 1884-ben közadakozásból származó pénz segítségével a barlangot a Pokol torkáig lőpor és dinamit használatával járhatóvá tette 9 hónapig tartó munkával.

A barlang bejárata (Greguss János rajza, 1866)

Bokor Elemér szócikke szerint Bokor Elemér az Abaligeti-barlangot 1923. augusztusban a mai napig helytálló pontossággal mérte fel. Elkészítette a barlang alaprajzát és hosszmetszetét. 1924-ben védte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen a barlang geológiai, genetikai, morfológiai és állattani feldolgozása alapján készített doktori értekezését. Biró Imre abaligeti plébános szócikke szerint Biró Imre segítette 1894-ben az Abaligeti-barlang kiépítését. Wosinszky Mór kérésére régészeti ásatást végzett a barlangban és a barlang előterében. Nevével Eperjesen 1896-ban Divald kiadásában a barlangot bemutató, 14 képből álló fotóalbum jelent meg, amelyet Papp L. készített. Schmidl Adolf szócikkében meg van említve, hogy Schmidl Adolf egyik fő kutatási területe az Abaligeti-barlang (1863) volt.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Mecsek hegységben elhelyezkedő Abaligeti-barlang nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Abaligeti-barlang a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 3×3 fő használhatja látogatási célú barlangi búvármerülésre. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység, Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Baranya megyei, abaligeti, 4120-1 barlangkataszteri számú és 20055 lelőhely-azonosítójú Abaligeti-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy az idegenforgalmi célra hasznosított Abaligeti-barlangot 2012-ben 43 254 fő, 2013-ban 40 596 fő, 2014-ben 43 303 fő látogatta meg. 2014-ben emléktáblát avattak a Nagy-teremben Vass Béla emlékére. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Abaligeti-barlang (Mecsek hegység, Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bokor Elemér: Beiträge zur rezenten Fauna der Abaligeter Grotte. Zoologischer Anzeiger, 1924. (61. köt.) 111–121. old.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 297–302. old.
  • Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Budapest, Sport, 1962.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Budapest, Franklin, 1936. 134 old. 36 tábla.
  • Kessler Hubert – Mozsáry Gábor: Barlangok útjain, vizein. Budapest, 1985.
  • Jan Stach: Die in den Höhlen Europas vorkommenden Arten der Gattung Onychiurus Gervais. Annales Musei Zoologici Polonici, 1934. (10. köt.) 111–222. old.
  • Jan Stach: The Species of the Genus Arrhopalites occurring in European Caves. Acta Musei Historiae Naturalis, 1945. Krakow (1. köt.) 1–47. old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Families: Neogastruridae and Brachystomellidae. Acta Monographica Musei Historiae Naturalis, 1949. 341 old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Onychiuridae. Polska Akademia Nauk, 1954. 219 old.
  • Jan Stach: The Apterygotan Fauna of Poland in Relation to the World-Fauna of this Group of Insects Family: Sminthuridae. Polska Akademia Nauk, 1956. 287 old.

További információk[szerkesztés]

Magyarország fokozottan védett barlangjai
Fokozottan védett barlangok voltak:
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Abaligeti-barlang&oldid=23894401”