Postojna-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Postojna-barlang (Postojnska jama)
Hossz24 120 m
Mélység115 m
Tengerszint feletti magasság680 m
Ország Szlovénia
TelepülésPostojna
Földrajzi tájKarszt-fennsík
Típuscseppkőbarlang
Barlangkataszteri szám29540
Elhelyezkedése
Postojna-barlang (Szlovénia)
Postojna-barlang
Postojna-barlang
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 14° 12′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 14° 12′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Postojna-barlang témájú médiaállományokat.

A Postojna-barlang, más néven Postojnai-cseppkőbarlang (szlovénül: Postojnska jama) karsztbarlangrendszer Postojna község közelében, Szlovénia délnyugati részén. 24 340 méteres hosszúságával az ország második leghosszabb barlangrendszere (a Migovec-rendszert követve), valamint az egyik legismertebb turisztikai helyszín. A barlangokat a Pivka folyó hozta létre évmilliók alatt a Karszt-fennsík belsejében. Nevezetessége a számtalan cseppkőformáció és a különleges élővilága mellett a világ első barlangvasútja és az egyetlen föld alatti postahivatal, a barlangot ezek miatt évente több százezer turista keresi fel, amivel még a világörökség részét képző Škocjan-barlangnál is népszerűbb utazási célpont.[1]

Jellemzői[szerkesztés]

A barlangrendszer háromszintes. A Pivka folyó az alsó szinten folyik, így itt napjainkban is tágul a barlang. A Pivka Jamát, Otoska Jamát, Magdalena Jamát, Črna Jamát és Planinska Jama barlangjait a Pivka földalatti járata köti össze a Postojna-barlanggal. A rendszer közelében számos további cseppkőbarlang is kialakult, közülük a Škocjan-barlangrendszer az UNESCO Világörökség része. Az olaszországi Trieszthez közel nyílik a Grotta Gigante.

Összesen 175 állatfaj él a postojnai barlangokban. Közülük 115 troglobiont, vagyis kizárólag barlangokban fordul elő. Kiemelkedően fontos közülük a barlangi vakgőte (Proteus anguinus). Ez a vak és különösen félénk kétéltű természetes körülmények között csak a Dinári-hegység karsztvilágában fordul elő.[2] 2008-ig néhány példánya a bejárat melletti medencében volt látható, majd áthelyezték őket a barlang bejárata előtt 100 méterrel kialakított Vivarium Proteus nevű létesítménybe.[3] 2016-ban a barlang egy másik viváriumában 21 vakgőte kelt ki a petékből, ami különlegesen ritka eseménynek számít.[4] A fokozottan ritka és védett állatok szaporítása és védelme a nemzeti park egyik fő feladata, a bemutatott példányokat pedig néhány havonta visszaengedik a természetes élőhelyükre.

Földrajza[szerkesztés]

A postojnai barlangrendszer a Ljubljanica vízgyűjtő területének felső részéhez tartozik, amelyet leginkább a korai pleisztocén óta a Pivka hozott létre, amely a Pivka-medence és a földalatti mellékfolyók fő lefolyása.[5] A barlangrendszerben lerakódott üledékek kormeghatározása akár 900 000 éves kort is mutatott.[6] A barlangok kialakulása összefügg azzal, hogy a Pivka-medence délnyugati szélén a medencében a kevésbé áteresztő eocén flist vastag kréta időszaki mészkő rétegek szegélyezik, amelyek gyakran nagyon tiszta mészkőből állnak, amelyet sokkal jobban old a víz, mint a homokkövet és a flist.

A víz, amely eredetileg a felszínen folyt, a kőzethatárhoz érve hasadékok és törési zónák mentén hatolt be a mészkőbe, ami barlangok kialakulásához vezetett, amelyek lehetővé tették a vízhálózat föld alatti áthelyeződését. Ezt a folyamatot olyan tektonikai folyamatok segítették elő, amelyek a geológiai egységek lesüllyedéséhez és kiemelkedéséhez vezettek, így a víznek folyamatosan új utakat kellett keresnie. Az aktív barlangszakaszokat a Pivka és elődei által szállított homok, kavics és törmelék csiszolóereje is tovább bővítette.[5]

A Postojna-barlangrendszer járatainak lefutása két fő irányt mutat. A folyosók nagy része egyértelműen északnyugat-délkelet irányban halad, és így párhuzamos a barlang területén található tektonikai zavarásokkal. A második, rövidebb rész hozzávetőlegesen merőleges az előzőre és elágazóbb annál.[7]

Története[szerkesztés]

A barlangot először a 17. században írta le a karsztjelenségek tanulmányozásának úttörője, Johann Weikhard von Valvasor a Die Ehre dess Hertzogthums Crain című munkájában, bár a járatok belsejében talált 1213-ra datált graffiti a barlang látogatásának sokkal régebbi múltjára utal.[8] 1818-ban, amikor a barlangot felkészítették I. Ferenc császár látogatására, a barlang új szakaszát véletlenül fedezte fel Luka Čeč, a barlangban a lámpákkal való világításért felelős helyi férfi.[9] Az 1850-es években Schmidl Adolf földrajztudós tette közzé az első átfogó tudományos vizsgálatokat a postojnai barlangokról és a Pivka-medencéről, amely később a barlangkutatás standard referenciapontjává vált.[10]

1819-ben Ferdinánd főherceg is felkereste a barlangokat, amely ekkor vált ismertté és kedvelt turisztikai célponttá. Čeč lett az első hivatalos idegenvezető, amikor a barlangokat megnyitották a nagyközönség előtt. 1872-ben síneket fektettek le a világ első barlangvasútjához a turisták számára. Eleinte a kocsikat maguk a vezetők tolták végig, később a 20. század elején egy dízelmozdonyt szereztek be. 1884-ben elektromos világítással látták el (megelőzve még a mai Ljubljanát, Krajna fővárosát is, amelynek a barlang akkoriban része volt), tovább növelve ezzel a barlangrendszer népszerűségét. A barlangban található a világ egyetlen földalatti postahivatala, amely 1899 óta működik.[11] Sikerére jellemző, hogy csak az 1904-es szezonban 13 800 képeslapot adtak el itt. Az első világháború alatt orosz hadifoglyokkal építtettek hidat barlang belsejében lévő nagy szakadék felett.Az 1920-as rapallói egyezményt követően a terület az Olasz Királyság része lett, ekkoriban sokat tettek a barlang turisztikai hasznosításáért.

A második világháború alatt a német megszálló erők a barlangot közel 1000 hordónyi repülőgép-üzemanyag tárolására használták, amelyeket 1944. április 23-án a szlovén partizánok felrobbantottak. A tűz hét napig égett, elpusztítva a barlang jelentős részét és elfeketítve a bejáratot és környékét, amely még a mai napig látható.[12][13] 1956 után a dízelmozdonyokat elektromos üzeműre cserélték.[14] Az egyvágányú vasúton egyszerre csak három vonat közlekedhetett. Ez komoly problémát okozott, mert naponta csak 2100 látogató juthatott be a barlangba, de az igény sokkal nagyobb volt, ezért döntöttek egy hurokvágány megépítéséről. Az első szakaszt 1964-ben, a második 1967-ben fejezték be. Az alagút 422 méterén kitermelték az alapkőzetet, és megépítették a hurokvágányt.[15] A barlangrendszer mintegy 5,3 kilométeres kiépített szakaszát nyitották meg a nyilvánosság számára. Az 1990-es évek végén ez volt a világ egyik leglátogatottabb barlangja, évente csaknem egymillió turista kereste fel a helyszínt. Jugoszlávia szétesése után ez a szám csökkent, 2008-ban 548 442 látogató kereste fel, de így is Szlovénia legnépszerűbb turisztikai célpontjának számított.[16]

2013-ban 2 euró névértékű emlékérmét bocsátottak ki a barlanglátogatások 800. évfordulójának alkalmából, amelyen a barlang jelképének számító két cseppkőoszlop látható.[17] Ugyanebben az évben az osztrák és a szlovén posta közös emlékbélyeget adott ki az első világháború közelgő centenáriumára és a földalatti postára emlékezve, amelyet 1915 márciusában a K.u.k. hadsereg 81-es katonai postájává alakítottak át.[18]

2015 júniusában az igazgatóság arról számolt be, hogy barlangász búvároknak sikerült felfedezniük a barlang további víz alatti szakaszát, amely a Planina-barlang felé nyílik, ezáltal a barlangrendszer hossza 20 570 méterről 24 120 méterre nőtt.

Galéria[szerkesztés]

  • A barlang 1821 körül
    A barlang 1821 körül
  • Tito és Sukarno látogatása 1960-ban
    Tito és Sukarno látogatása 1960-ban
  • A barlang bejárata
    A barlang bejárata
  • Földalatti vasútállomás
    Földalatti vasútállomás
  • A Nagyterem
    A Nagyterem
  • Turisták kelnek át az egyik hídon
    Turisták kelnek át az egyik hídon
  • A Koncertterem
    A Koncertterem
  • A barlang és a Karszt jelképe: a hófehér, 5 méter magas Brilliáns
    A barlang és a Karszt jelképe: a hófehér, 5 méter magas Brilliáns
  • Barlangi vakgőték
    Barlangi vakgőték

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ says, Nagy Eszter: Vonatozás egy hatalmas cseppkőbarlangban – Postojna (hu-HU nyelven). Kiránduló. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  2. ↑ d.d, Postojnska jama: Baby Dragons' Secret Stories. www.postojnska-jama.eu. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  3. ↑ d.d, Postojnska jama: Vivarium. www.postojnska-jama.eu. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  4. ↑ A postojnai cseppkőbarlang vakgőtéi (magyar nyelven). National Geographic. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  5. ↑ a b Šušteršič, France (2006. január 1.). „Relationships between deflector faults, collapse dolines and collector channel formation: some examples from Slovenia”. International Journal of Speleology 35 (1), 1–12. o. DOI:10.5038/1827-806x.35.1.1. ISSN 0392-6672.  
  6. ↑ Šebela, Stanka (2016. június 1.). „Age and Magnetism of Cave Sediments from Postojnska jama Cave System and Planinska jama Cave, Slovenia”. Acta Carsologica 28 (2). DOI:10.3986/ac.v28i2.498. ISSN 0583-6050.  
  7. ↑ Drew, David (2003. szeptember 5.). „Intrinsic Vulnerability Mapping for the Protection of Carbonate (Karstic) Aquifers: A Pan-European Approach”. Sinkholes and the Engineering and Environmental Impacts of Karst, Reston, VA, Kiadó: American Society of Civil Engineers. DOI:10.1061/40698(2003)43.  
  8. ↑ Reader's Digest natural wonders of the world. Richard L. Scheffel–Susan J. Wernert–Reader's Digest Association. 1980. ISBN 0-89577-087-3 Hozzáférés: 2021. március 20.  
  9. ↑ d.d, Postojnska jama: Európa leghosszabb látogatható barlangjának felfedezése. www.postojnska-jama.eu. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  10. ↑ Gunn, John (2004. augusztus 2.). „Encyclopedia of Caves and Karst Science”. DOI:10.4324/9780203483855.  
  11. ↑ d.d, Postojnska jama: A világ egyetlen barlangi postahivatala. www.postojnska-jama.eu. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  12. ↑ Postojna | Slovenia (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  13. ↑ Slovenia’s most famous cave was the site of a daring act of sabotage (szlovén nyelven). RTVSLO.si. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  14. ↑ Georg Lux: Vergessene Paradiese Entdeckungen, Ausflüge, Abenteuer im Alpen-Adria-Raum. Helmuth Weichselbraun. 1. Auflage. 2018. ISBN 978-3-222-13608-5 Hozzáférés: 2021. június 4.  
  15. ↑ d.d, Postojnska jama: A short history of a truly unique train. www.postojnska-jama.eu. (Hozzáférés: 2021. március 20.)
  16. ↑ Die beliebtesten Sehenswürdigkeiten Sloweniens | Reisenews Online (de-DE nyelven). (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  17. ↑ 2 Euro Slovenia 2013 (800th anniversary of visits to Postojna Cave). coinslv.com. (Hozzáférés: 2021. április 3.)
  18. ↑ https://austria-forum.org, Austria-Forum |: Adelsberger Grotte (német nyelven). Austria-Forum. (Hozzáférés: 2021. június 4.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Postojna Cave című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Höhlen von Postojna című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Postojna-barlang&oldid=24030496”