Jakab-hegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jakab-hegy
Jakab-hegy.JPG

Magasság 592 m
Hegység Mecsek
Kor paleozoikum
Elhelyezkedése
Jakab-hegy (Magyarország)
Jakab-hegy
Jakab-hegy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 05′ 36″, k. h. 18° 08′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 36″, k. h. 18° 08′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakab-hegy témájú médiaállományokat.

A Jakab-hegy a nyugati Mecsek legmagasabb, 602 méteres csúcsa,[1] ami Pécs mellett, Kővágószőlős határában emelkedik. A hegy tetején található az István-kilátó, attól délre, 540 m magasságban pedig az ikonikus Zsongor-kői kilátó, ahonnét káprázatos kilátás nyílik az előtte elterülő medencére.

A hegyen végzett mérések eredményei nyomán indult el itt, illetve a közelben az uránércbányászat Magyarországon.

Leírása[szerkesztés]

A hegy a földtörténeit ókorban alakult ki, meredek déli oldalát jellegzetes színű, vörös, perm és triász időszaki homokkő alkotja, amire később több helyen is kovavas gejzírkitörések által összecementálódott kőzet rakódott. Ezek együtteséből a víz és a szél munkája különleges szirteket, kőtornyokat formált: a Babás-szerköveket és a Zsongor-követ, melyekhez a néphagyomány több mondát kapcsolt. Itt található a Jakab-hegyi Remete-barlang is. A mediterrán hangulatú sziklás, erdős magaslatokat különleges növénytársulások és változatos állatvilág gazdagítja. A Jakab-hegy és környéke a Mecsek-vidék egyik legértékesebb természetvédelmi területét alkotják. A vízzáró réteg felett alakult ki a Kolostor-tó.[1]

Remete-barlang[szerkesztés]

A Jakab-hegyi Remete-barlang vélhetően mesterséges eredetű kőodú volt a Zsongor-kőnél. Jelenleg be van omolva. Nevét a közhiedelem után kapta, miszerint a Jakab-hegyi pálos kolostor egyik szerzetese építette és lakott benne.

A kőtornyok[szerkesztés]

A Babás-szerkövek egy része

A Babás-szerkövek az évezredek során az erózió koptatta homokkőből formálódott kőtornyok, amik a déli, meredek, sziklás részeken sorakoznak. A Babás-szerkövek anyagát a benne található kovavas védte meg az eróziótól. Nevüket emberre (baba, mint bábu) emlékeztető alakjuk után kapták.

Az egyik legnagyobb és legszebb ilyen a Zsongor-kő. A sziklaalakzatot 1892-ben vaskorláttal látta el a Mecsek Egyesület.

A legenda szerint Cserkúton élt réges-régen két, egymással folyton versengő gazdag család. Egyszer egy koldus vetődött el hozzájuk, akit mindkét helyről kidobtak, mire megátkozta őket; azt kívánta, váljanak kővé akkor, amikor a legboldogabbak akarnak lenni. Mindkét gazdának volt egy-egy leánya, akik ugyanaznap mentek férjhez. Az egyik lakodalom már épp visszafelé tartott a Jakab-hegyi pálos kolostorból, ahol az esküvőt tartották, mikor a másik család násznépe még csak úton volt felfelé. A történet szerint ott találkoztak, ahol a legkeskenyebb az út a mély szakadék felett. Mivel egyik sokadalom sem akart kitérni a másik útjából, vitába bocsátkoztak, melyben a két örömapa egyszerre mondta ki, hogy inkább kővé válnak, de ki nem térnek a másik elől. A mese szerint így is történt, nyomban kővé vált mindkét vendégsereg és azóta is ott állnak a Jakab-hegy oldalában.

Emberalkotta emlékek[szerkesztés]

A hegy és környéke már a kőkorban is lakott volt. A bronzkorban és a vaskorban a Jakab-hegyen magasodott a Kárpát-medence egyik legmonumentálisabb földvára, a Jakab-hegyi őskori földvár. A római korban a közeli Sopianae (a mai Pécs) már 8-10 ezres település volt.

Később illírek, majd kelták, a VI. században longobárdok, majd avarok telepedtek a vidékre. A hegy homokkövét már ekkor is évszázadok óta bányászták, amit a későbbi korokban is folytattak.

A honfoglalás után magyarok települtek a környékére és a kereszténység megérkezése után egy pálos kolostort alapítottak a 13. században a tetején. A Jakab-hegyi pálos kolostor kétszer pusztult el az idők során, először a magyar–török háborúk alatt az 1550-es években, majd 1736-os helyreállítása után 1828-ban néptelenedett el megint; azóta üres összedőlt, romjait csak 20062007-ben vetették alá állagmegóvásnak, amikor egyúttal környezetét is rendezték.

A hegy tetején található az István-kilátó.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 343. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]