Pisznice-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pisznice-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz560 m
Mélység5 m
Magasság15 m
Függőleges kiterjedés20 m
Tengerszint feletti magasság466 m
Ország Magyarország
Település Lábatlan
Földrajzi táj Gerecse
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4650-1
Lelőhely-azonosító 23928
Elhelyezkedése
Pisznice-barlang (Magyarország)
Pisznice-barlang
Pisznice-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 51″, k. h. 18° 29′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 51″, k. h. 18° 29′ 57″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pisznice-barlang témájú médiaállományokat.

A Pisznice-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse területén található. A Gerecse 6 fokozottan védett barlangja közül az egyik. A 2. leghosszabb barlang a hegységben, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

A Gerecse hegység központi részén emelkedő Pisznice sziklás, meredek D-i oldalában lévő sziklafal aljában, egy nagy, köves meddőhányó K-i szélénél, 466 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. Megközelíthető a hegyoldalon kialakított erdészeti kövesútról leágazó ösvényen, a régi sárga jelzésű turistaúton. A barlang bejárata 2 m széles, 2 m magas, felül félkör, alul szabálytalan alakú és mesterségesen tágított.

A felső triász vastagpados dachsteini mészkőben kialakult barlang hossza 560 m. Jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen, egymás mellett és egymás alatt, párhuzamosan helyezkednek el. A felső szint járatai tágak, az alsó járatok szűkek és a szinteket szűk csatornák kötik össze. A barlang termálkarsztos jellegét nagy vízszintes kiterjedése, gömbkupolák, kalcitkiválások és borsókövek bizonyítják. A barlang cseppköveit sokszor megrongálták.

A bejárat után rögtön egy 1,5 m-es letörés található, amely a Bejárati-terem alsó részébe vezet. Innen indul a Nyugati-mellékág alsó járata, amely kb. 30 m hosszan járható. Az alsó járat kb. 15 m-nél egy kis kürtővel kapcsolódik a mellékág felső járatához. Ezen kifelé haladva a Bejárati-terem felső részébe lehet jutni. Ez a tág terem 3–8 m széles, 4–6 m magas és hossza 15 m. A terem végében, a bejárattól 19 m-re lévő szűk járatszelvénybe rácsozott vasajtó van építve.

A lezárt barlang látogatásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges, valamint csak barlangjárásban gyakorlottaknak tekinthető meg. Amikor a denevérek a téli nyugalmi időszakukat töltik benne, október 1-je és április 30-a között, akkor látogatása tilos.

1957-ben volt először Pisznice-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Bőregér-lyuk (Székely 1994), Nagy Pisznicei-barlang (Bertalan 1976), Nagy-pisznicei-barlang (Székely 1994), Pisznice barlang (Topál 1954), Pisznicei-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976) és Priesnitz-barlang (Székely 1994) neveken is.

Élővilág[szerkesztés]

A Pisznice-barlang gerinces maradványait Kordos László vizsgálta az 1980-as években. Kordos László megállapításai szerint a leletek alapján rétegtani szempontból a kitöltést 4 szintre lehet elkülöníteni, egy fiatal holocén, egy idősebb fiatal holocén, egy felső-pleisztocén és egy alsó-középső pleisztocén kitöltésre. A barlangban sok denevérguanó halmozódott fel, amelyet kitermeltek. Az 1950-es években több 1000 denevért számoltak meg a barlangban, amelyek száma napjainkra nagyon lecsökkent. A barlang fontos természeti érték, mert sok denevérfaj előfordul benne és fokozottan védett denevérfajok, valamint ritka denevérfajok jelenléte lett megállapítva a járatokban. Állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye a denevéreknek.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1848-ban látott napvilágot az első nyomtatott leírása, amelyet Fényes Elek írt. A 19. század második felében a környéken élők ismerték a barlangot. Feltáró kutatása az 1920-as években kezdődött. Az 1939. évi Barlangvilágban publikált és Kadić Ottokár által írt cikk szerint az egyik jelentős gerecsei barlang a Pisznice-barlang. Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a Nagypisznice déli oldalába hatoló Pisznice-barlang, amely majdnem egy labirintus. Az 1957. évi Természetjárásban lévő áttekintés szerint a Gerecse leghosszabb barlangja a Pisznice-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a kőbánya végénél, 458 m tszf. magasságban található. A 240 m hosszú barlangból a múlt században nagy mennyiségű denevérguanót termeltek ki. Vannak eltömődött folyosói is.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse) barlangkataszteri területen lévő Pisznice-barlang. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, Lábatlanon elhelyezkedő Pisznice-barlang másik neve Nagy Pisznicei-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a dachsteini mészkőpadok legalsóbbikán, 458 m tszf. magasságban van a félkör alakú és boltozatos bejárata. A barlang 240 m hosszú, 2,5 m magas és 6 m széles. Hasadékok mentén a felszálló vizek alakították ki a 4 szintből álló barlangot. Az 1870-es években guanót termeltek ki belőle. A Gerecse leghosszabb barlangja. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Pisznicei-barlang néven és a barlanggal foglalkozó 12 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Lábatlanon található barlang Pisznice-barlang néven.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Gerecse hegységben lévő és 247 m hosszú Pisznice-barlang az ország 44. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 49. leghosszabb barlangja a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 247 m hosszú, 1976-ban 247 m hosszú, 1975-ben 247 m hosszú Pisznice-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Pisznice-barlangnak 4650/1. a barlangkataszteri száma.

1982-ben a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. A Kordos László által írt és az 1982. évi MKBT Beszámolóban közölt áttekintésben meg van említve, hogy 1982. február 28-án Juhász Márton mintát vett a Fő-ág cseppkőgátjánál lévő 2. számú denevértemetőből, amelyben állatmaradványok voltak.

A Bejárati-terem

A Salientia indet. (béka), Rhinolophus hipposideros (kis patkósdenevér), Miniopterus schreibersii (hosszúszárnyú denevér), Plecotus sp. (hosszúfülű denevér) és Myotis sp. (simaorrú denevér) maradványok holocén koriak. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pisznice-barlang néven Nagy Pisznicei-barlang névváltozattal és térképen van helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 36. leghosszabb barlangja a 4650 barlangkataszteri egységben lévő, kb. 500 m hosszú Pisznice-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 247 m hosszú.

1989-ben a Gerecse Barlangkutató Egyesület feltérképezte a Vértes-ágat. Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben Juhász Márton által megjelentetett hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Pisznice-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1992. évi MKBT központi kutatótábor egyik tervezett kutatási programja volt a barlang kutatása. A szabadidős programok között szerepelt a barlangban a túrázás és a fotótúrázás.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Takácsné Bolner Katalin tanulmány szerint az 1933-ban kiadott Höhlenbildung im Karste című munkában Helmuth Cramer a barlang sajátos oldásformáit visszaduzzasztással értelmezett víz alatti kialakulásmódúnak tekintette, részletesen elemezve a gömbös formákat kialakító áramlási viszonyokat. Láng Sándor 1956-os geomorfológiai tanulmányában a Pisznice-barlang kialakulását is langyos hévforrások működésére vezeti vissza. A Nagy-Pisznice D-i, DNy-i oldalán sorakozó, felhagyott jura mészkőbányákban feltárt üregek, amelyek nyilvánvalóan hajdani kiterjedtebb rendszerek maradványai, a természetes bejárattal nyíló és dachsteini mészkőben keletkezett Pisznice-barlanggal és Pisznicei-zsombollyal együtt a Gerecse hegység legmagasabban elhelyezkedő termálkarsztos jellegű barlangcsoportját képviselik.

Függőcseppkő a Pisznice-barlangban

Közülük az egyik legjelentősebb a kb. 500 m hosszan feltárt, leginkább vízszintes jellegű, többszintes, nagyszerű gömbkupolákkal tagolt Pisznice-barlang. Az alapvetően horizontális kifejlődésű barlangokban, mint például a Pisznice-barlangban, a legtágabb üregrészek megintcsak jellemzően a legfelső szinteken jöttek létre, ahol a járatszelvények legnagyobbrészt kupolaszerűen zárulnak, azaz az üregrendszerek egészének térformája felfelé szélesedő tendenciát mutat. A gerecsei barlangok üledékkitöltésének vizsgálata néhány, például a Pisznice-barlang agyagos üledékeire irányuló kémiai, szemcseösszetételi, termikus és röntgendiffrakciós vizsgálat kivételével, amelyekben a hidrotermális kőzetátalakulásra utaló illit-halloysit bizonyult az uralkodó agyagásványnak, csak makroszkópos megfigyelésekre korlátozódik.

Egyértelműen vadózus jellegű oldásformák a termálkarsztosként tárgyalt barlangokban csak elvétve, utólagos hatásként mutathatók ki a párás barlangi levegő hideg kőzetfelületre történő lecsapódására visszavezethető karros hieroglifák formájában a tág természetes bejáratú Jankovich-barlang és Pisznice-barlang bejáratközeli részein. A tanulmányhoz mellékelve lett a barlang Ny-i ágának kifejtett hosszmetszet térképe 9 keresztmetszettel, amely 1991-ben lett szerkesztve. Az 1994. évi Limesben megjelent és Kordos László által írt tanulmány szerint továbbra is kérdéses, hogy az új lelőhely (Pisznice-barlang Bejárati-terem III. réteg) a felső pleisztocén melyik szakaszának faunáját tartalmazza.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy Bél Mátyás Komárom vármegye leírását tartalmazó kéziratában három barlang, a Szelim-lyuk, a Pisznice-barlang és a Peskő-barlang van névvel részletesen leírva. A 4650/1 barlangkataszteri számú Pisznice-barlang további nevei Nagy-pisznicei-barlang, Priesnitz-barlang és Bőregér-lyuk. Bertalan Károly barlangleltárában a 66-os számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben kataszteri törzslap, Barlangtani Intézet által készített térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a fokozottan védett barlangról.

Az 1994. évi Limesben lévő Hakl József tanulmány szerint a Gerecse hegység központi részén, a Nagy-Pisznice D-i oldalában, kb. 466 m tszf. magasságban van bejárata. A felső triász dachsteini mészkőben keletkezett barlang kb. 500 m hosszú. Jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen egymás mellett, valamint egymás alatt párhuzamosan húzódnak. A felső szinten lévő járatok tágak, az alsók szűkek. Szűk csatornák kötik össze a szinteket. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Pisznice-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. A tanulmányban van egy ábra, amely a Pisznice-barlangban és a Pisznicei-zsombolyban mért radon aktivitáskoncentrációk időbeli változását mutatja.

Korróziós formák a barlangban

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint 550 m hosszú, 150 m vízszintes kiterjedésű, 20 m függőleges kiterjedésű, 15 m magas és 5 m mély, valamint 466 m tengerszint feletti magasságban nyílik. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 550 m hosszú. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Gerecse hegységben elhelyezkedő Pisznice-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Komárom-Esztergom megyei, lábatlani, 4650-1 barlangkataszteri számú és 23928 lelőhely-azonosítójú Pisznice-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált Juhász Márton nekrológban meg van említve, hogy a barlang Palota-ága és Forrás-csatornája Juhász Márton nélkül nem lettek volna feltárva.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. old.
  • Cramer, Helmuth: Höhlenbildung im Karste. Dr. A. Petermanns Mitteilungen aus Justus Perthes' Geographischer Anstalt, 1933. (Gotha.) 78–81. old.

További információk[szerkesztés]