Pisznice-barlang
| Pisznice-barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 560 m |
| Mélység | 5 m |
| Magasság | 15 m |
| Függőleges kiterjedés | 20 m |
| Tengerszint feletti magasság | 466 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Lábatlan |
| Földrajzi táj | Gerecse |
| Típus | hévizes eredetű, inaktív |
| Barlangkataszteri szám | 4650-1 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pisznice-barlang témájú médiaállományokat. | |
A Pisznice-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse területén található. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A második leghosszabb barlang a hegységben, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
A Gerecse hegység központi részén emelkedő Pisznice sziklás, meredek, déli oldalában, egy sziklafal aljában, egy nagy, köves meddőhányó keleti szélénél, 466 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Megközelíthető a hegyoldalon kialakított, erdészeti kövesútról leágazó ösvényen, a régi, sárga jelzésű turistaúton. A barlang bejárata két méter széles, két méter magas, felül félkör, alul szabálytalan alakú és mesterségesen tágított.
A felső triász, vastagpados, dachsteini mészkőben kialakult barlang hossza 560 méter. A jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen, egymás mellett és egymás alatt, párhuzamosan helyezkednek el. A felső szint járatai tágasak, az alsó járatok szűkek és a szinteket szűk csatornák kötik össze. A barlang termálkarsztos jellegét a nagy vízszintes kiterjedése, a gömbkupolák, a kalcitkiválások, a borsókövek bizonyítják. A barlang cseppköveit sokszor megrongálták.
A bejárat után, rögtön egy másfél méteres letörés található, amely a Bejárati-terem alsó részébe vezet. Innen indul a Nyugati-mellékág alsó járata, amely körülbelül 30 méter hosszan járható. Az alsó járat körülbelül 15 méternél egy kis kürtővel kapcsolódik a mellékág felső járatához. Ezen kifelé haladva a Bejárati-terem felső részébe lehet jutni. Ez a tág terem három–nyolc méter széles, négy–hat méter magas és a hossza 15 méter. A terem végében, a bejárattól 19 méterre lévő, szűk járatszelvénybe egy rácsozott vasajtó van beépítve.
A lezárt barlang látogatásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges, valamint csak barlangjárásban gyakorlottaknak tekinthető meg. Amikor a denevérek a téli, nyugalmi időszakukat töltik benne, október 1-je és április 30-a között, akkor a látogatása tilos.
Előfordul az irodalmában Bőregér-lyuk (Székely 1994), Nagy Pisznicei-barlang (Kordos 1984), Nagy-pisznicei-barlang (Székely 1994), Piszlice-barlang, Pisznice barlang (Topál 1954), Pisznyice-barlang, Pisznyicei hévizes barlang és Priesnitz-barlang (Székely 1994) néven is.
Élővilág[szerkesztés]
A Pisznice-barlang gerinces maradványait Kordos László vizsgálta az 1980-as években. Kordos László megállapításai szerint, a leletek alapján, rétegtani szempontból a kitöltést négy szintre lehet elkülöníteni, egy fiatal, holocén, egy idősebb, fiatal, holocén, egy felső-pleisztocén és egy alsó-középső, pleisztocén kitöltésre. A barlangban sok denevérguanó halmozódott fel, amelyet kitermeltek. Az 1950-es években többezer denevért számoltak meg a barlangban, amelyeknek a száma napjainkra nagyon lecsökkent. A barlang egy fontos, természeti érték, mert sok denevérfaj előfordul benne és fokozottan védett denevérfajok, valamint ritka denevérfajok jelenléte lett megállapítva a járatokban. Állandó, téli szálláshelye és alkalmi, nyári szálláshelye a denevéreknek.
Kutatástörténet[szerkesztés]
1848-ban látott napvilágot az első, nyomtatott leírása, amelyet Fényes Elek írt. A 19. század második felében a környéken élők ismerték a barlangot. A feltáró kutatása az 1920-as években kezdődött és napjainkban is tart. Az 1939. évi Barlangvilágban publikált, Kadić Ottokár által írt cikk szerint az egyik jelentős, gerecsei barlang a Pisznice-barlang. Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a Nagypisznice déli oldalába hatoló Pisznice-barlang, amely majdnem egy labirintus. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1989-ben a Gerecse Barlangkutató Egyesület feltérképezte a Vértes-ágat.
A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és a leírás szerint 550 méter hosszú, 150 méter vízszintes kiterjedésű, 20 méter függőleges kiterjedésű, 15 méter magas és öt méter mély, valamint 466 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 550 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.
Képek[szerkesztés]
Korróziós formák
Bejárati-terem
Irodalom[szerkesztés]
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
- Egri Csaba – Juhász Márton: Pisznice-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 322–325. old. ISBN 963-9358-96-7
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
- Fényes Elek: A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. Pest, 1848.
- Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 129. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
- Hakl József: Radontranszport vizsgálatok a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 89, 90, 92. old.
- Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 89, 99. old.
- Juhász Márton: A Pisznice-barlang megismerésének története. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 105–114. old.
- Juhász Márton: Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 113, 122–124, 128, 129, 130, 133. old.
- Juhász Márton: Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 8, 9, 10, 12, 13, 23, 34, 39, 40. old.
- Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1924. évben. Barlangkutatás, 1922–1925. (10–13. köt.) 1–4. füz. 49. old.
- Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 16, 77, 219, 223, 277, 298. old.
- Kordos László: A gerecsei barlangok ősgerinces kutatásának újabb eredményei (1970–1994). Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 99–100, 106. old.
- Láng Sándor: A Dunántúli-középhegység keleti részének geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 127. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 361. old.
- Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. február 27. (3. [8.] évf. 9. [10.] sz.) 6. old.
- Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
- Székely Kinga: A Gerecse-hegység barlangnyilvántartásának fejlődése. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 41, 53. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Fontosabb kutatási eredmények 1989-ben. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 82. old.
- Takácsné Bolner Katalin: Genetikai és morfológiai megfigyelések a Gerecse-hegység termálkarsztos eredetű barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 63, 64, 69, 70, 77. old.
- Topál György: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. Annales Historico-naturales Musei Nationalis Hungarici – A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve, 1954. (5. évf.) 472, 475, 480, 481. old.
- Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85, 86. old.
- Vigh Gyula: A Gerecse barlangjai. Turisták Lapja, 1937. május. (49. évf. 5. sz.) 196–197. old.
További irodalom[szerkesztés]
- Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9, 33–40. old.
- Juhász Márton: A Pisznice-barlang megismerésének története és a barlangra vonatkozó irodalom jegyzéke. Országos Barlangnyilvántartás, 1987, kézirat.
