Pisznice-barlang

Pisznice-barlang
A barlang bejárata
Hossz	560 m
Mélység	5 m
Magasság	15 m
Függőleges kiterjedés	20 m
Tengerszint feletti magasság	466 m
Ország	Magyarország
Település	Lábatlan
Földrajzi táj	Gerecse
Típus	hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám	4650-1
Lelőhely-azonosító	23928
Elhelyezkedése
Pisznice-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 51″, k. h. 18° 29′ 57″47.697539, 18.499181
A Wikimédia Commons tartalmaz Pisznice-barlang témájú médiaállományokat.

A Pisznice-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecse területén található. A Gerecse 6 fokozottan védett barlangja közül az egyik. A 2. leghosszabb barlang a hegységben, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang. Régészeti és őslénytani leletek kerültek elő belőle.

Leírás

A Gerecse hegység központi részén emelkedő Pisznice sziklás, meredek D-i oldalában lévő sziklafal aljában, egy nagy, köves meddőhányó K-i szélénél, 466 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. Megközelíthető a hegyoldalon kialakított erdészeti kövesútról leágazó ösvényen, a régi sárga jelzésű turistaúton. A barlang bejárata 2 m széles, 2 m magas, felül félkör, alul szabálytalan alakú és mesterségesen tágított.

A felső triász vastagpados dachsteini mészkőben kialakult barlang hossza 560 m. Jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen, egymás mellett és egymás alatt, párhuzamosan helyezkednek el. A felső szint járatai tágak, az alsó járatok szűkek és a szinteket szűk csatornák kötik össze. A barlang termálkarsztos jellegét nagy vízszintes kiterjedése, gömbkupolák, kalcitkiválások és borsókövek bizonyítják. A barlang cseppköveit sokszor megrongálták.

A bejárat után rögtön egy 1,5 m-es letörés található, amely a Bejárati-terem alsó részébe vezet. Innen indul a Nyugati-mellékág alsó járata, amely kb. 30 m hosszan járható. Az alsó járat kb. 15 m-nél egy kis kürtővel kapcsolódik a mellékág felső járatához. Ezen kifelé haladva a Bejárati-terem felső részébe lehet jutni. Ez a tág terem 3–8 m széles, 4–6 m magas és hossza 15 m. A terem végében, a bejárattól 19 m-re lévő szűk járatszelvénybe rácsozott vasajtó van építve.

A lezárt barlang látogatásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges, valamint csak barlangjárásban gyakorlottaknak tekinthető meg. Amikor a denevérek a téli nyugalmi időszakukat töltik benne, október 1-je és április 30-a között, akkor látogatása tilos.

1957-ben volt először Pisznice-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Bőregér-lyuk (Székely 1994), Nagy Pisznicei-barlang (Bertalan 1976), Nagy-pisznicei-barlang (Székely 1994), Pisznice barlang (Topál 1954), Pisznicei-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976) és Priesnitz-barlang (Székely 1994) neveken is.

Élővilág

A Pisznice-barlang gerinces maradványait Kordos László vizsgálta az 1980-as években. Kordos László megállapításai szerint a leletek alapján rétegtani szempontból a kitöltést 4 szintre lehet elkülöníteni, egy fiatal holocén, egy idősebb fiatal holocén, egy felső-pleisztocén és egy alsó-középső pleisztocén kitöltésre. A barlangban sok denevérguanó halmozódott fel, amelyet kitermeltek. Az 1950-es években több 1000 denevért számoltak meg a barlangban, amelyek száma napjainkra nagyon lecsökkent. A barlang fontos természeti érték, mert sok denevérfaj előfordul benne és fokozottan védett denevérfajok, valamint ritka denevérfajok jelenléte lett megállapítva a járatokban. Állandó téli szálláshelye és alkalmi nyári szálláshelye a denevéreknek.

Kutatástörténet

1848-ban látott napvilágot az első nyomtatott leírása, amelyet Fényes Elek írt. A 19. század második felében a környéken élők ismerték a barlangot.

Az 1908-ban kiadott és Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.

Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent tanulmányban szó van arról, hogy a Gerecse hegységben lévő Nagy-Pisznice oldalában található nagy barlangot 1922-ben és 1924-ben Kadić Ottokár és Vigh Gyula kutatták át, mérték fel és tették annak egyes részeit járhatóvá. Még nem történt meg részletes vizsgálata. Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Gerecse hegységben található Pisznice-barlang. Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a Nagypisznice déli oldalába hatoló Pisznice-barlang, amely majdnem egy labirintus. Az 1957. évi Természetjárásban lévő áttekintés szerint a Gerecse leghosszabb barlangja a Pisznice-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a kőbánya végénél, 458 m tszf. magasságban található. A 240 m hosszú barlangból a múlt században nagy mennyiségű denevérguanót termeltek ki. Vannak eltömődött folyosói is.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő Pisznice-barlang. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, Lábatlanon elhelyezkedő Pisznice-barlang másik neve Nagy Pisznicei-barlang. A Nagy-Pisznice D-i lejtőjén, a dachsteini mészkőpadok legalsóbbikán, 458 m tszf. magasságban van a félkör alakú és boltozatos bejárata. A barlang 240 m hosszú, 2,5 m magas és 6 m széles. Hasadékok mentén a felszálló vizek alakították ki a 4 szintből álló barlangot. Az 1870-es években guanót termeltek ki belőle. A Gerecse leghosszabb barlangja. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Pisznicei-barlang néven és a barlanggal foglalkozó 12 irodalmi mű megjelölésével. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Lábatlanon található barlang Pisznice-barlang néven.

A Bejárati-terem

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Gerecse hegységben lévő és 247 m hosszú Pisznice-barlang az ország 44. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 49. leghosszabb barlangja a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 247 m hosszú, 1976-ban 247 m hosszú, 1975-ben 247 m hosszú Pisznice-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Pisznice-barlangnak 4650/1. a barlangkataszteri száma. 1982-ben a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang.

A Kordos László által írt és az 1982. évi MKBT Beszámolóban közölt áttekintésben meg van említve, hogy 1982. február 28-án Juhász Márton mintát vett a Fő-ág cseppkőgátjánál lévő 2. számú denevértemetőből, amelyben állatmaradványok voltak. A Salientia indet. (béka), Rhinolophus hipposideros (kis patkósdenevér), Miniopterus schreibersii (hosszúszárnyú denevér), Plecotus sp. (hosszúfülű denevér) és Myotis sp. (simaorrú denevér) maradványok holocén koriak.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pisznice-barlang néven Nagy Pisznicei-barlang névváltozattal és térképen van helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 36. leghosszabb barlangja a 4650 barlangkataszteri egységben lévő és kb. 500 m hosszú Pisznice-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 247 m hosszú. 1989-ben a Gerecse Barlangkutató Egyesület feltérképezte a Vértes-ágat.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Pisznice-barlangban történt denevér megfigyelés. A Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang nagyon fontos nyári denevértanya volt az 1950-es években. Akkoriban a Baradla és a Miskolctapolcai-barlang mellett pl. a harmadik ismert magyarországi kölykezőhelye volt a kereknyergű patkósdenevérnek. 1957. július végén – augusztus elején a teljes népesség létszámának kb. az 1/4-e volt ez a faj, azaz az este számolt 3300-nál több denevérből legalább 800 egyed. Mellette itt kölykezett a közönséges denevér és kisebb egyedszámban a hosszúszárnyú denevér.

Sikerült kimutatni annak idején, hogy augusztus elejétől éjjelenként a teljes állomány 200 példánya vonult el a barlangból. 1976 nyarán csak 20–30 kereknyergű patkósdenevér volt a barlangban. Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület tagjai 1986 januárjában és 1988 februárjának végén mindössze 54, valamint 8 denevért figyeltek meg itt. Az 1988. augusztus eleji felméréskor pedig egyetlen denevér sem volt benne. Az említett barlangkutatók által végzett átfogó kutatás 1986-ban kiterjedt majdnem 190 Gerecse hegységben lévő barlangra, amely ilyen, hasonlóan kis eredményekkel járt máshol is. 1988-ban denevért csak négy másik barlangban mutattak ki a téli és nyári számlálások. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Pisznice Cave a barlang neve.

Függőcseppkő a Pisznice-barlangban

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben Juhász Márton által megjelentetett hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Pisznice-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1992. évi MKBT központi kutatótábor egyik tervezett kutatási programja volt a barlang kutatása. A szabadidős programok között szerepelt a barlangban a túrázás és a fotótúrázás.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Takácsné Bolner Katalin tanulmány szerint az 1933-ban kiadott Höhlenbildung im Karste című munkában Helmuth Cramer a barlang sajátos oldásformáit visszaduzzasztással értelmezett víz alatti kialakulásmódúnak tekintette, részletesen elemezve a gömbös formákat kialakító áramlási viszonyokat. Láng Sándor 1956-os geomorfológiai tanulmányában a Pisznice-barlang kialakulását is langyos hévforrások működésére vezeti vissza. A Nagy-Pisznice D-i, DNy-i oldalán sorakozó, felhagyott jura mészkőbányákban feltárt üregek, amelyek nyilvánvalóan hajdani kiterjedtebb rendszerek maradványai, a természetes bejárattal nyíló és dachsteini mészkőben keletkezett Pisznice-barlanggal és Pisznicei-zsombollyal együtt a Gerecse hegység legmagasabban elhelyezkedő termálkarsztos jellegű barlangcsoportját képviselik.

Közülük az egyik legjelentősebb a kb. 500 m hosszan feltárt, leginkább vízszintes jellegű, többszintes, nagyszerű gömbkupolákkal tagolt Pisznice-barlang. Az alapvetően horizontális kifejlődésű barlangokban, mint például a Pisznice-barlangban, a legtágabb üregrészek megintcsak jellemzően a legfelső szinteken jöttek létre, ahol a járatszelvények legnagyobbrészt kupolaszerűen zárulnak, azaz az üregrendszerek egészének térformája felfelé szélesedő tendenciát mutat. A gerecsei barlangok üledékkitöltésének vizsgálata néhány, például a Pisznice-barlang agyagos üledékeire irányuló kémiai, szemcseösszetételi, termikus és röntgendiffrakciós vizsgálat kivételével, amelyekben a hidrotermális kőzetátalakulásra utaló illit-halloysit bizonyult az uralkodó agyagásványnak, csak makroszkópos megfigyelésekre korlátozódik.

Egyértelműen vadózus jellegű oldásformák a termálkarsztosként tárgyalt barlangokban csak elvétve, utólagos hatásként mutathatók ki a párás barlangi levegő hideg kőzetfelületre történő lecsapódására visszavezethető karros hieroglifák formájában a tág természetes bejáratú Jankovich-barlang és Pisznice-barlang bejáratközeli részein. A tanulmányhoz mellékelve lett a barlang Ny-i ágának kifejtett hosszmetszet térképe 9 keresztmetszettel, amely 1991-ben lett szerkesztve. Az 1994. évi Limesben megjelent és Kordos László által írt tanulmány szerint továbbra is kérdéses, hogy az új lelőhely (Pisznice-barlang Bejárati-terem III. réteg) a felső pleisztocén melyik szakaszának faunáját tartalmazza.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy Bél Mátyás Komárom vármegye leírását tartalmazó kéziratában három barlang, a Szelim-lyuk, a Pisznice-barlang és a Peskő-barlang van névvel részletesen leírva. A 4650/1 barlangkataszteri számú Pisznice-barlang további nevei Nagy-pisznicei-barlang, Priesnitz-barlang és Bőregér-lyuk. Bertalan Károly barlangleltárában a 66-os számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben kataszteri törzslap, Barlangtani Intézet által készített térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a fokozottan védett barlangról.

Korróziós formák a barlangban

Az 1994. évi Limesben lévő Hakl József tanulmány szerint a Gerecse hegység központi részén, a Nagy-Pisznice D-i oldalában, kb. 466 m tszf. magasságban van bejárata. A felső triász dachsteini mészkőben keletkezett barlang kb. 500 m hosszú. Jellegzetessége, hogy a járatok majdnem vízszintesen egymás mellett, valamint egymás alatt párhuzamosan húzódnak. A felső szinten lévő járatok tágak, az alsók szűkek. Szűk csatornák kötik össze a szinteket. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Pisznice-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. A tanulmányban van egy ábra, amely a Pisznice-barlangban és a Pisznicei-zsombolyban mért radon aktivitáskoncentrációk időbeli változását mutatja.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangleírás szerint 550 m hosszú, 150 m vízszintes kiterjedésű, 20 m függőleges kiterjedésű, 15 m magas és 5 m mély, valamint 466 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Gerecse hegységben lévő és 4650-1 barlangkataszteri számú Pisznice-barlang Magyarország 46. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 550 m hosszú barlang 1977-ben 247 m és 1987-ben 500 m hosszú volt.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Pisznice-barlang a Gerecse hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Pisznice-hegy meredek, sziklás, D-i oldalában, 466 m tszf. magasságban van a bejárata. 1848-ból származik első írott említése. Az 1920-as években kezdődött el feltáró kutatása, amely jelenleg is tart. Az 550 m hosszú barlang triász mészkőben jött létre. Járatai egymás alatt, valamint mellett helyezkednek el, majdnem vízszintesek és É–D-i irányúak. A meleg karsztvizek játszottak szerepet keletkezésében, amit a szépen fejlett kupolás, gömbfülkés és gömbüstös járatok, borsókő- és kalcitkiválások bizonyítanak. Cseppkőképződmény is megfigyelhető egyes részein. A denevérkolóniák tömegének régen téli menedéket nyújtó járatokban felhalmozódott sok guanót kitermelték az 1870-es években. Nagyon jelentős denevértanyahely volt az 1950-es években, a többezres kolónia száma mára néhány 10 egyedre csökkent. Engedéllyel és alapfelszereléssel járható a lezárt bejáratú barlang. Tilos látogatni a denevérek téli nyugalmi időszakában.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Pisznice-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Gerecse hegységben elhelyezkedő Pisznice-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Pisznice-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Komárom-Esztergom megyei, lábatlani, 4650-1 barlangkataszteri számú és 23928 lelőhely-azonosítójú Pisznice-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pisznice-barlang (Gerecse hegység) fokozottan védett barlang. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált Juhász Márton nekrológban meg van említve, hogy a barlang Palota-ága és Forrás-csatornája Juhász Márton nélkül nem lettek volna feltárva. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Pisznice-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 203. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old.
• Borovszky Samu: Esztergom vármegye. (Magyarország vármegyéi és városai.) Budapest, 1908. 177. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Egri Csaba – Juhász Márton: Pisznice-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 322–325. old. ISBN 963-9358-96-7
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 15. old. ISBN 963-9358-96-7
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
• Fényes Elek: A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. Pest, 1848.
• Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 129. old.
• Fleck Nóra: Gerecsei tanulmányút. Karszt és Barlang, 2012–2014. 147. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
• Hakl József: Radontranszport vizsgálatok a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 89., 90., 92. old.
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 89., 99. old.
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben 1986. január 4-28. között végzett denevérszámlálásról. Kézirat. Tatabánya, 1986. február 10. 2., 7., 14–16. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: A Pisznice-barlang megismerésének története. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 105–114. old.
• Juhász Márton: A Pisznice-barlang megismerésének története és a barlangra vonatkozó irodalom jegyzéke. Kézirat. Tatabánya, 1987. január 31. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján... MKBT Műsorfüzet, 1990. március–április. 14. old.
• Juhász Márton: Társulati központi kutatótábor. MKBT Műsorfüzet, 1992. július–szeptember. 5. old.
• Juhász Márton: Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 113., 122–124., 128., 129., 130., 133. old.
• Juhász Márton: Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 8., 9., 10., 12., 13., 23., 34., 39., 40. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1924. évben. Barlangkutatás, 1922–1925. (10–13. köt.) 1–4. füz. 49. old.
• Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 53. old.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 23. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1982-ben. MKBT Beszámoló, 1982. 10. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 16., 77., 219., 223., 277., 298. old.
• Kordos László: A gerecsei barlangok ősgerinces kutatásának újabb eredményei (1970–1994). Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 99–100., 106. old.
• Láng Sándor: A Gerecse peremhegységi részeinek geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, 1955. (4. évf.) 2. füz. 157–194. old. (Takácsné Bolner Katalin 1994-es tanulmánya szerint említve van benne a barlang, de nincs benne név szerint említve.)
• Láng Sándor: A Központi Gerecse geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, 1956. (5. évf.) 3. füz. 272–273. old.
• Láng Sándor: A Dunántúli-középhegység keleti részének geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 127. old.
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2339. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 361. old.
• Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. február 27. (3. [8.] évf. 9. [10.] sz.) 6. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
• Polacsek Zsolt: Juhász Márton 1954–2015. MKBT Tájékoztató, 2015. november–december. 3. old.
• Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora. Esztergom Évlapjai, 1926. (2. évf.) 1–2. sz. 53. old.
• Székely Kinga: A Gerecse-hegység barlangnyilvántartásának fejlődése. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 41., 53. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 52. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Fontosabb kutatási eredmények 1989-ben. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 82. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Genetikai és morfológiai megfigyelések a Gerecse-hegység termálkarsztos eredetű barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 63., 64., 69., 70., 77. old.
• Topál György: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. Annales Historico-naturales Musei Nationalis Hungarici – A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve, 1954. (5. évf.) 472., 475., 480., 481. old.
• Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85., 86. old. (A 86. oldalon lévő, a barlanggal foglalkozó részben van egy hosszú, értelmetlen mondat.)
• Topál György: An overview of research on cave bats in Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 65., 66. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Vigh Gyula: A Gerecse barlangjai. Turisták Lapja, 1937. május. (49. évf. 5. sz.) 196–197. old.
• –: Barlangok. Természetjárás, 1957. (3. évf.) 4. sz. 12. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. old.

További irodalom

• Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. old.
• Cramer, Helmuth: Höhlenbildung im Karste. Dr. A. Petermanns Mitteilungen aus Justus Perthes' Geographischer Anstalt, 1933. (Gotha.) 78–81. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás