Tar-kői-kőfülke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tar-kői-kőfülke
Hossz20 m
Mélység12 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés12 m
Tengerszint feletti magasság812 m
Ország Magyarország
Település Felsőtárkány
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Barlangkataszteri szám 5343-2
Elhelyezkedése
Tar-kői-kőfülke (Magyarország)
Tar-kői-kőfülke
Tar-kői-kőfülke
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 25″, k. h. 20° 27′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 25″, k. h. 20° 27′ 52″

A Tar-kői-kőfülke 1982 óta fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Az európai, középső pleisztocén kori faunafejlődés fontos lelőhelye. Felső pleisztocén leletek is előkerültek. A faunára sztratigráfiai egység, a tarkői fázis épül. Az itt folytatott munka példamutató együttműködés jelképévé vált az amatőr barlangászok és a hivatásos, barlangkutató szakemberek között.

Leírás[szerkesztés]

A Tar-kői-kőfülke a Tar-kő csúcsa alatt, egy sziklafal aljában nyílik. Meglehetősen nehezen megközelíthető. A csúcstól keleti irányban, a hegy oldalában, 812 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A sziklaeresz kinézetű üreg 18 méter széles, 10 méter hosszú és két méter magas. Triász időszaki mészkőben, a Bükkfennsíki Mészkő Formáció Tarkői tagozatában alakult ki. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának az engedélye szükséges a látogatásához. Nem ajánlott bemenni az omlékony kitöltés miatt.

Európában egyedülálló, 15 000 darabos, őslénytani anyagot gyűjtöttek össze és határoztak meg innen. Az európai, középső pleisztocén kori faunafejlődés fontos lelőhelye. A leletanyag a denevérek maradványain kívül, 80 gerinces faj maradványait tartalmazta, amelyek az európai, középső pleisztocén adott szakaszáról egyedülállóan teljes képet nyújtanak. Előkerült többek között a barlangi medve őse (Ursus deningeri), barlangi hiéna, hím barlangi oroszlán, jávorszarvas, tarajos sül, ősbölény, farkas (Canis mosbachensis), párduc, zerge, kőszáli kecske, gyökeresfogú pocok, nagy méretű cickányféle (Beremendia fissidens), vízipocok és lemming. A két törpehörcsögfaja közül az egyik az Éhik Gyula nevét viselő Allocricetus éhiki. Halak, kétéltűek és hüllők maradványai is voltak a kitöltésben. Jelentős volt a felfedezett 20 madárfaj is, köztük a császármadár ősi alakja, egy kihalt vércsealfaj, egy ősi macskabagoly, a sarlósfecske két kihalt alakja és egy tarkaharkály. A növényi leletek között jelentős számban találták meg az ostorfa magjait. A felfedezők a felső pleisztocén kitöltésben egy felső őskőkorszaki jellegű, szépen kidolgozott, ferdén csonkított pengét is találtak.

Előfordul az irodalmában Tarkő-fülke (Kadić, Mottl 1944), Tarkő fülke (Kadić, Mottl 1944), Tarkői-barlang (Krolopp 1975–1980), Tarkői fülke (Barbie 1942), Tarkői fülkésbarlang (Kordos 1984), Tarkői-kőfülke (Krolopp 1975–1980), Tarkői kőfülke (Schőnviszky 1937) és Tarkői sziklaüreg (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A turisták és a vadászok régóta tudtak róla. Az első, írott említése 1934-ben történt. Kadić Ottokár 1929-ben vizsgálta, de ásatást csak 1942-ben végzett benne, Mottl Mária 1939-es próbaásatása után. Kadić Ottokár 1943-ban feltérképezte. Ebben az évben pár szóban, 1944-ben pedig részletesen, nyomtatásban ismertette. A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárába került ezeknek a feltárásoknak a gazdag nagyemlős csontanyaga. Dancza János léghőmérséklet méréseket folytatott benne.

1958-ban az egri Dobó István Gimnázium Barlangkutató Csoportja kutatásokat végzett itt, kezdetben Estók Bertalan és Lengyel Gábor tanárok vezetésével, az Imó-forrás korábbi kitörési pontját keresve. A hátsó falnál, alul lévő, méternyi vastag kalcitkérget áttörték. Nem fedeztek fel hosszú szakaszt, de őslénytani leletekben gazdag részt sikerült feltárniuk. Az újonnan talált, belső üreget kitöltő vörösagyag sok pleisztocén kori csontmaradványt tartalmazott. 1959-ben Vértes László Jánossy Dénessel együtt ásott a kőfülkében.

1960 és 1965 között Jánossy Dénes vezette az ásatásokat, amihez a feltáró csoport tagjai nyújtottak segítséget a nyári kutatótáboraik során. 1965-ig körülbelül 12 tonna agyagot termeltek ki, majd szállítottak le és mostak át. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang az őslénytani jelentősége miatt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve három névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van az őslénytani leletekről legismertebb, magyarországi barlangok között. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 812 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata és az európai, pleisztocén faunafejlődés fontos lelőhelye. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]