Szepesi–Láner-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepesi–Láner-barlangrendszer
A barlangrendszer Szepesi-barlangjának bejárata
A barlangrendszer Szepesi-barlangjának bejárata
Hossz2500 m
Mélység159,3 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés159,3 m
Tengerszint feletti magasság552 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-3
Elhelyezkedése
Szepesi–Láner-barlangrendszer (Magyarország)
Szepesi–Láner-barlangrendszer
Szepesi–Láner-barlangrendszer
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 20° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 20° 35′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesi–Láner-barlangrendszer témájú médiaállományokat.

A Szepesi–Láner-barlangrendszer fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban található. A Létrás-tetői-barlang, korábbi nevén Szepesi-barlang és a Láner Olivér-barlang összekapcsolásával jött létre a barlangrendszer. Magyarország 12. legmélyebb barlangja. A Bükk-vidék hatodik leghosszabb barlangja.

Szepesi–Láner-barlangrendszer[szerkesztés]

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsíkon, a Nagy-fennsík keleti, Létrás-tetői részén, 548 és 552 méter tengerszint feletti magasságban található a két bejárata. Középső triász, szürke, világosszürke, pados, vastagpados és tömeges, jellegzetes finomsávozottságot, márványos rajzolatot mutató mészkőben jött létre, amelyet néhány helyen 1–10 centiméter vastag, repedéskitöltő kalciterek harántolnak.

A barlangrendszer törmelékes üledékkitöltése a helyi mészkő törmelékén és tömbjein kívül a barlangon kívüli, lepusztulási területre jellemző agyagpalából, kvarcitdarabokból, vulkanitokból, durva homokból és néhány helyen kőzetlisztből, valamint agyagból áll. Nagy felületeken látható a szálkőtalp, a kitöltés nem összefüggően borítja a járattalpat. Az oldalfalakra néhány helyen, különböző magasságokban agyagos kérgek és üledékfoszlányok cementálódtak rá és maradtak meg. Ezek jelzik a korábbi kitöltési szinteket. Csak a legcsapadékosabb időszakokban, általában a tavaszi hóolvadás után aktív hidrológiailag a barlang. A legtöbb víz ezekben az időszakokban van benne.

A lezárt barlang megtekintéséhez a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. A nagyobb része a beépített vaslétrák miatt barlangjáró alapfelszereléssel járható, de a kürtőmászásokhoz jó mászótudás és kötéltechnikai eszközök használata kell. Naponta egy csoport látogathatja, amely legfeljebb 10 személyből állhat.

Előfordul irodalmában Szepesi-Láner-barlangrendszer (Neidenbach, Pusztay 2005) néven is. A Szepesi–Láner-barlangrendszer név 1998-ban bukkant fel irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1993. december végén lett összekötve a Létrás-tetői-barlang a Láner Olivér-barlanggyal és így jött létre a barlangrendszer. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Bükk hegységben lévő Szepesi–Láner-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szepesi-Láner-barlangrendszer fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint felmért hossza 2073 méter, de a felméretlen kürtőkkel és oldalágakkal együtt körülbelül 2500 méter hosszú, 158 méter függőleges kiterjedésű, 625 méter vízszintes kiterjedésű és bejáratai 548, valamint 552 méter tengerszint feletti magasságban vannak. A Szepesi-barlang bejáratától mért mélysége a Keleti-ág tavának felszínéig 143,8 méter és ehhez még 9–15 méter vízmélység adódik, amelyet búvármerülésekkel értek el. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szepesi-Láner-barlangrendszer a felügyelőség engedélyével látogatható.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szepesi-Láner-barlangrendszer fokozottan védett barlang. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 552 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata, 2500 méternél hosszabb és majdnem 160 méter mély. A Láner Olivérről szóló szócikk szerint a Spirál-barlang a Szepesi-barlanggal együtt egy barlangrendszert alkot.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Szepesi-Láner-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szepesi-Láner-barlangrendszer az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szepesi-Láner-barlangrendszer fokozottan védett barlang.

Létrás-tetői-barlang[szerkesztés]

Láner Olivér emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

Leírás[szerkesztés]

A Nagy-fennsíkon, a létrási lápa északi oldalán, a Névtelen Kerek-hegy déli lábánál, 552 méter tengerszint feletti magasságban van a betonműtárggyal biztosított és vasajtóval lezárt bejárata. Triász mészkőben jött létre és a járatok mai formájának a kialakulásában a vízfolyásokkal szállított törmelékanyagnak a koptató munkája játszotta a főszerepet. A kipreparálódott, törési felületekkel, repedésekkel határolt blokkok jellemzők a teljes barlangra. Két fő repedésirány és két-három alárendelt repedésirány ismerhető fel a Fofó-ágnak a Tohos-átjáró feletti részén. A járatok képét ezek a törések alapvetően meghatározzák. Egy észak–északkeleti irányú, 60° orientációjú törés mentén, a harmadik szifon bejárata előtti főtében jelentős, vörösagyagos repedéskitöltésű, tektonikus breccsazóna figyelhető meg. Ez a végpontja a Szepesi-barlang Nyugati-ágának. A szifonsoron, vagy a felső kerülőjáraton keresztül lehet megkerülni.

A bejárati, lépcsőzetes, leginkább hasadék jellegű aknasor egy meanderező, kis letörésekkel tagolt, átlagosan két–öt méter széles, 3–20 méter magas, vízszintes, enyhén kelet felé lejtő, néhány helyen kétszintes, vízvezető járatba, a főágba vezet és a főág két végén, a Nyugati-ág végén és a Keleti-ág végén egy-egy szifon zárja el a további járatokba vezető utat. A Keleti-ágban egy néhány liter percenkénti vízhozamú forrás ered. A barlang legnagyobb állóvize a Keleti-ág végén található, 20 négyzetméter felszínű , amelynek a mélységét a búvárok 9–15,5 méter közöttinek mérték. A Nyugati-ágban több helyen találni kisebb, egy–öt négyzetméter felületű tavakat, amelyek főleg a tufagátak miatt duzzadnak fel. Ezek csapadékszegény időszakban kiszáradhatnak. A főágból kürtők és főleg dél felé kiágazó mellékágak nyílnak. A főág északkelet–délnyugat hossztengelyű és északnyugat–délkeleti irányok közötti ingadozással nagyobb távolságon átlagosan kelet–nyugati irányt tart.

Nagy Flórián emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

A nagymorfológiai formák közül, a járatoknak a mennyezethez közeli részein a mennyezeti csatorna a jellemző néhány helyen, más helyeken a lapos boltozat és az íves boltozat, valamint az összeszűkülő hasadékban végződés látható. Az oldalfalak szabálytalanul töredezettek, vagy simák, hullámkagylósak. Az íves bevágódások, az evorziós üstök és a csorgák elterjedtek a járattalpon és a járattalp közelében, amelyek a víz áramlásának az eróziója következtében keletkeztek. Néhány részen kanyonszerű a járat. Változatos méretű és formájú cseppkövek, fejlődő és már nem fejlődő mésztufamedencék, valamint tufagátak figyelhetők meg benne. A cseppkőbaldachinok az egykori, magasabb helyzetű üledéket beborító mészkéreg maradványai, amelyek alól kimosták a laza törmeléket a későbbi, intenzív vízfolyások. A barlang legmélyebb, nem víz alatti része 150,3 méteren helyezkedik el, ahol egy szifontó található.

A barlangban elfolyó víz a Szinva-felső-forrásban, az Anna-forrásban és az Eszperantó-forrásban, valamint valószínűleg a Szinva-forrásban jelenik meg.

Előfordul irodalmában Herman Ottó-cseppkövesbarlang (Kovács 2003), Herman Ottó cseppköves barlang (Kordos 1984), Létrási-barlang (Kovács 2003), Létrástetői-barlang (Czájlik, Dénes 1962), Létrástetői Szepesi-zsomboly (Bertalan 1976), Szepesi-barlang (Dely 1970), Szepesi-zsomboly (Dely 1970), Szepessy-barlang (Takácsné 1989) és Szepessy-zsomboly (Kordos 1984) neveken is. A Létrás-tetői-barlang név először 1968-ban jelent meg irodalmában (Dénes 1968).

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1950-es évek elején figyeltek fel az eltömődött bejáratára. Ekkor már megpróbálták a rét mélypontján lévő töbröket kibontani, de nem jártak eredménnyel. Egy történet szerint Szepesi Zoltánné egy barlangkutató társaság kirándulásán letért az útról és egy kis szikla mellett teljesen leszúrta a turistabotját és azt kiáltotta, hogy „Ide nézzetek fiúk, így kell barlangot kutatni!” 1955-ben ezen a helyen kezdődött el a feltárása bontással, amelyet a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutatói és a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport végzett. 1957-ben 21 méter, 1960 nyarán 47 méter mélyre jutottak le a miskolci és a diósgyőri kutatók. Az intenzív feltárás 1962 tavaszán indult meg.

1962. június 9-én éjszaka három fiatal kutatónak, Molnár Kálmánnak, Kutas Tamásnak és Bödör Istvánnak, becézett néven a Három Aranyásónak sikerült túljutnia az addig elzárt járatokon és ezáltal lejutni a vízszintes főágba. A két csoport aznapi eredményét vizsgálták meg és ekkor vették észre, hogy szabad az út lefelé. Később közös munkával lett feltárva a Keleti-ág, amelynek a végén egy majdnem állandó vízszintű szifontó zárta el a továbbjutást és a Nyugati-ág, amelynek egy vízzel teli szifon volt a legtávolabbi pontján. A feltárások néhány mellékágnak, a Morgó-ágnak és a Borsó-ág elejének a megtalálásával folytatódtak. Ezekkel a felfedezéssel vált Magyarország legmélyebb, 165,8 méter mély barlangjává az 1660 méter hosszú Szepesi-zsomboly.

Sebestyén István emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

1962 augusztusában Várszegi Sándor, Zsellér György, Papp Gyula, Dobránszky P. és Benedek A. felmérték a barlang aknáját és a felmérés alapján egy hosszmetszet barlangtérkép készült, amely 1:500 méretarányban lett rajzolva. Az 1962. évi Karszt és Barlang szerint a Bányász Barlangkutató Csoport hónapokig tartó bontás útján tárta fel a barlangot, amely a Bükk legnagyobb barlangja és a barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság borsodi csoportjának barlangkutató szakosztályával 1660 méter hosszúságig, valamint 165,8 méter mélységig tárták fel, felmérték és térképezték. Az 1962. december 31-i állapot szerint Magyarország legmélyebb barlangja a 166 méter mély barlang.

Az 1963. augusztus 17–18-án történt konyhasóval végzett víznyomjelzés szerint az Eszperantó-forrásban 18 óra, az Anna-forrásban 19,5 óra és a Felső-Szinva-forrásban 24 óra elteltével bukkant elő a sózott víz. 1963. augusztus 31. és szeptember 7. között 280 kilogramm konyhasóval jelölték meg a vizét és a kísérlet eredményeként a Szinva-felső-forrásban, az Anna-forrásban és az Eszperantó-forrásban, valamint nem biztosan a Szinva-forrásban jelent meg a jelzett víz. Nem egyértelmű eredményeket hoz a sózással történő víznyomjelzés és ezért a következtetések bizonytalanok. 1965 után Tokár Ferenc, Várszegi Sándor, B. Szabó László, Tompa L., Liptai Edit, Majoros Zsuzsanna és Komlóssy Attila mérték fel és a felmérés alapján készült egy 1:1000 méretarányú alaprajzi barlangtérkép. Az 1968. december 31-i állapot szerint Magyarország második legmélyebb barlangja volt a 166 méter mély barlang.

Az 1970-ben kiadott Bükk útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a piros kereszt jelzésű turistaúton érhető el a majdnem egy kilométer hosszú és 165 méter mély barlang. Függőleges és meredek lejtésű aknákon leereszkedve érhető el a majdnem vízszintes patakos járat, amelynek mindkét végén vízzel kitöltött szifonok gátolják a továbbjutást. A miskolci kutatók a Szepesi-zsombolyon keresztül tárták fel a cseppköves barlangot, ezért sokan Szepesi-barlang néven emlegetik. A Szepesi-zsomboly lényegében egy ősi, később inaktívvá vált víznyelő, amely eredetileg a karsztos és a nem karsztos kőzetek határán keletkezett. Később a víznyelőhöz vezető vakvölgy talpa egyre mélyebbre bevágódva elérte a mészkőhegy vízzáró hordalékkal fedett lábát és egy új víznyelő alakult ki, valamint a régi inakív lett. Ez a folyamat évszázezredek alatt sokszor megismétlődött, újabb és újabb víznyelők keletkeztek, a régiek inaktívak lettek, a torkuk eltömődött, és ma az egykor vizet vezető, régi vakvölgy helyén, egy kanyargós árokban egymás mellett elhelyezkedő töbörsor található. Jelenleg csak a legutóbb keletkezett, a nem karsztos felszínről érkező vízfolyás útjában lévő nyelő kap vizet. A fennsík sok víznyelőjére jellemző a nyelőknek a sorozatos áthelyeződése és az ősi, inaktívvá vált nyelőknek a töbörsorrá fejlődése.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci barlang. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Miskolcon, Létrás-tetőn, a műútról leágazó piros + jelzésen 300 méterre, 548 méter tengerszint feletti magasságban van a függőleges és ácsolt bejárata. 1660 méter hosszú és 165,8 méter mély. Több lépcsős, függőleges aknából és az alján egy vizes, vízszintes ágból áll. Turisztikai és idegenforgalmi célra hasznosítható. Mérete és képződményei miatt fokozottan védett és csak a barlangot ismerő kutatók látogathatják. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott.

Vincze Ferenc emléktáblája a Láner Olivér-barlang bejáratánál

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, hogy a főágat 1962. június 9-én érték el a barlang kutatói. Az 1978. évi Karszt és Barlangban a magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei között meg van említve a barlang feltárása. Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben az olvasható, hogy az aknarendszere 130 méter mély, amelyen keresztül lehet elérni a 600 méter hosszan felmért járatát, amelyhez hozzátartozik egy több száz méter hosszúnak becsült rész. A mélypont és a bejárat között 165,8 méter a különbség. Csodálatosak a képződményei, leginkább a cseppkőlefolyásai, amelyek a Nyugati-ágban több száz négyzetméternyi felületet fednek. Az ágban emeleteket képez a függőleges és vízszintes tufagátak sorozata.

Az ág végén homokszifonok sorozata van alul, felül pedig rövid és szűk mellékjáratok, valamint oldalkürtők vannak. Egy alig ingadozó vízmélységű szifontó zárja le a Keleti-ág végét és a szifonon még a búvárok sem tudtak átjutni. Csak megfelelően felkészült kutatók ereszkedhetnek le a veszélyes aknarendszeren. A Szepesi-barlang és az István-lápai-barlang vonalában helyezkedik el az Egyetem-tebri-víznyelőbarlang. Az ismertetéshez mellékelve lett az 1962-es hosszmetszet barlangtérkép, három fénykép, az egyiken a barlangban lévő Sündisznó-oszlop látható, a másikon egy borsóköves sziklaborda látható, amely a Nyugati-ágban van. A harmadik fénykép a Nyugati-ágnak az egyik folyosórészletét ábrázolja.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 5372/3. a barlangkataszteri száma. 1982-ben fokozottan védett barlangnak lett nyilvánítva. Az 1980-as évek elejének csapadékszegény évei miatt a Nyugati-ág végén kiszáradt a vizes szifon. Ezért az 1984 márciusában a barlangban túrázó Ferenczy Gergely, Kiss János és Tohai István a szűk járaton átjutva az addigi részeknél sokkal nagyobb kürtőket és termeket találtak. Egy mély homokszifon zárta le az új részt nyugat felé, de további feltárásokat vártak a magas kürtők kimászásával. Felmérték a járatok egy részét és a felmérés alapján megállapították, hogy a Spirál-barlang irányába tartanak az új járatok. A szifon idővel megint bezárult az esőzések miatt és egy ideig nem lehetett kutatni az utána lévő szakaszt.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Létrás-tetői-barlang néven Herman Ottó cseppköves barlang, Szepesi-zsomboly és Szepessy-zsomboly névváltozatokkal, valamint térképen van helye jelölve. A könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős magyarországi barlangfeltárása volt a lejutás a Szepesi-zsombolyba 1961-ben. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Létrás-tetői- (Szepesi-)barlang néven. Az összeállítás szerint egy, a Karszt és Barlangban publikált tanulmány foglalkozik a barlanggal. 1988-ban egy kis ideig megint átjárható volt a végponti szifon és újra járható lett az 1984-ben feltárt rész és ekkor pontosították a méréseket, valamint megfigyeléseket. 1989-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 15 méter hosszú járatot tárt fel a Borsós-ágban egy kürtő kimászásakor és folytatta a barlang részletes felmérését.

1992-ben az egyesület a nyugati ágban, a II. szifon mögött egy 50 méteres kürtőt tárt fel, amely a Láner Olivér-barlangot hat–nyolc méterre közelítette meg. 1993-ban egy kis ideig megint átjárható volt a végponti szifon és újra járható lett az 1984-ben feltárt rész és ekkor pontosították a méréseket, valamint a megfigyeléseket. Miután a két barlang bejáratának a pontos helyét, az egymáshoz viszonyított helyzetüket bemérték és a járatokat részletesen felmérték, akkor megállapították, hogy a barlangok járatai több helyen 5–10 méterre vannak egymástól. A barlang legmélyebb pontját először az Óbudai Hajógyár MHS Könnyűbúvár Szakosztálya tagjainak sikerült felderíteni a végponti szifontóban 15,5 méter mélyre merülve, ahol a barlang egy 30 centiméter széles, nagyon magas és hosszú hasadékban folytatódik. Ezáltal a barlang ember számára elért legnagyobb mélysége 159,3 méter. 1993. december végén lett összekötve a Láner Olivér-barlanggal. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 1962 óta ismert barlang. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben, Láner Olivér szócikkében az olvasható, hogy részt vett a barlang feltárásában.

Láner Olivér-barlang[szerkesztés]

A Láner Olivér-barlang bejárata

Leírás[szerkesztés]

A létrási lápa déli szegélyén, egy hat–nyolc méter magas sziklafalnak az aljában, 548 méter tengerszint feletti magasságban van a kőből rakott támfallal biztosított bejárata. A bejárat alatt 10 méternyire található a barlangot védő vasajtó. Inaktív víznyelőszáj, amely pala és mészkő határán jött létre. A kezdeti szakaszát egy kis aknákkal tagolt, rövid meander alkotja, amely a ferde, párhuzamos aknáknak a 96 méter mélységig vezető rendszerébe csatlakozik. A barlang nagy méretű, hálózatosan elhelyezkedő járatai egy körülbelül észak–északkeleti irányú, 50–60° dőlésű törést követnek. A kitöltésben sok helyen előfordulnak denevérek csontjai és más, kistermetű gerincesek maradványai.

A barlang azért lett Láner Olivérnek az 1984-ben bekövetkezett halála után elnevezve Láner Olivér-barlangnak, mert Láner Olivér részt vett a barlang feltárásában. A Fofó-ág azért kapta ezt a nevet, mert Nagy Flórián sokat tett a barlang kutatásáért és neki volt Fofó a beceneve. Előfordul irodalmában Bíró Lajos-barlang (Kordos 1984), Spirál-barlang (Lénárt 1979) és Spirál-víznyelőbarlang (Dely 1970) neveken is. 1985-ig volt Spirál-barlang a neve.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1952. augusztus 31-én tárták fel a barlang 41 méter hosszú és 13 méter mély bejárati szakaszát a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutatói a felszínről indított bontással. Az 1970-ben kiadott Bükk útikalauz című könyv szerint a Létrási-vizesbarlangtól keletre található az időszakos víznyelőként működő, 41 méter hosszú és 13 méter mély barlang. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Miskolcon, a Szárdóka 670 HP-tól 500 méterre, nyugat–délnyugatra, az Iker-teber keleti töbrében, a töbörsor végén, szálkőzetben, 552 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata. 126 méter hosszú és 29 méter mély. Időszakosan aktív víznyelőbarlang. A kézirat barlangra vonatkozó része két irodalmi hivatkozás alapján íródott.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben az olvasható, hogy egy kerítés délkeleti sarkánál található, hatalmas, meredek falú szakadéktöbör alján van szűk bejárata. A nagyon szűk barlang 13 méter mély és 41 méter hosszú. Befelé könnyen járható, de nagyon nehéz kijönni külső segítség nélkül. A barlangtól 300 méterre délnyugatra nyílik a Bükkös-víznyelőbarlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Spirál-víznyelőbarlang néven Bíró Lajos-barlang névváltozattal és térképen van helye jelölve. 1984 nyarán a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület kezdte el a beomlott és eltömődött bejárat járhatóvá tételét, valamint bontással kutatott a mélyponton és elkezdte megint térképezni.

1985 decemberében két kutató, Ferenczy Gergely és Kiss János a bontáskor előkerült szűkületen átjutottak és tág járatokat tártak fel. 1989-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület végzett végpontján bontási munkát és elkészítette a barlang lezárási tervét. Ekkor 81 méter mély volt. Az 1992. évi Karszt és Barlangban megjelent az egyesület által készített térhatású rajza a barlangnak. 20 méter mélységben egy szűkület előtt mészkőtörmelékben indított aknával, egyévi bontás után sikerült felfedezni a Szepesi-barlang felé vezető összekötő járatot, a Fofó-ágat és ezen keresztül 1993. december végén teremtette meg az összeköttetést a Szepesi-barlang nyugati ágának vizes szifonja mögötti felharapódzott járatokkal Bátori Károly, Ferenczy Gergely és Kiss János. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 1952-ben lett felfedezve és legtöbb járata 1985-ben, illetve 1986-ban lett feltárva. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben Láner Olivér szócikkében az olvasható, hogy részt vett a barlang feltárásában, valamint halála után róla nevezték el a barlangot. 2018. május 12-én az MKBT Verocs Szakosztály néhány sérült felnőttje túrázott a barlangban.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hakl József – Lénárt László – Hunyadi Ilona: Radon measurements in caves and springs located in the area of the Bükk National Park. In: A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei című tudományos konferencia előadásai. A Miskolci Egyetem kiadványa. 1993. 5–14. old.
  • Juhász András: Újabban feltárt jelentősebb barlangok Borsodban. Természettudományi Közlöny, 1965. 470–471. old.
  • Kovács Zsolt: Szepesi-barlang. Láner Olivér-barlang. In: F. Nagy – Vadász: XXXIX. Barlangnapok, Bükk hegység, Létrás-tető, 1995. június 23–25. Vándorgyűlési kiadvány, Miskolc, 1995.

További információk[szerkesztés]