Spirál-víznyelő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Spirál-víznyelő
Hossz1400 m
Mélység86,4 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés86,4 m
Tengerszint feletti magasság355 m
Ország Magyarország
Település Pécs
Földrajzi táj Mecsek
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4120-130
Elhelyezkedése
Spirál-víznyelő (Magyarország)
Spirál-víznyelő
Spirál-víznyelő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 07′ 35″, k. h. 18° 10′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 35″, k. h. 18° 10′ 37″

A Spirál-víznyelő fokozottan védett barlang. A legmélyebb mecseki barlang. A Mecseknek a második leghosszabb barlangja az Abaligeti-barlang után. A hegység öt fokozottan védett barlangjának egyike.

Leírás[szerkesztés]

A három kör alakú kútgyűrűvel biztosított, 90 centiméter széles, függőleges tengelyirányú, vaslemezajtóval lezárt bejárata a nyugat-mecseki karszton, Orfűtől délkeletre, légvonalban öt kilométerre, Pécsett, egy erdőben, a Büdös-kúti-völgynek a talpszintjén, hegylábnál, egy időszakos patakmederben, 355 méter tengerszint feletti magasságban van. A Duna–Dráva Nemzeti Park területén található.

Az elágazó barlang középső triász, anisusi, ősmaradványos, szürke mészkőben és dolomitban, tektonikus törésvonalak mentén és réteghatár mentén jött létre. A jellemző szelvénytípusa a hasadék szelvénytípus. Kürtők, gömbüstök, szinlők, evorziós üstök, ujjbegykarrok, kannelúrák, kalcittelérek, boxwork-szerkezetek, vetőtükrök, gömbös borsókövek, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, cseppkőlécek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlefolyások és cseppkőbekérgezések figyelhetők meg benne. Denevérek is előfordulnak az időszakosan aktív víznyelőbarlangban. A bejárati része egy ásott akna, amely öt méter mély és a szálkőzetig meg van tisztítva. Ennek az alján kezdődik a barlang egy szűk nyílással. A nyíláson átbújva érhető el a Gardrob-terem. A 26 méter hosszú, 13 méter széles és körülbelül 30 méter magas Spirálszíve-terem a hegység egyik legnagyobb, barlangi terme. A 10-es-akna a nevét azért kapta, mert 10 méter hosszú volt az itt haladó poligonvonal. Előd Szaniszló nevéről lett elnevezve a majdnem 12 méter magas Előd-terem és a majdnem 70 méter mély Szaniszló-akna.

Eléri a karsztvízszintet. Valószínűleg az Orfűi Vízfő-barlang feltételezett barlangrendszeréhez tartozik. Egy nap maximum 10 csoport látogathatja a lezárt barlangot és egy csoport legfeljebb hat személyből állhat. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges a megtekintéséhez.

A Mecseknek a második leghosszabb barlangja az Abaligeti-barlang után. A mecseki öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy az Abaligeti-barlang, a Mánfai-kőlyuk, a Mészégető-források barlangja és az Orfűi Vízfő-barlang. Az egyetlen olyan fokozottan védett barlang, amely Pécsett található.

Az első, szűk, hat méteres járatáról lett elnevezve. Előfordul az irodalmában Spirál-barlang (nyilvántartólap 2001), Spirál-nyelő (Rónaki 1977), Spirál nyelő (Rónaki 1977), Spirál-nyelő barlangja (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Spirál-viznyelő-barlang (Rónaki 1997), Spirál-víznyelőbarlang (Gál, Glöckler 2008) és Spirál-víznyelő-barlang (Rónaki 1997) néven is. A Spirál-barlang és a Spirál-víznyelőbarlang nevek a Láner Olivér-barlangnak a névváltozatai is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1977-ben a Mecseki Karsztkutató Csoport bontotta ki sok munkával a Büdös-kúti-völgy mederalji, karvastagságú víznyelőjét. Ebben az évben körülbelül 60 méter hosszan, körülbelül 30 méter mélységig és körülbelül 250 köbméter térfogatig lett feltárva, valamint el lett kezdve a felmérése. A Tízes-akna nevű részre egy drótkötéllétra lett beszerelve. Az 1977. évi MKBT Beszámoló szerint tektonikus, bonyolult repedéshálózatban jött létre. A nevét adó járat után kibővülő, tektonikus hasadékban vannak cseppkövek is. Egy párkányra lehet lejutni egy beépített, 10 méteres kötélhágcsóval, ahonnan lefelé és felfelé követhető a labirintusszerű folytatás. Mangános és vékony kérgű homokkő kavicsok, valamint vízmosásnyomok vannak lejjebb, az oldaljáratban. A bontást a mindinkább elszűkülő litoklázisokban, a nyelő alján végzik.

A bejárati részen történt, nagy omlás miatt teljesen elzáródott a barlang. 1982-ben megpróbálták járhatóvá tenni felméréshez a három méter mélységben beomlott, bejárati részt több köbméternyi, agyagos kőtörmelék eltávolításával, de ez nem sikerült. 1984-ben a csoport folytatta a barlangnak a vizsgálatát. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában meg van említve az egyik névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve. 1985-ben a csoport folytatta a beomlott bejárati rész járhatóvá tételét, hogy felmérhesse a barlangot. 1986-ban a csoport újra járhatóvá tette a barlangot. A patak hordalékát eltávolították a barlangból és a megszorult kőtömböket vésőgéppel szétvésték. A feltáró kutatást a Tízes-akna alatt, a végponton folytatták, de a megáradt patak megint betemette a barlangbejáratot. 1996-ban lett újra megnyitva a bejárata. Eljutottak a Tízes-akna nevű részig és megtalálták a drótkötélhágcsót, amely 2004-ig volt használva. Ennek az évnek a nyarán fedezték fel a Szaniszló-akna nevű részt, az Előd-terem nevű részt és a Nagy-hasadékot. Az évben elérték a két, ellentétes irányú, vizes járatot, a keleti ágat, amely a karsztvízszintig elért és a nyugati ágat. 1996. november 16-án ki lett építve a patakmeder szintjéből kiemelkedő három kútgyűrűvel a bejárata és le lett zárva egy vasajtóval a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság anyagi támogatásával. Vass Béla készítette el a kiépítés terveit és vezette a kiépítést. Az 1996. október 9-i Új Dunántúli Naplóban megjelent publikáció hírt ad a felfedezésről és a cikkben az látott napvilágot, hogy a Mecseknek az addigi legnagyobb barlangja. A cikk szerint majdnem 100 méter mély. 1997-ben a BEAC Barlangkutató Csoport a patakos főágnak az elszűkülő végpontján próbált meg átjutni, de sikertelenül. Ez a csoport ebben az évben kiépítette a barlangnak az aknáit a kötéltechnika alkalmazása számára.

2000-ben vízszintsüllyesztéssel fedezték fel a Reménytelen-szifon termét. A 2001-ben kitöltött, barlang nyilvántartólapja szerint Orfűn helyezkedik el, valamint a részben részletesen felmért barlang és a részben vázlatosan felmért, elágazó, egyszintes barlang 290 méter hosszú, 49 méter vízszintes kiterjedésű, 101 méter függőleges kiterjedésű és 101 méter mély. A kéziratban az olvasható, hogy a bejárata természetes, de átalakított jellegű. 2003-ban és 2004-ben a Mecseki Karsztkutató Csoport mérte fel és a felmérés alapján, 2004 decemberében Glöckler Gábor és Szatyor Miklós szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és egy kiterített hosszmetszet barlangtérképet. Ez utóbbi keresztmetszeteket is ábrázol. A felmérés szerint 86,4 méter mély. Ennek a felmérésnek az alapján Glöckler Gábor szerkesztett 2004 decemberében egy alaprajzi barlangtérképet és egy kiterített hosszmetszet barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányban készültek és amelyek szerint Orfűn található a barlang. Ez utóbbi keresztmetszeteket is ábrázol. 2004-ben 39 méter hosszú járatot fedeztek fel a Mecseki Karsztkutató Csoport tagjai és lecserélték a drótkötéllétrát egy vaslétrára. 2008 elején bontással lett elérve a nyugati ágban a karsztvízszint. 2008-ban találták meg a Borsóköves-hasadékot, a Régenvárt-terem nevű részt, az Ingókő terme nevű részt, a Hosszú-terem nevű részt és a Spirálszíve-terem nevű részt. 2008. október 31-én készült el az új résznek az alaprajzi barlangtérkép-vázlata, amely 1:200 méretarányban lett rajzolva.

2010. február 21-én készített Glöckler Gábor egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot az Ingókő terme feletti, új részről. 2010 májusában Glöckler Gábor és Csapó Ferenc szerkesztett egy 1:100 méretarányú, alaprajzi barlangtérképet, valamint egy hosszmetszet barlangtérképet a 2008-as, új feltárásról Csapó Ferencnek, Gál Györgynek, Glöckler Gábornak, Illés Tamásnak, Mihovics Gabriellának és Péter Lillának a felmérése alapján. 2010. december 5-én Glöckler Gábor rajzolt egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, amely az új részt, azaz a Rejtett-hasadékot és a Felső-hasadékot ábrázolja. 2011 májusában Glöckler Gábor és Csapó Ferenc szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszet barlangtérképét a Rejtett-hasadéknak, amelyek 1:100 méretarányban, Glöckler Gábor, Klement András, Mihovics Gabriella és Péter Lilla felmérése alapján készültek. 2012 januárjában magfúrást végeztek a barlangnak az egyik cseppkövében. Ebben az évben meg lett állapítva a barlangban gyűjtött, csepegő vizeknek a stabilizotóp összetétele. 2012 szeptemberében készült el a Harang-kürtő alaprajzi barlangtérkép-vázlata.

2013-ban ki lett cserélve a barlangot lezáró ajtó és 45 méter hosszú, rozsdamentes acéllétra lett beépítve a járatokba. 2013 májusában Glöckler Gábor és Csapó Ferenc szerkesztette meg a Harang-kürtőnek és a hasadékainak az alaprajzi barlangtérképét és a Harang-kürtőnek és a hasadékainak a hosszmetszet barlangtérképét, a Meseországnak a hosszmetszet barlangtérképét, a Múzeumnak a hosszmetszet barlangtérképét, a Múzeumnak és a Meseországnak az alaprajzi barlangtérképét, amelyek 1:100 méretarányban, Glöckler Gábor, Mihovics Gabriella és Péter Lilla felmérése alapján lettek rajzolva. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2016-ban lett megszerkesztve a Harang-ág 2014-ben és 2015-ben feltárt szakaszának az alaprajzi barlangtérképe három keresztszelvénnyel, valamint a vetített hosszmetszet barlangtérképe, amelyeket 1:100 méretarányban, Klement András, Németh Kornél és Tegzes Zoltán felmérése alapján rajzolt Tegzes Zoltán. A felmért hossz 107,84 méter volt. A felmért szakasznak a legmagasabb pontja -10,58 méter mélyen, a szakasznak a legmélyebb pontja -37,83 méter mélyen van.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Mecseki karszt. Kézirat, 1980. 2. rész. 2. köt. 76. old.

További információk[szerkesztés]