Tűzköves-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tűzköves-hegyi-barlang
Hossz 156,3 m
Mélység 5,4 m
Magasság 10,4 m
Függőleges kiterjedés 15,8 m
Tengerszint feletti magasság 408 m
Ország Magyarország
Település Szentgál
Földrajzi táj Bakony
Barlangkataszteri szám 4430-2
Elhelyezkedése
Tűzköves-hegyi-barlang (Magyarország)
Tűzköves-hegyi-barlang
Tűzköves-hegyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″

A Tűzköves-hegyi-barlang egy 2005 óta fokozattan védett barlang, amely a Bakony területén található.

Leírása[szerkesztés]

Szentgál vasútállomásától nyugati, északnyugati irányban körülbelül 630 méternyire egy nem működő kőbányában nyílik a Tűzköves-hegyen. Két bejárata van, mindkettő a sziklafal aljában található. Kora jura, liász kori tűzköves mészkőben alakult ki. Ráccsal lezárták, csak engedéllyel tekinthető meg. A denevérek nyugalmi időszakában, október 15-től március 15-ig tilos a látogatása.

Egyike a Bakony négy legnépesebb denevérszállásának. 14 védett és fokozottan védett denevérfaj telel itt. Emellett fontos nyári és átmeneti szállás, valamint párzóhely. Régen nagy szülőkolónia élt itt.

Előfordul az irodalmában Gombás-barlang, Jaskó-féle-barlang, Szentgáli-barlang (Kadić 1939), Szentgáli barlang (Dudich 1932), Szentgáli-cseppkőbarlang, Szentgáli kőfejtő barlangja, Tűzköves-hegyi 1934. évi barlang, Tűzköveshegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962) és Tűzköveshegyi barlang (Bertalan 1938) néven is.

Története[szerkesztés]

Jaskó Sándor fedezte fel 1934-ben, a kőbánya egyik üregét megbontva és készítette el az alaprajzi térképét. A kőfejtőből már régebben is írtak le üregeket, de hogy ezek a leírások a Tűzköves-hegyi-barlangról szólnak-e, azt jelenleg nem lehet megállapítani. 1937-ben Bertalan Károly és Szokolszky István bontotta ki a déli bejáratát a Nagy-teremből. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. A Veszprémi Barlangkutató Csoport tagjai, Markó László vezetésével, az 1957–1959. évi kutatásaik során újabb, 20 méteres részt tártak fel. A Ferencvárosi Torna Club Barlangkutató Csoportja 1965-ben mérte fel Horváth János vezetésével és a felmérés alapján alaprajzi és hosszmetszeti térkép készült keresztmetszetekkel. A hossza akkor 86 méter volt, de a térképükön nem szerepel a Markó Lászlóék által 1957–1959-ben feltárt szakasz.

1981-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel és egy alaprajzi térkép keresztmetszetekkel, egy izometrikus és egy tektonikai térkép lett szerkesztve. 1997-ben lezárták. 2005-ben fokozottan védett barlanggá nyilvánították, mert fontos denevérszálláshely. A legújabb térképe 2006-ban készült el a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége által. A felmérője Cseplova Krisztina, Romhányi Balázs és Szalay Jenő, a szerkesztője és rajzolója Schäfer István Zsolt volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Beszámoló a MTE Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
  • Jaskó Sándor: A Szentgáli-barlang. BETE Barlangnapló, I. 1934. szeptember 16.
  • Laczkó Dezső: A szentgáli tűzköveshegyi barlangok. Évi jelentés a Veszprémvármegyei Múzeum... 1927/28. évi fejlődéséről... Veszprém, 1928. 44–47. old.
  • Laczkó Dezső kézi jegyzetei és egyéb feljegyzései a Veszprémvármegyei Múzeumban. (1911–1933)
  • Posewitz Tivadar: A szentgáli cseppkőbarlang. Földtani Közlöny, 1893. (23. köt.) 104–106. old.

További információk[szerkesztés]