Tűzköves-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tűzköves-hegyi-barlang
Hossz 156,3 m
Mélység 5,4 m
Magasság 10,4 m
Függőleges kiterjedés 15,8 m
Tengerszint feletti magasság 408 m
Ország Magyarország
Település Szentgál
Földrajzi táj Bakony
Barlangkataszteri szám 4430-2
Elhelyezkedése
Tűzköves-hegyi-barlang (Magyarország)
Tűzköves-hegyi-barlang
Tűzköves-hegyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″

A Tűzköves-hegyi-barlang egy 2005 óta fokozattan védett barlang, amely a Bakony területén található.

Leírása[szerkesztés]

Szentgál vasútállomásától nyugati, északnyugati irányban, a vasútállomástól körülbelül 630 méterre, a Tűzköves-hegyen, egy nem működő kőbányában vannak a bejáratai. Két bejárata van, mindkettő a sziklafal aljában található. Kora jura, liász kori, tűzköves mészkőben alakult ki. Ráccsal lezárták, csak engedéllyel tekinthető meg. A denevérek nyugalmi időszakában, október 15-től március 15-ig tilos a látogatása.

Egyike a Bakony négy legnépesebb denevérszállásának. 14 védett és fokozottan védett denevérfaj telel itt. Emellett fontos nyári és átmeneti szállás, valamint párzóhely. Régen nagy szülőkolónia élt itt.

Előfordul az irodalmában Gombás-barlang, Jaskó-féle-barlang, Szentgáli-barlang (Kadić 1939), Szentgáli barlang (Dudich 1932), Szentgáli-cseppkőbarlang, Szentgáli kőfejtő barlangja, Tűzköves-hegyi 1934. évi barlang, Tűzköveshegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962) és Tűzköveshegyi barlang (Bertalan 1938) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Jaskó Sándor fedezte fel 1934-ben, a kőbánya egyik üregét megbontva és készítette el az alaprajzi barlangtérképét. A kőfejtőből már régebben is írtak le üregeket, de hogy ezek a leírások a Tűzköves-hegyi-barlangról szólnak-e, azt nem lehet megállapítani. 1937-ben Bertalan Károly és Szokolszky István bontotta ki a déli bejáratát a Nagy-teremből. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy Szentgál szélén, a vasútállomás mellett van egy vörös, jura mészkőben lévő, óriási kőfejtő, amelyben egy közepes barlang található figyelemre érdemes cseppkőképződményekkel. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. A Veszprémi Barlangkutató Csoport tagjai, Markó László vezetésével, az 1957–1959. évi kutatásaik során egy új, 20 méteres részt tártak fel.

A Ferencvárosi Torna Club Barlangkutató Csoportja 1965-ben mérte fel Horváth János vezetésével és a felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérkép és egy hosszmetszet barlangtérkép készült keresztmetszetekkel. A hossza 86 méter volt, de a barlangtérképükön nem szerepel a Markó Lászlóék által 1957–1959-ben feltárt szakasz. 1981-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak a tagjai mérték fel és egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel, egy izometrikus barlangtérkép és egy tektonikai térkép lett szerkesztve. 1997-ben lezárták. 2005-ben fokozottan védett barlanggá nyilvánították, mert fontos denevérszálláshely. 2006-ban a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége készített barlangtérképet a barlangról. A barlangot Cseplova Krisztina, Romhányi Balázs és Szalay Jenő mérte fel, a barlangtérképet Schäfer István Zsolt szerkesztette és rajzolta.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Beszámoló a MTE Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
  • Jaskó Sándor: A Szentgáli-barlang. BETE Barlangnapló, I. 1934. szeptember 16.
  • Laczkó Dezső: A szentgáli tűzköveshegyi barlangok. Évi jelentés a Veszprémvármegyei Múzeum... 1927/28. évi fejlődéséről... Veszprém, 1928. 44–47. old.
  • Laczkó Dezső kézi jegyzetei és egyéb feljegyzései a Veszprémvármegyei Múzeumban. (1911–1933)
  • Posewitz Tivadar: A szentgáli cseppkőbarlang. Földtani Közlöny, 1893. (23. köt.) 104–106. old.
  • –: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. június 15. (3. évf. 11. sz.) 4. old.

További információk[szerkesztés]