József-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
József-hegyi-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz5677 m
Mélység105,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés105,8 m
Tengerszint feletti magasság229 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4762-6
Elhelyezkedése
József-hegyi-barlang (Magyarország)
József-hegyi-barlang
József-hegyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 27″, k. h. 19° 01′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 27″, k. h. 19° 01′ 35″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz József-hegyi-barlang témájú médiaállományokat.

A József-hegyi-barlang egy fokozottan védett barlang. Budapest II. kerületében található. Magyarország tizedik leghosszabb barlangja.

Leírása[szerkesztés]

Budapest II. kerületében, a Szemlőhegy városrészben található. A Szemlő-hegyen, másik nevén a József-hegyen van a bejárata. A környéken mintegy hatvan másik barlang is van, közülük a nagyobbak a Pál-völgyi-barlangrendszer és a Ferenc-hegyi-barlang. A barlangba a Józsefhegyi utcában található, zárt telken lévő, mesterséges főbejáraton keresztül lehet bejutni. A hajdani, ma már befedett alapozógödörbe egy létrán lehet lemászni.

A hatalmas Kinizsi-pályaudvar 67 méter hosszú, 20–25 méter széles és 5–12 méter magas. Ez a világ legnagyobb hévizes eredetű barlangterme. Neve a felfedező csoportra utal, a szokatlan, pályaudvar elnevezés pedig arra, hogy ez nem szokványos barlangterem. A terem alja 60–65 méterrel húzódik a bejárat alatt, egy behavazott és zajló folyóra hasonlít; a barlangot kitöltő meleg víz első visszahúzódása után a terem alját borító oldási maradék felcserepesedett. Az elemzések szerint ez körülbelül 220 000–230 000 éve következett be. 210 000 évvel ezelőtt azonban újra megemelkedett a vízszint, majd 200 000 éve egy kicsi tavat alkotó meleg vizes forrás a felszínre is feltört. A barlangot ismét kitöltő meleg víztől kalcitkéreg lepte el az agyaglemezeket. Felszínükre napjainkban is válik ki a gipsz, amely sajátosan csillogóvá teszi ezeket a képződményeket. A terem északi oldalán helyenként még láthatók aragonit tűk és gipszkristályok. Az oldalfalat is beborítják a kalcitlemezek. A terem nyugati, elkeskenyedő vége felé, az oldalfalon pár milliméteres falvastagságú, néhány centiméter átmérőjű gipszhólyagok borítják a falat.

A Fagylaltos-folyosó bejáratánál láthatjuk a barlang legnagyobb, körülbelül egy méter nagyságú gipsz kristálycsoportjait, amik a terem szélén lógnak le a mennyezetről. A folyosó oldalán kalcit anyagú, általában hófehér borsókőre és aragonit kristálytűkre kiváló gipsz látható.

Az egyik termet az ELTE 1980-ban elhunyt földrajzprofesszoráról, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökéről, Láng Sándorról nevezték el. Itt a lehullott nagy gipsz kristályokat tartalmazó Gipsztemetőn kívül a fekete alapszínű oldalfalból kiálló, helyenként szögletes, hófehér borsókő a leglátványosabb.

A Láng Sándor-teremből a legjobban óvott mellékágakba lehet eljutni: a 15 centiméteres gipszkígyókat tartalmazó Vörös-tengerbe, a legdúsabb aragonit kiválásokkal díszített Természet temploma nevű részbe és a barlang legmélyebb szakaszára vezető, kalcitlemezekkel és üveggömb borsókővel borított Üvegpalota nevű részbe. Ezekbe a járatokba a szigorú védelem miatt többnyire nem lépnek be a kutatók sem.

A Repülőtéren vastag kalcitkéreg borítja az aljzatot és az oldalfalat is. Ennek a felületén vékony gipszhártyák csillognak. A Repülőtér különlegessége a mennyezetről lehullott márgatömböket borító, de a magasból csepegő víztől kilyuggatódott, vékony kalcitkéreg.

Egy másik, különleges látnivaló az első héten felfedezett, 308 méter hosszú barlangszakaszból nyílik: a Kagylós-ágban levő Árvalányhaj nevű, hajszál vékonyságú gipszszálakról van szó. Ezeknek a hossza néha az egy métert is megközelíti. Az Árvalányhaj nagyon sérülékeny, még a beszédhangra is elkezd lengedezni. A Kristály-teremben a szálak néha vattaszerűen a földön fekszenek, máshol a mennyezetről lógnak le, vagy az oldalfalból állnak ki.

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

Kialakulása, kőzettana[szerkesztés]

A barlang egyik különlegessége a huntit

Hasonlóan a többi budai barlanghoz, a József-hegyi-barlang kialakulásában is jelentős szerepe volt a tektonikának. A hegyben kialakult réseket a melegvizes oldatok barlangjáratokká tágították. A József-hegyi-barlang fő hasadékai kelet-nyugati irányúak, a kereszthasadékok pedig általában 30–40°-os szöget zárnak be velük.

A mai gyógyforrásokkal, illetve a mintegy 15 méterrel mélyebben elhelyezkedő Molnár János-barlanggal való valószínűsíthető kapcsolatát bizonyítja, hogy a József-hegyi-barlang átlagos hőmérséklete 13 °C felett van, azaz közel 2 °C-kal magasabb a többi Rózsadomb környéki barlangénál.

A barlang kőzettani felépítése változatos. Felső és középső szintjének egy része 36–38 millió éves bryozoás márgában alakult ki, a fő járatszintet nagyrészt a Szépvölgyi Mészkő körülbelül 40 millió esztendővel ezelőtt képződött kőzettömege alkotja, míg az alsó szint aknáinak és hasadékainak nagy része a triász időszakban képződött, több mint 200 millió éves Mátyáshegyi Mészkő helyenként nagyon márgás rétegeiben oldódott ki.

A barlang labirintusos alaprajzú járatrendszere három fő szintre osztható:

  • Az alsó szint triász mészkőben kialakult járatai hosszú, tektonikus hasadékok, nagyméretű aknák, melyek csak kevés helyen vannak járható összeköttetésben a felettük levő, eocén mészkőben kialakult folyosókkal. A keskeny, magas járatokat nem tagolják termek. A falak egyes részeken képződménymentesek vagy kristályokkal gyengén borítottak, míg máshol a barlang kristályokban leggazdagabb, legértékesebb szakaszai alakultak itt ki.
Gipszkristály a barlangból
A hosszának változása
  • A második fő járatszinthez tartoznak a 30–40 méter vastag eocén mészkőben és a márga legalsó, néhány méteres szintjén kialakult termek és folyosók, a barlang járatainak mintegy 80%-a. Ezen a szinten a több méter, néhol 10–15 méter magas folyosók, 20–30 méter magas termek a jellemzők. Itt alakult ki a Kinizsi pályaudvar is. Ez a szint képződményekben gazdag: a falakat többnyire aragonitkristályok, borsókövek borítják, amikre gipszkéreg vált ki. A képződménymentes szakaszokon a járatokat nagyon szép oldási formák díszítik. A folyosók, termek alját törmelék, agyagfeltöltés borítja. Ezek többnyire a mészkő oldási maradékát jelentik, de többfelé igen jelentős a felső szintről történt agyagbemosódás is.
  • A harmadik, felső szint már teljes egészében márgában fejlődött. Itt csak kisebb, néhány méteres termek találhatók, amelyek az omladékos, töréses zónában alakultak ki. A márgában akár 5–10 méter átmérőjű, több méter magas termek is létrejöhetnek. Ezeknek csak kis része ismert, pedig akár egy-két méterre is megközelíthetik a felszínt.

Mivel a barlang a feltárásig zárt volt, sem régészeti, sem őslénytani leletet nem tartalmazott, de ásványkiválásokban nagyon gazdag. Makroszkóposan hét, műszeres vizsgálattal további nyolc ásvány ismerhető fel (például mangános bevonat, limonit, barit, aragonit, kalcit, gipsz, hidromagnezit, huntit, kvarc, piroxén, gránát és cirkon).

Budán máshol ismeretlenek a fél-egy méteres, több tíz kilogrammos gipsz kristálycsoportok, és a Rózsadomb térségében sehol sem fordultak elő ilyen mennyiségben a tűs aragonit kristálycsoportok. Egyedül itt található limonit anyagú cseppkő és a csepegő vízből kiváló gipszcső. A cseppkő mellett egyes borsókő változatok és gipszkérgek ma is növekednek.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A József-hegyen a nyolcvanas évek elején két lakótelepet kezdtek el építeni. 1984. január végén az egyik épület alapozásakor egy gömbfülkét találtak az építtetők. A hideg időben a feltételezett barlangból páraoszlop emelkedett a magasba. A budapesti barlangászok közül több tucatnyian kezdtek dolgozni a helyszínen, de sokáig nem találtak semmi említésre méltót. Számuk gyorsan fogyott, egy hét múlva már csak a Rózsadombi Kinizsi SE tagjai folytatták a kutatást, akiket Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs kutatásvezetők irányítottak. A 10 fős csapat két hónapos kemény munka után, április 2-án ért le mintegy 30 méter mélyre, elérve a járatrendszer legmagasabb pontját. Az év végére már mintegy két kilométernyi járatot sikerült felfedezniük. A következő két évben négy kilométer fölé nőtt az ismert járatok hossza. 1985 óta fokozottan védett barlang. 1990-ben az ALPATECH-VÁÉV-nak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017 novemberében megjelent „Földalatti Magyarország Naptár 2018” borítóján a barlang egyik képződménye látható. A fényképet Ambrus Gergely készítette. A februári oldalon a barlang egyik része látható. A fényképet Egri Csaba készítette.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ábrahám Kálmán: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1985. (II. 1.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1985. február 1. (5. sz.) 104. old.
  • Adamkó PéterDénes GyörgyLeél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok. Fővárosi Önkormányzat kiadványa. Budapest, 1992.
  • Ambrus Gergely szerk.: Földalatti Magyarország Naptár 2018. Budapest, 2017. november. A borítókép és a februári kép.
  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
  • Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 13. old.
  • Leél-Őssy SzabolcsAdamkó Péter: József-hegyi-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 255–259. oldal
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 442. old.
  • Székely Kinga: A József-hegyi-barlang fokozott védelme. Karszt és Barlang, 1985. 1–2. félév. 58. old.

További irodalom[szerkesztés]

  • National Geographic Magazin, 2003. április. 90–95. oldal

További információk[szerkesztés]