Pálos kolostor (Budaszentlőrinc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pálos kolostor
A kolostor romjai légi felvételen
A kolostor romjai légi felvételen
Ország Magyarország
Település Budapest II. kerülete
Elhelyezkedése
Pálos kolostor (Budapest)
Pálos kolostor
Pálos kolostor
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 36″, k. h. 18° 57′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 36″, k. h. 18° 57′ 21″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálos kolostor témájú médiaállományokat.
A kolostor romjai

Budaszentlőrinci pálos kolostor Budapest mai II. kerületében, a Szépjuhászné felett állt. A 13.–14. században pálos szerzetesek telepedtek meg itt, a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy hágójában, és kolostort létesítettek.

Története[szerkesztés]

A mai Budakeszi út 91–95. sz. teleknél Szent Lőrincnek szentelt kápolnát létesítettek, amelyről 1290-es forrás maradt fenn. A kápolnát egy remete gondjaira bízták. A helyet utóbb Budaszentlőrincnek nevezték.

1301 körül kezdték építeni Budaszentlőrincen a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostort, melyet a negyedik prior, Lőrinc, 1308-ban a rend főkolostorává tett, és fennállásáig e minőségében működött. A kolostorhoz fürdőházat is építettek. Károly Róbert király az első jelentős donátorok között volt, csakúgy, mint Henc fia János, aki a környékbeli erdőket a rendnek adományozta.

1381-től a kolostor búcsújáróhellyé vált, miután a rend bőkezű támogatója, Nagy Lajos király itáliai hadjárata nyomán ide hozatták Remete Szent Pál testét, amelyet Budaszentlőrincen temettek újra. Kevesek által ismert tény, hogy a király Thebai Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, társ-védőszentként. A király adományai nyomán további jelentős építkezés kezdődött a területen, mely 1403-ban fejeződött be.

A Magyar Pálos Rend tagja volt Bátori vagy Báthory László (kb. 1420–1484), a név helyesírása a történészek szerint bizonytalan. A szerzetes, hogy munkájának szentelhesse minden idejét, a perjel engedélyével felköltözött a zárda melletti hegyen található, rejtélyes és róla elnevezett Bátori-barlangba, ahol 14371457 között lakott, és lefordította a Szentírást. Egészsége megrendülte miatt azonban visszatért a kolostorba, ahol 27 évvel későbbi halála után a Szent István oltár előtti kriptában helyezték örök nyugalomra. A későbbiekben a földrajzi névként is használatos Budaszentlőrinc kifejezés lassan a feledés homályába merült, mivel az itteni fényes kolostor és templom, a mohácsi csata után a török pusztítás áldozata lett. A barátok könyvtáruk és ereklyéik egy részét magukhoz véve, elmenekültek, Budaszentlőrincet a török csapatok felgyújtották, és földig rombolták. Martalékuk lett minden kódex, eltűnt a magyar Biblia is.

1527-ben Remete Szent Pál ereklyéjét Trencsén várába vitték, ahol egy tűzvész során végképp eggyé vált a magyar földdel. A pálos kincstárt Felsőelefántra, majd a horvátországi Lepoglavára menekítették.

1542-ben a templom helyén egy kolostor van.

1700-as évek elején a földdel tetté egyenlővé, bár a fala,padlózata,altemploma a mai napig megvan.

Régészeti feltárás[szerkesztés]

A török korban elpusztult épület még a 19. században is romokban állt. 1847-ben kezdett hozzá feltárásához Henszlmann Imre. A munkálatokat 1934-től Garády Sándor folytatta, 1961 és 1985 között pedig Zolnay László vezetésével folyt a feltáró munka. 1985-től Bencze Zoltán vezetésével készült a rommező legutóbbi állagmegóvása. A kolostornak ma már csak az alapfalai láthatók, a századok során a kövek nagy részét felhasználták a környékbeli házak építésekor (néhány faragott követ például ma is látni a Városkút forrásházába beépítve).

További információk[szerkesztés]