Budaligeti-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budaligeti-barlang
A Budaligeti-barlang feküjében is előfordul a bazalt
A Budaligeti-barlang feküjében is előfordul a bazalt
Hossz6 m
Mélység1,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés1,8 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Solymár
Földrajzi táj Budai-hegység
Barlangkataszteri szám 4773-9
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budaligeti-barlang témájú médiaállományokat.

A Budaligeti-barlang hazánk egyik érdekes barlangja, mely Solymáron, Budapest közigazgatási határa közelében helyezkedik el, néhány száz méterre Budaliget legközelebbi házaitól. A Budai-hegység barlangjai közül az egyetlen, amelyikben bazalt bukkan elő. A barlangleírás vázlatos, mert csak egyetlen, rövid látogatás alapján számolt be róla Eszterhás István, aki Budaligeti-bazaltos-barlang néven készítette el a barlang leírását. A barlang jelenleg bejárható része várhatóan egy kis, feltáró munkával megnövelhető.

Elhelyezkedés[szerkesztés]

A Budaligeti-barlangot rejtő bányafal télen

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. A barlang legegyszerűbben Budapest II. kerületének budaligeti részéről közelíthető meg. A főváros belterületét a Zerind vezér úton hagyjuk el Solymár település kerekhegyi településrésze felé haladva. A főváros szélétől mintegy 400–500 méterre az aszfaltútból balra (délnyugatra) elhanyagolt üzemút vezet az erdőn át a 388 méter magas Kálvária-domb felhagyott mészkőbányájához, amit emlegetnek Remete–Kálvária-dombi kőfejtőnek és Hollandi-bányának is. Az egykor volt mészkőbányának három egymás melletti udvarában folyt a triász mészkő kitermelése. Az északi udvar a legnagyobb, ennek falában több karsztos barlang is feltárult. Ezek közül jelenleg egy üreg járható, a többiek részben beomlottak, illetve a kőtörmelék betemette azokat. A bányaudvart nyugatról övező fal felső részét nem mészkőféleségek alkotják, hanem bazalt.

Bazalt a Budai-hegységben[szerkesztés]

A Hollandi-bányát kettéválasztó meddőgerinc anyaga részben bazalt lehet
Bazaltgyanús kövek a barlang alatti bányafalnál

A bazalt előfordulásáról szóló, első híreket Eszterhás István Molnár Lászlónétól hallotta, majd az ő közvetítésével jutottak azokhoz a kis példányszámú, alig fellelhető angol nyelvű beszámolókhoz (vö. irodalomjegyzék), melyek a budai bazalt előfordulásról szólnak. Ő is kalauzolta el a helyszínre.

A bazaltnak a Budai-hegységben való előfordulása az 1980-as évek közepe óta ismert (Horváth–Ódor 1984, Dobosi–Horváth 1988, Embey–Dobosi–Noske–Árva 1989). Ez mint intrúzió jelentkezik a triász mészkőben. A bánya területén több helyen is tapasztalható, nemcsak az említett nyugati fal felső részén dejkszerűen, hanem kisebb-nagyobb tömzsökként a bányaudvarok falainak más részein, sőt a középső bányaudvar barlangjában, a Budaligeti-barlangban is. Porladó, széteső labdányi (5–20 centiméter átmérőjű) rögöket a bányában és annak környékén elszórtan szintén találhatunk. A bazalt kora K/Ar módszerrel 57,9±2,2 millió évesnek lett meghatározva (Embey–Dobosi–Noske–Árva 1989). Ezt sztratografikusan alátámasztani látszik, hogy a bazaltdejk tetején lévő kisebb katlanban bauxitos anyag halmozódott fel. A budaligeti bazaltnak eddigi vizsgálatai elsősorban petrográfiai jellegűek voltak, melyek során tisztázták összetételét, kristályszerkezeteit, minőségi besorolását stb. Ezekből röviden csak annyit emelnénk ki, hogy egy viszonylag magas nikkel- és krómtartalmú alkáli olivin bazalt, melynek kristályformái a keletkezéskori hatalmas nyomásra utalnak.

A barlang falában megjelenő bazalt

A kréta időszakban szárazulati felszínt alkotó, triász mészkő közé préselődött be a bazalt, mely erőteljes nyomásával és magas hőmérsékletével többé-kevésbé átalakította a vele érintkezésben levő mészkövet különös metamorf zónákat alakítva. A felszínre, vagy felszínközelbe került vulkanit az egykori karsztfelszínen is metamorfizált vöröses, bauxitos mészkőgyöngyöket égetve (ragasztva) a kőzetfelszínre. E metamorf kőzetek és felszíni formajegyek már utalnak a közeli vulkáni intrúzióra.

Barlangleírás[szerkesztés]

A Budaligeti-barlang, mint már említettük, a középső bányaudvar nyugati falának aljában, a törmeléklejtő tetején nyílik. Valószínűleg a kőbányászás során tárult fel. A nagyjából 1,5 méter széles és 1 méter magas bejáratát egy lépcsős letörés után enyhén lejtő és egyre alacsonyodó folyosó követi. E főágnak tekinthető részből jobbra, fölfelé és balra, szintesen egy-egy fülszerű, íves folyosó indul a bejárat közelében, majd néhány méter után, beljebb visszatorkollik abba. Az oldalágak visszatorkollásának környékén találjuk a barlang alján és oldalfalán az enyhén málló, rozsdavöröses bazaltfelszínt. A barlang ma ismert, 6 méteres részének nagyobb hányada triász mészkőben alakult. Csak egy körülbelül 1,5–2 m²-nyi felület áll bazaltból, melynek szomszédságában metamorfizálódott a mészkő. A barlang alját laza, poros és köves törmelék alkotja. Az oldalágak visszatorkollásának környékén a főág alja kibontható törmelékdugó, melynek eltávolításával az üregrendszer további részei válnak majd hozzáférhetővé.

A barlangnak a ritkasága miatt van jelentősége. Az általánosan ismert karsztos, hévizes barlangvidéken különlegességnek számít egy alig jegyzett, bazaltos barlang. Különleges a barlangot magába foglaló, eltérő keletkezésű kőzetek egymásmellettisége, egymásra való hatása.

Irodalom[szerkesztés]

  • Dobosi Gábor – Horváth István: High- and low-pressure clinopyroxenes form alkali lamprophyres of the Velence and Buda Mountains, Hungary. Neues Jahrbuch für Mineralogie Abhandlungen, 1988. 158 /3/ 241–256. old.
  • A. Embey-Isztin – H. Dietrich – H. Poultidis: Petrology and geochemistry of periodite xenolits in alkali basalts form the Transdanubian Volcanic Region, West-Hungary. Journal of Petrology, 1989. (30.) 79–105. old.
  • A. Embey-Isztin – Dobosi Gábor – Noske-Fazekas G. – Árva-Soós E.: Petrology of a New Basalt Occurrence in Hungary. Mineralogy and Petrology, 1989. (40.) J. by Springer Verlag Wien. 183–196. old.
  • Eszterhás István: A Budaligeti-bazaltos-barlang. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. 120–124. old. és három oldal fénykép
  • Horváth István – Ódor L.: Alkaline ultrabasic rocks and associat silicocarbonatites in the NE part of the Transdanubian Mts. /Hungary/. Mineralia Slovaca, 1984. (16.) 115–119. old.

További információk[szerkesztés]