Remete-hegyi 10. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-hegyi 10. sz. barlang
A Remete-hegyi 10. sz. barlang bejárata
A Remete-hegyi 10. sz. barlang bejárata
Hossz20 m
Mélység0 m
Magasság4 m
Függőleges kiterjedés4 m
Tengerszint feletti magasságkb. 365 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus ?
Barlangkataszteri szám 4772-19
Elhelyezkedése
Remete-hegyi 10. sz. barlang (Magyarország)
Remete-hegyi 10. sz. barlang
Remete-hegyi 10. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 56′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 56′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-hegyi 10. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-hegyi 10. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Remete-szurdokban található egyik barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Budai Tájvédelmi Körzetben, Remeteszőlős külterületén, fokozottan védett területen, erdőben, a Remete-szurdok É-i oldalában, a Remete-hegy meredek és sziklás oldalában van a barlang DK-re tekintő bejárata. A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik) található. A barlang 20 m hosszú, 250 m² alapterületű és 70 m³ térfogatú. Csak kissé meggörnyedve lehet közlekedni járataiban. A bejárattól mért 4. m-nél bal oldalon oldalág kezdődik, amely a felszínre nyílik pár méter után. Előre haladva kis terembe lehet jutni. Jobb oldalon omladékos hasadék van, amelybe belógnak a gyökerek. A folyosót egy kis keresztirányú járat zárja le, amely alacsony. A bejáratánál szép kilátás nyílik a Szurdok-völgyre. A barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang megtekintéséhez nem kell engedély.

1984-ben volt először Remete-hegyi 10. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 10. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Eltömődött-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Remetehegyi 10. sz. barlang (Bertalan 1976) és Remetehegyi eltömődött barlang (Leél-Őssy 1957) neveken is. Az alját borító vastag agyaglerakódás miatt kapta az Eltömődött-barlang nevet.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is gyarapodott. Ezeket a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúban talált leleteket Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak.

Az 1937-ben napvilágot látott és Jablonkay István által írt kiadványban szó van arról, hogy a Remete-szurdok bal oldali falában, a pataktól 50 m-rel (felső szint) és 10 m-rel (alsó szint) magasabban találhatók forrásbarlangok. A felső szinten lévő Remete-hegyi-kőfülkétől fejletlenebb és csúnyább a többi, felső szinten elhelyezkedő forrásbarlang, amelyek a szurdok teljes hosszában megfigyelhetők. Ha egy barlang erózióbázisa lejjebb száll, akkor azt követi a barlang vízrendszere is. Ez pl. úgy történhet, hogy a víz elhagyja a régi átmenőbarlangot és a régi forrásbarlangot, majd a kőzet vékony repedésein lejjebb ereszkedve új barlangrendszert alakít ki. Ebben az esetben új forrásbarlang nyílik a régi alatt, a lesüllyedt erózióbázis új szintjén. A régi felső bejáratot pedig eltömi az ottmaradt karsztbreccsa. A Remete-szurdok bal oldali falában sorakozó elhagyott forrásbarlangok ennek a folyamatnak szép példái. Ezeknek a barlangoknak az erózióbázisa annak a barlangnak a patakja volt, amelynek beszakadásával kialakult a szurdok. A szurdokbarlang patakjának régi, szakaszjelleg-változás előtti magasságát jelzik a felső szint barlangjai.

A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-én tartott ülésén Leél-Őssy Sándor előadást tartott, amelynek témája a Hét-lyuk volt. Az előadásban említve volt a Remete-szurdok többi barlangja is. A társaság 1949. november 9-i szakülésén Leél-Őssy Sándor tartott egy előadást, amelyben ismertette a Remete-szurdok barlangjait.

A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamának 3–4. számában megjelent Leél-Őssy Sándor 1949. március 9-én tartott előadása. A publikáció címe A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. A tanulmányban szó van arról, hogy a Remete-hegy jelenleg magasan elhelyezkedő, de már száraz, pusztuló forrásbarlangjai a pliocénban és az ópleisztocénban keletkeztek. (Hét-lyuk alatti barlang, Remete-hegyi-kőfülke és még néhány kisebb félbemaradt, illetve felszakadt barlang, valamint forrásüreg.) Ezután a fiatal tektonikus kiemelkedés és az erózióbázis klimatikus eredetű bevágódása miatt lejjebb szállt a Remete-hegy karsztvízszintje is és elkezdtek pusztulni a szárazzá vált barlangok.

A Remete-szurdokon áthaladó út K-i vége

Az 1950. évi Hidrológiai Közlöny 11–12. számában publikált és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányból (ez a tanulmány az 1949. november 9-én elhangzott előadás) megtudható, hogy Cholnoky Jenő 1936-ban kiadott könyve szerint a Remete-szurdok egy felszakadt víznyelős barlang. A szurdok oldalában található jelenlegi kis barlangok ennek a felszakadt régi nagy barlangnak a felszakadás miatt lefejezett oldalbarlangjai (barlangi kaptúra). Jablonkay István az 1937-es disszertációjában a szurdok karsztos formáinak kialakulását a Cholnoky Jenő által elképzelt keletkezéssel magyarázza. Láng Sándor 1948-ban megjelent tanulmányában az van írva, hogy a jelenlegi száraz, magasan elhelyezkedő barlangok a fiatal tektonikus kiemelkedésnek és a karsztvízszint lesüllyedésének az eredményei. Leél-Őssy Sándor írása szerint a Remete-hegy oldalában, a máriaremetei szurdok felett a karsztos formákat leginkább barlangok képviselik. Ezek a barlangok kicsik, szárazak és rövidek. Egyetlen kivétellel (Remete-barlang) mind magasan a völgytalp felett vannak, ezért idős, pusztuló barlangok.

Leél-Őssy Sándor a felszakadt barlang közelében, a szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik) talált egy másik, de még nem felszakadt forrásbarlangot. Ez a barlang a felszakadt barlanghoz hasonlóan rövid (14 m hosszú) és nagy esésű száraz forrásbarlang. A Remete-barlanghoz hasonlóan ennek is van keskeny oldalága és oldalbejárata. Minden bizonnyal a közelmúltig egészen el volt tömődve a bejárata, amelyet ismeretlen személyek az 1930-as években tárhattak fel. Nincs említve a barlang szakirodalomban. A Remete-hegyen nincsenek víznyelők és bújtatóbarlangok, csak D-i oldalán van néhány forrásbarlang és a Hét-lyuk.

A Remete-hegyi 10. sz. barlang bejárata

Eddig az volt a tudományos álláspont, de még jelenleg is sokan azt gondolják, hogy a Remete-szurdok barlangi felszakadással alakult ki. Úgy látszott, hogy ezt az elképzelést alátámasztják a szurdok É-i oldalában lévő barlangok is. Ezzel szemben Leél-Őssy Sándor úgy vélte, hogy a völgy regresszió miatt keletkezett áttöréses keresztvölgy (diszkordáns völgy). Ennek a nézetnek legdöntőbb bizonyítéka a szurdok É-i oldalában található rövid, száraz forrásbarlangok hármas szintje. Ezek a barlangok nem lefejezett oldalbarlangok és nem bizonyítják a barlangi felszakadást, ahogy azt Cholnoky Jenő gondolta, hanem ellenkezőleg, a fiatal, tektonikus kiemelkedést tanúsítják. A barlangok magasan elhelyezkedése és szárazsága a kiemelkedést bizonyítják, míg a kiemelkedés módjára utal a hármas szint. A kiemelkedés ugyanis nem egyszerre és egy ütemben történt, hanem több ütemű, szakaszos volt a kiemelkedés. A kiemelkedést nyugalmi időszakok szakították meg.

Az állandó karsztvíz szintje is lejjebb süllyedt minden kiemelkedéskor. Mivel a karsztos forrásbarlangok mindig az állandó karsztvízszint felett jönnek létre, ezért a kiemelkedés miatt fokozatosan süllyedő karsztvízszint egyes nyugalmi helyzeteit jelzik a barlangszintek. Azt mutatja a barlangok rövidsége, hogy nagyon rövid ideig tartottak az egyes nyugalmi időszakok, és az egyes kiemelkedések (geológiai értelemben) nagyon gyorsan végbementek. Mivel napjainkban az állandó karsztvízszint mélyen a szurdok talpa, 260–290 m tszf. magasság alatt, kb. 120–130 m tszf. magasságban húzódik, ezért jelenleg már az összes barlang száraz és pusztul. Minél magasabban találhatók az egyes barlangok, annál idősebbek. A Hét-lyuk anyabarlangja a legidősebb, a Remete-barlang a legfiatalabb. A nagyon meredek lejtők és a rövid barlangok azt a feltételezést támasztják alá, hogy az egész kiemelkedés nagyon fiatal, és legrégibb üteme sem nagyon régen történt.

A Remete-hegyi 10. sz. barlang belseje

A barlangszintek a szurdok teraszai, de ebben az esetben csak tektonikus teraszoknak tekinthetők, amelyek a szakaszos kiemelkedés miatt fokozatosan bevágódó völgyfenék régebbi szintjeit jelzik. A barlangok szárazsága és jelenlegi karsztvízszint feletti magasan fekvése hosszú ideig tartó, idősebb kiemelkedést jelent, de fiatalítja a kiemelkedést a barlangok rövidsége. Ugyanis ha gyors a kiemelkedés, akkor magasra emelheti a barlangokat fiatal kiemelkedés is, amelyek nem tudnak eléggé kifejlődni a gyors karsztvízszint-süllyedés miatt. A kiemelkedés három szakaszát jelzi a három barlangszint.

Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban szó van arról, hogy a Budai-hegységben csak kis méretű karsztos barlangok vannak. Ezek is csak egy helyen: a pesthidegkúti Remete-hegyen, a Máriaremetei-szurdokvölgy oldalában (a nagyon kis méretűektől eltekintve). A Remetehegyi eltömődött barlang kicsi és rövid (7 m hosszú) forrásbarlang, amely a felszakadt barlang közelében és szintjében helyezkedik el. Dachsteini mészkőben jött létre. Majdnem teljesen eltömődött barlangi agyaggal. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a karsztos Remetehegyi eltömődött barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1957-es Budai-hegyek útikalauz című könyvben meg van említve, hogy a Remete-hegy oldalában több kisebb-nagyobb barlang van.

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa könyv szerint kicsi, de tudományos szempontból jelentős barlangok vannak a Remete-hegy–Zsíros-hegy fennsíkjának DK-i peremén, ahol bevágódott a dachsteini mészkőbe a Máriaremetei-szoros. A Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló többi kisebb üreg valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is.

Kilátás a Remete-hegyi 10. sz. barlangból

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz szerint a Remete-szurdok régen valószínűleg hatalmas barlang volt. Az egykori ősbarlang maradványai, oldalágai jelenleg is láthatók a Remete-hegy sziklás oldalában. A Remete-hegy oldalában nyíló barlangoknak nagy a tudományos értéke. A barlangok három szintmagasságban helyezkednek el és régi forrásbarlang mindegyik. Ezek az emeletek a Remete-hegy kiemelkedésével egyszerre egyre mélyebbre ereszkedő karsztvíz régi szintjét jelzik. A barlangok dachsteini mészkőben vannak és főleg tektonikus hasadékok mentén keletkeztek. A Remete-szurdok mindegyik barlangja nagyon pusztul és eltömődik. A völgy É-i oldalában öt barlang van (a Hét-lyuk, a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang, a Remete-hegyi 10. sz. barlang és a Remete-hegyi 14. sz. barlang). A Remete-hegyi-kőfülkével csaknem azonos szinten van egy majdnem teljesen eltömődött barlang, amely kb. 7 m hosszú. Ennek közelében található egy felszakadt barlang.

1970-ben az FTSK Barlangkutató Csoport három tagja, Szunyogh Gábor, Stringovits Gabriella és Horváth János mérték fel a Remete-hegyi eltömődött barlangot. A felmérés alapján meg lett rajzolva a barlang alaprajz térképe 6 keresztmetszettel és hosszmetszet térképe.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában kiadott beszámolóban, amely a Remete-szurdoknak és barlangjainak 1970. évi térképezését ismerteti, az olvasható, hogy az Ördög-árok patakja, mielőtt Budapestre belépne, meredek sziklafalak között, a festői szépségű Szurdok-völgyön tör át. Ezek a sziklafalak sok üreget, barlangot rejtenek magukban. A Ferencvárosi Természetbarát Sportkör barlangkutató szakosztálya 1970. július 12. és 19. között térképezőtábort tartott azért, hogy a völgy összes üregét felmérje, illetve pontosan meg legyen határozva a barlangok egymáshoz viszonyított földrajzi elhelyezkedése. A tábor utáni ellenőrzőmérésekkor és felszíni mérésekkor a nagyobb barlangokon kívül még négy kis barlangot mértek fel a teljesség kedvéért a szakosztály tagjai. A Szurdok-völgyben 12 ismert és felmért, barlangnak tekinthető természetes üreg van. A völgy bal oldalában nyílik mindegyik.

Részlet a Remete-szurdokból

Ny-ról K-i irányba számozva a Remete-szurdokban lévő barlangokat, sziklabordák szerint a Máriaremete felől jól látható, réteglépcsős, sziklás és meredek domboldalon, azaz a 4. számú sziklabordában, kb. 365 m tszf. magasságban nyílik az Eltömődött-barlang (10. számú barlang). A szélesen elnyúló 4. sziklabordában, a Hét-lyuknál mélyebb, kb. 365 m tszf. magassági szinten Ny-ról K-re haladva először egy nagyon lepusztult, omladékos sziklautca található. A sziklautcától kis szirt választja el az Eltömődött-barlangot, a völgy 10. számú barlangját. A barlang 20 m hosszú, 250 m² alapterületű és 70 m³ térfogatú. Az alját borító vastag agyaglerakódás miatt kapta nevét. Csak kissé meggörnyedve lehet közlekedni járataiban. A bejárattól mért 4. m-nél bal oldalon oldalág kezdődik, amely a felszínre nyílik pár méter után. Előre haladva kis terembe lehet jutni. Jobb oldalon omladékos hasadék van, amelybe belógnak a gyökerek. A folyosót egy kis keresztirányú járat zárja le, amely alacsony. Valószínűleg gazdag ásatási anyag van vastag agyagkitöltésében. A bejáratánál szép kilátás nyílik a Szurdok-völgyre.

A barlang térképének számjelei: (1.) A bejárat melletti sziklapadkáról a barlang kis melléküregébe mélyülő, átjárható akna. (2.) A melléküreget alakító kereszttörés. (3.) A közeli felszín miatt az üregbe lógó gyökérzet. A tanulmányban látható a máriaremetei Remete-szurdok térképvázlata, amelyet az FTSK Barlangkutató Csoport 1970-ben rajzolt. Jelölve van a Remete-hegyi 10. sz. barlang földrajzi elhelyezkedése ezen a helyszínrajzon, amelyen Eltömődött-barlang a neve. A dolgozatban publikálva lett egy Bertalan Károly által 1942. április 26-án készített fekete-fehér fénykép, amelyen a remete-hegyi Eltömődött-barlang bejárata figyelhető meg. A publikációba bekerültek a barlang 1970-ben készült térképei.

Kilátás a Remete-hegyről a Remete-szurdokra és a Hosszúerdő-hegyre

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben, Nagykovácsin, a Remete-hegyen található IV. sziklabordában, az ösvény mellett, 365 m tengerszint feletti magasságban van a Remetehegyi 10. sz. barlang, másik nevén Eltömődött-barlang. Bejárata háromszög alakú és tág. Aknaszerű kijárata a hegytetőre nyílik. A barlang 20 m hosszú, 2 m magas, 3–5 m széles, 250 m² alapterületű és 70 m³ térfogatú. A felszínhez közel húzódó széles folyosó agyaggal van feltöltve. A kitöltésben valószínűleg gazdag ásatási anyag van. A kézirat barlangot ismertető része 2 publikáció alapján van írva.

Az 1982-ben megjelent Budai-hegység útikalauz című kiadványban az van írva, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlangok nagy tudományos értéket képviselnek. A Remete-szurdokban, de főleg annak É-i oldalában, a Remete-hegy dachsteini mészkövének tektonikus hasadékai mentén sok barlangot hozott létre a hegy fokozatos kiemelkedésével együtt egyre mélyebbre leszálló karsztvíz. Ezek a jelenleg már kivétel nélkül pusztuló, szenilis és eltömődő barlangok a hegyoldalban különböző szintmagasságokban találhatók. A völgytalphoz közel lévők a fiatalabbak, a magasabban húzódók az idősebbek. Ezek a barlangok ugyanis a hegy kiemelkedésével egyre alacsonyabbra szálló karsztvíz akkori szintjét jelzik, amikor keletkeztek az egyes barlangok. 20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése. A Remete-hegy Remete-szurdok felőli oldala meredek, sziklás és sok barlang található benne. A Remete-barlang felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegységben lévő barlang Remete-hegyi 10. sz. barlang néven Eltömődött-barlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

A Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat 1986-ban megjelent A budai és szentendrei járás című kötetében, a 12/6. sz. lelőhely (remete-hegyi Alsó- és Felső-barlang) ismertetésében szó van arról, hogy az Ördög-árok szurdokvölgyének É-i oldalán emelkedő Remete-hegy D-i meredek, néhány helyen sziklás lejtőjén van néhány kis barlang. Régészeti leletek ezek közül az Alsó-barlangból, a Felső-barlangból és a Remete-hegyi Zsombolyból kerültek elő. Ezek gyakran budapesti barlangokként vannak bemutatva az irodalomban a főváros közelsége miatt. 1877-ben Lóczy Lajos ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak 3 cserepet és állatcsontokat, amelyeket a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúban talált (MNM 168/1877. 1–4.).

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]