Lehelős-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lehelős-lyuk
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz60 m
Mélység37,6 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés37,6 m
Tengerszint feletti magasság367 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes, korróziós
Barlangkataszteri szám 4762-9
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehelős-lyuk témájú médiaállományokat.

A Lehelős-lyuk a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben, Budapest II. kerületében található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Kecske-hegy csúcsától körülbelül 22 méterre, a csúcstól keletre, délkeletre lévő, nem működő kőbányában, a kőfejtő dél, délnyugati részén, a kőbánya sziklafalának a lábánál található törmeléklejtő tetején, a Kecske-hegyi-hasadéktól nem messze, jobbra nyílik. A bejárat szabálytalan alakú és függőleges tengelyirányú.

A bejárati rész eocén mészkőben, a többi rész triász mészkőben jött létre. A járatok keskeny hasadékok mentén alakultak ki hévizek oldó hatásának a következtében és jelenleg is a keskeny járatok jellemzők a barlangra. Borsókő, limonit, lublinit és kalcittelér figyelhető meg benne. A védett, rácsos ajtóval lezárt barlang 60 méter hosszú, 37,6 méter mély és 37,6 méter a függőleges kiterjedése. A barlangjáró alapfelszereléssel megtekinthető barlang bejárásához engedély szükséges.

A Kecske-hegyen található négy barlang közül az egyik, a másik három a Kecske-hegyi-hasadék, az Oroszlán-barlang és az Oroszlán-szikla Északi-ürege.

Előfordul irodalmában Kecske-hegyi-kőfejtő barlangja (Kraus 2004), Lehelős-luk (Kraus 2004) – ezt a nevet azért kapta, mert régen, a bejárati repedés körül telenként a hó elolvadt és nagyon hideg időben a rés párolgott –, Lehelősluk-barlang (Krekács 1989), Lehelősluk barlang (Krekács 1989), Lehelős-lyuk-barlang (MKBT Műsorfüzet 1986), Orgona-kürtő (Kraus 2004) – ezt a nevet az ott lévő falszakaszon látható, orgonasípszerűen elhelyezkedő cseppkőbekérgezés miatt kapta – és Orgonakürtő (Csók 1959) néven is. A Lehelős-lyuk név először a Juhász Márton által készített 1987-es térképlapon olvasható.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Leél-Őssy Sándor 1957-ben megjelent, A Budai-hegység barlangjai című tanulmányában meg vannak említve az óbudai Kecske-hegy kőfejtőjének üregei és egy helyszínrajzon be van jelölve helyük. 1958. április 13-án a Városterv Barlangkutató Csoportjának barlangkutatói hallottak egy helyről, amely a Kecske-hegyen lévő, felhagyott kőbányában található és télen gőzölög. Ebben az évben megkeresték és elkezdték feltárni az Orgona-kürtőnek nevezett helyet, amely valószínűleg a Lehelős-lyuk volt. 1959-ben is vizsgálták a csoporttagok. Az 1959-es Budapest természeti földrajza című könyvben meg vannak említve a Kecske-hegy kőbányájának üregei. 1960. augusztus 21-én törmeléket szedtek ki belőle. 1960-ban vette észre Krekács Károly, hogy a cseppkőlefolyásos sziklafal sarkában nyíló, 15 centiméter széles, egy méter hosszú és körülbelül 50 centiméter magas repedés körül telenként a hó elolvadt és nagyon hideg időben a rés párolgott. A jelenség miatt nevezte el Lehelős-luknak. 1962-ben a Városterv Barlangkutató Csoport bontotta az Orgona-kürtőt.

1977-ben és 1978-ban Krekács Károlyék a bánya délnyugati részének alján lévő omladékot megbontották és két szűk, kis méretű hasadékot találtak. Kraus Sándor 1983-as kutatási zárójelentésében írt egy barlangról, amelyet 1968. január 10-én tekintett meg először és amely a Kecske-hegy csúcsánál lévő kőbányában, a kőfejtő nyugati falában volt. Cseppkőlefolyás volt látható a két–három méter hosszan járható és ellenkező irányban is folytatódó tektonikus hasadék falán. A kézirat szerint alja később kőzettörmelékkel nagyon feltöltődött és a kőbányában van néhány bontásra érdemes hely. Kraus Sándor 2004. évi jelentéséből derül ki, hogy ez a barlang a Lehelős-lyuk és a kéziratban az olvasható, hogy 1968. január 20-án járt benne, ekkor három–négy méter hosszú volt és köveket szedett ki belőle.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában nem szerepel neve. Az 1985. évi Az Újpalota Sportegyesület Pannonia Speleoalpin Barlangkutató Csoport éves jelentése kéziratban található egy leírás és két fekete-fehér fénykép a barlangról, valamint helye két helyszínrajzon be van jelölve. Krekács Károlyék az ígéretesnek látszó helyet bontották. A feltárás nehéz volt a barlang végpontján lévő sok omladék miatt és a felette található sziklafal is omladozott. Az új barlangnak a Lehelősluk-barlang nevet adta és 1986. március 28-án az OKTH Barlangtani Osztályt értesítette a felfedezésről Krekács Károly. 1986. július 15-én az USE Pannónia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Miután a kutatási engedélyt megkapták kutatásához, tovább folytatták feltárását. 1987. július 11-én Kraus Sándor Krekács Károlyékkal járt benne.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1987. évi központi kutatótáborában Juhász Márton szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet. Az 1989. évi KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Student Speleoalpin Group csoportbeszámolója szerint akkori végpontján gyenge huzat volt és a végponti levegő hőmérsékletét 12 °C-nak mérték. Valószínűnek tartották, hogy további járatokat lehet feltárni és a feltáró munka mellett a barlang lezárását tervezték. A csoportbeszámoló tartalmazza a barlangról 1989-ben készült hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot és a végpont alaprajzi barlangtérképét, valamint a barlang leírását, környékének helyszínrajzát és a barlang színes fénykép-dokumentációját is, amelyek Krekács Károly munkái.

1990-ben az USE Pannónia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1992-ben a Meteor TTE Student Szpeleoalpin Csoport bontott a barlangban. A kőfejtő veszélytelenítésekor lezárták, valószínűleg 1997-ben. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. Kraus Sándor 2004. évi jelentésében olvasható egy összefoglalás a barlangról, amelyhez mellékelt három fényképet a rácsos ajtóval ellátott barlangbejáratról. Két fénykép 1998 februárjában, egy fénykép 2000 októberében készült.

2009. március 18-án körülbelül hat méter mély volt. 2009. augusztus 6-án egy új részt fedeztek fel Panker Ádámék és a feltárt szakaszról rajzolva lett egy mérés nélküli hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat az 1987-es hosszmetszeti barlangtérképet kiegészítve. A mélypont ekkor körülbelül 15 méter mélyen volt. 2010. február 9-én Panker Ádám egy hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. 2010-ben folytatódott a barlang bontással történő feltárása és év végére mélysége meghaladta a 35 métert. A 2011-es kutatási zárójelentésben látható egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat, amelyen a 2009-ben és a 2010-ben feltárt rész is ábrázolva van. 2013-ban Szabó Zoltán rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet, amelyek Kovács Richárd és Szabó Zoltán felmérésén alapultak. A felmérés szerint 36,5 méter mély.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • A Városterv Építők Sportköre Barlangkutató Csoportjának 1959 előtti, 1960. és 1961. évi naplói.

További információk[szerkesztés]