Róka-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Róka-hegyi-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz87 m
Mélység38,7 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés38,7 m
Tengerszint feletti magasság253 m
Ország Magyarország
Település Üröm
Földrajzi táj Pilis
Típus hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4810-1
A Wikimédia Commons tartalmaz Róka-hegyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Róka-hegyi-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. Az ásványai miatt vált híressé elsősorban. A bejárata be van temetve jelenleg.

Leírás[szerkesztés]

A Pilis egyik legdélkeletibb hegyének, a Róka-hegynek a tetején, a Kormorán utca 20. és 24. számú házak közötti telken nyílt, de jelenleg a bejárata látogathatatlanná van téve, be van tömve és ezért járhatatlan. Egy kútgyűrűzött, 14 méter mély, mesterséges akna után kezdődik a barlang.

A felső része eocén kori mészkőben, az alsó része triász időszaki mészkőben alakult ki. A két kőzet találkozása a Cápaszáj nevű, mesterségesen tágított, szűk résznél van. Az üregesedés kevert, langyos víz feltörése miatt következett be. A víz egy körülbelül 10 centiméter vastag kalcittelért és egy majdnem merőleges repedést követett. A barlangban ez a kalcittelér végig látható. Az üregképződés a pleisztocén régebbi szakaszában, vagy a pliocén végén jött létre. A triász mészkőben kialakult járatok szelvénye sokkal nagyobb, mint az eocén mészkőben kialakult járatok szelvénye. A mélypontja kőzettörmelékkel van kitöltve.

A felszínről beszivárgó csapadék következménye a sok cseppkő, amelyek aránylag fejletlenek, kicsik. A járatokban borsókövek, amelyek a barlang felső szakaszán páralecsapódásos oldás, az alsó szakaszban pedig párolgás miatt váltak ki és növekedtek, majd azokra kicsi cseppkövek nőttek később. A barlangban gömbfülkék, gömbüstök vannak és olyan borsókövek is, amelyek cseppköveken váltak ki. Különleges értéke az először innen leírt, tömegesen előforduló koronás borsókő.

Az aknarendszerből leírtak még táblás kristályokban megjelenő baritot, erősen csillogó, kristályos gipszkérget, ágas-bogas, csavart és tűs gipszképződményeket, markazitból képződött limonit gumókat, hegyitejet, ágas-bogas, sárgásfehér-világosbarna, karfiolszerű borsóköveket, 1–5 centiméteres, sugarasan fennőtt aragonittűkből álló kristályhalmazokat, fennőt kalcitot, lublinitet, aragonitot, goethitet és szalmacseppkövet.

A járatokból 13 algafajt mutatott ki Bartha Zsuzsanna. Ezek közül hármat a Mátyás-hegyi-barlangból Palik Piroska, kettőt a Pál-völgyi-barlangból Suba Éva már kimutatott, négy a Béke-barlangban, kettő a Baradla-barlangban is előfordult Claus György kutatása alapján.

Loksa Imre négy ugróvillás fajt, köztük a Magyarországon csak barlangokból előkerült Folsomia candida nevűt, néhány légyfajt, például kék dongólegyet és egy bogárfajt talált a barlangban, egy pontosan meg nem határozott Trechus fajt.

A barlang tulajdonképpen egy meredek lejtésű aknarendszer és gömbfülkerendszer, amelynek az utolsó szakasza egy nagy mélységű, körülbelül 25 méter mély, függőleges járat.

Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang.

Előfordul az irodalmában Kristály-barlang (Kordos 1984), Róka-barlang (Csulák 1982), Rókahegyi aknabarlang (Németh 1975), Rókahegyi-barlang (Barátosi 1959), Rókahegyi barlang (Szilvássy 1960), Rókahegyi hévizes barlang (Bertalan 1976), Rókahegyi hévvizes barlang (Szilvássy 1960), Rókahegyi-kristálybarlang (Leél-Őssy 1958), Rókahegyi kristálybarlang (Bertalan 1976) és Rókahegyi új barlang (Bertalan 1976) néven is. A jelenlegi neve 1978-ban szerepelt először a barlangtani szakirodalomban (Lendvay – Tihanyi – Gáspár 1978). Azonos a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1959. évi októberi számában „Rómaifürdő ősforrás barlangja”ként említett barlanggal, ez a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1959. évi decemberi számában megjelent megjegyzés a szerkesztőtől, Balázs Dénestől. A közeli Róka-hegyi Kristály-barlangnak is az egyik névváltozata a Kristály-barlang név.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang a mészkő bányászása következtében nyílt meg. Az 1958-ban kiadott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban lehet, hogy ez a barlang van ismertetve Rókahegyi-kristálybarlang néven. A Róka-hegynek a keleti végében található, nagy kőfejtőben, körülbelül 220 méter tengerszint feletti magasságban van a barlangbejárat. A bejáratnál egy nagy, jellegzetes hévforrástölcsér látható, amely messziről is jól látható. Kőbányászatkor nyílt meg és fedezték fel az eredetileg zárt kavernát. Lebányászták egy részét. Körülbelül 30 méter hosszú és körülbelül 10 méter mély. A jellegzetes hévizes eredetű barlang, régi hévforrástölcsér dachsteini mészkőben jött létre. Jelenleg már nagyon pusztul, száraz és eltömődik. Kertai György írt a barlangban lévő, a hévizekből lerakódott, nagy mennyiségű, borsóköves aragonitkristályokról. Nagyon porlik a mészkő a hévizes hatás miatt. A publikációhoz mellékelt, a Kevély-hegycsoportot bemutató térképvázlaton fel van tüntetve a helye.

1959 szeptemberében a bányászok értesítették a Budapesti Vámőr Egyesület Barlangkutató Csoportjának a vezetőjét, Szilvássy Gyulát. Ő és társai az értesítés után kis idővel bejárták az aknarendszert, a kis bejárat kitágítása után. 1959. október 18-án Kincses Júlia és Ozoray György is részt vett Szilvássy Gyuláékkal a második szakasz első bejárásán. Ozoray György műszeresen vizsgálta az ásványait. Loksa Imre zoológiai kutatásokat, valamint hőmérséklet és páratartalom vizsgálatokat végzett benne, amelynek eredményeit Szilvássy Gyula 1960-ban nyomtatásban közölte a saját geológiai vizsgálatával együtt. 1960-ban a Vámőr Egyesület Barlangkutató Csoportjának a tagjai, akiket Szilvássy Gyula vezetett felmérték és a felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérkép, valamint egy hosszmetszet barlangtérkép lett rajzolva. A felmérés szerint 64 méter mélységű, de 1979-ben kiderült, hogy ez csak 38, vagy 39 méter mélység lehetett. A barlangtérképek a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1960. májusi számában lettek kiadva. 1960-ban a „Die Höhle” című, osztrák, barlangtani folyóirat rövid tudósítást tett közzé a barlangról.

1961. szeptember 18-án a Szabó József Geológiai Technikum KISZ szervezetének barlangkutatói, Józsa Lászlónak az 1962-ben megjelent írása szerint a Szabó József Geológiai Technikum II. osztályos tanulói a Róka-hegyen egy új barlangot találtak az egyik kőbányában, amelyik egy robbantással egy időben nyílt meg. A törmelék és a por leülepedése után azonnal bementek a barlangba, ahol körülbelül 10 méter mélyre tudtak lejutni, a járhatatlanul szűk cápaszájig. 1961. október 1-jén 38 méter mélységet sikerült elérniük. A felfedezésről a rádió is beszámolt még aznap 22 óra 10 perckor. A rádióhír szerint 43 méter mélységet értek el a kutatók. Ez a hír valószínűleg a Róka-hegyi-barlang egyik felfedezéséről szól.

1962-ben a vámőrségi barlangkutató csoport egy új barlangot fedezett fel a barlangtól nyugatra lévő, következő kőbányában. Ez a barlang valószínűleg a Róka-hegyi Kristály-barlang. Az 1962-ben napvilágot látott, „A barlangok világa” című könyvben az olvasható, hogy a Rókahegyi-barlangnak a Róka-hegyen, Csillaghegy felett, egy kőbányában van a bejárata. 1959-ben tárták fel Szilvássy Gyula által vezetve. 60 méter mély és körülbelül 100 méter hosszú az aknajellegű barlang. Nagyon sok, hidrotermális eredetű ásvány van benne, amelyek jelenleg még épek, de valószínűleg a kőbányászat áldozatai lesznek a barlanggal együtt. 1963-ban a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakköre Barlangkutató Csoportjának a tagjai kutatták, valamint Hégráth Gyula filmet készített a Vámőrség Barlangkutató Csoport életéről a barlangban.

1964. november 7-én Bartha Zsuzsanna járt a barlangban mintagyűjtés miatt, a barlang moszatjainak a vizsgálta érdekében. 1965-ben a Pénzügyőr SE Természetbarát Szakosztályának Barlangkutató Csoportja folytatott feltáró munkát benne. 1966-ban ismeretlenek elpusztították sok képződményét. Az 1967-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyvben részletesen le van írva. A leírás szerint a Róka-hegyi-barlang a Róka-hegyi Kristály-barlangtól nyugatra fekvő kőbányában található. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1970. évi évfolyamában publikálva lettek Bartha Zsuzsanna biológiai kutatásának az eredményei. A BSE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportnak az 1974-es évről szóló jelentésében az olvasható, hogy a megkezdett munkáikat szeretnék folytatni és befejezni a Rókahegyi aknabarlangban. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját.

Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című kiadványban az 1967-es útikalauzban közölt leírás lett megismételve. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az van írva, hogy Budapest III. kerületében, a Róka-hegy déli oldalának a kőfejtőjében, az Árpádfürdőtől északnyugatra, 1200 méterre található. Egy jellegzetes hévforrástölcsér van a bejáratánál. Szilvássy Andor levele alapján 87 méter hosszú és 55 méter mély. Hévizes eredetű, kürtős barlang. Külön kell tanulmányozni a hasznosíthatóságát. Fokozott védelmet érdemelnek a ritka ásványképződményei. Biztonságosan le kell zárni. Csak meghatározott létszámmal és vezetővel látogatható. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy irodalmi hivatkozás alapján íródott. 1978-ban a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály az OKTH Barlangtani Intézet megbízásából lezárta a bejáratát.

1979-ben a sorozatos feltörések miatt újra le kellett zárni és ekkor egy barlangtérkép-vázlat készült a barlangról. 1980-ban egy új ajtót kellett tenni a bejáratára és ekkor klímamérések történtek a barlangban. Kraus Sándor 1980-ban a kitöltések és kiválások leírásával foglalkozott. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1981-ben rövid ideig mérték a hőmérsékletét. 1982-ben a BKV Gyorsvasúti Igazgatóság K–Ny-i Üzemegység SZB Metró Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A Metró Barlangkutató Csoport 1982-ben a Nagy-aknával párhuzamos kürtőt talált benne. 1982 óta fokozottan védett barlang az ásványkiválásai miatt. A fokozottan védett barlanggá nyilvánításában fontos szerepe volt a koronás borsókő állományának. 1983-ban és 1984-ben végezték el a Metró Barlangkutató Csoport tagjai az új akna kiszélesítését.

Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 200 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 100 méter hosszú és 60 méter mély barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata a Budai-hegység barlangjai között, valamint egy térképen fel van tüntetve a helye. A kőfejtő nyomainak az eltüntetése miatt, az 1980-as években 15–20 méter vastag törmelékkel töltötték fel a bányaudvart, de a feltöltéshez használt anyag, a tiltás ellenére, tartalmazott szerves anyagot is. Ekkor az eredeti bejárat felett, a barlang megközelíthetősége miatt és a betömése ellen egy 14 méter hosszú, a tetején és az alján lezárt kutat hoztak létre. 1987 óta a mérgező gázok miatt a barlang látogatása életveszélyes és tilos.

1988-ban a kútgyűrűs lejáróaknából, a megindult bomlási folyamat miatt, 33 °C-os, szén-dioxid tartalmú gáz áramlott kifelé, amely 1998-ban 22 °C, 2000-ben 18,6 °C és 2001-ben 18,2 °C volt. Mivel az elhelyezett, szerves anyag összetétele és a mennyisége nem ismert, a barlang látogatása életveszélyessé vált. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály vizsgálta a levegő hőmérsékletét és az összetételét 1988-ban. Az 1991-ben napvilágot látott, Miczek György által szerkesztett útikalauzban az 1967-es útikalauzban publikált leírás van megismételve és az 1996. évi XL. Barlangnap túrakalauzában is. 1998-ban az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai végeztek állapotfelmérést a barlang bejáratánál. A barlangot a talajtól kissé kiemelkedő kútgyűrűn elhelyezett, likacsos vasajtó zárta le évekig, de később a vasajtós kútgyűrű össze lett törve és földdel be lett temetve a bejárata. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 252 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, 87 méter hosszú, 20 méter vízszintes kiterjedésű, 38,7 méter függőleges kiterjedésű és a függőleges kiterjedését egy 14 méter mély, kútgyűrűs akna növeli, tehát 52,7 méter függőleges kiterjedésű.

A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint a Budapest III. kerületében található Róka-hegy tetején, 252 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és bányászás közben, 1957-ben tárult fel a bejárata. Meleg vizek hatására alakult ki a barlang, amely 87 méter hosszú és a végpontja 53 méter mélyen van. Egy aknából és kis oldalüregekből áll. A 2013. évi Karsztfejlődés című kiadványban az jelent meg, hogy Magyarországon talán Üröm az egyetlen olyan község, amelynek a határában három, fokozottan védett barlang van, az Amfiteátrum-barlang, a Róka-hegyi-barlang és az Ürömi-víznyelőbarlang. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Életmentések[szerkesztés]

  • 1963 januárjában mentésre volt szükség a barlangban, amit a Vámőrség Barlangkutató Csoport tagjai oldottak meg.
  • 1972. május 7-én a Budapest Sport Egyesület Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportjának tagjai Szabó László vezetésével mentettek ki innen két kiránduló gyereket. Az 1972. évi Karszt és Barlangban az olvasható az esetről, hogy ezen a napon egy kiránduló csoportnak a három tagja ment be a barlangba. Ott az egyik személy, körülbelül 30 méter magasból zuhant egy aknába és egy másik személy balesetveszélyes helyzetben a barlangban rekedt. A Barlangi Mentőszolgálat vitte a felszínre a sok sebből vérző és súlyos csonttöréseket szenvedett, lezuhant fiatalembert a bajbajutott társával együtt.
  • 1972. december 23-án a barlangból kijutni nem tudó turistacsoportot kellett a barlangból kisegíteni a Barlangi Mentőszolgálatnak.
  • 1972. december 28-án ásványgyűjtés miatt ment a barlangba négy középiskolás fiú. A barlang alján elszakadt a kenderkötelük és egyikük a mélységbe esett. A Barlangi Mentőszolgálat mentette meg a súlyosan sérült fiút.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]