Ezüst-hegyi 2. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ezüst-hegyi 2. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz30 m
Mélység9 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés9 m
Tengerszint feletti magasság374,8 m
Ország Magyarország
Település Pilisborosjenő
Földrajzi táj Pilis
Típus hidrotermális eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4820-2
Elhelyezkedése
Ezüst-hegyi 2. sz. barlang (Magyarország)
Ezüst-hegyi 2. sz. barlang
Ezüst-hegyi 2. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüst-hegyi 2. sz. barlang témájú médiaállományokat.

Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang megkülönböztetetten védett barlang, amely turista útikalauzokban is be van mutatva. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilis hegységben található. Érdekessége, hogy hárshegyi homokkőben alakult ki.

Leírás[szerkesztés]

Pilisborosjenő külterületén, Budakalász mellett, az Ezüst-hegy délkeleti részén lévő, felhagyott, nagy kőfejtőnek a felső, északi részén található a barlang bejárata. A bánya sziklafalának tövében, 374,8 méter tengerszint feletti magasságban nyílik tág, öt méter széles, három méter magas, délkeletre néző, vízszintes tengelyirányú, mesterséges jellegű, szögletes, szabálytalan alakú bejárata. A bejárat felső részén karcolások, kormozásos feliratok, felfestés, a barlang neve találhatók. Bejárata mellett egy sziklába vésett Papp Ferenc-barlang felirat van, amely miatt össze lehet téveszteni a Papp Ferenc-barlanggal.

Gyalog, könnyű terepen érhető el. A piros sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg a legegyszerűbben gyalog, a budapesti Csillaghegyi HÉV-megállótól. Néhány turistatérkép jelzi a helyét barlangjellel, de a barlang neve nélkül.

Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlangnak helyet adó kőfejtőben még két barlangról van sok információ, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlangról, amely megsemmisült és az Ezüst-hegyi 3. sz. barlangról, amely a Papp Ferenc-barlang. Felfelé haladva a kőfejtő udvarában a sziklafal felé, először az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejáratát lehet észrevenni, amely nagyobb, mint a tőle körülbelül 20 méterre nyugat–északnyugatra, a kőbánya északnyugati sarkában, két méterrel magasabban található Papp Ferenc-barlang bejárat.

Töredezett hárshegyi homokkőben jött létre tektonikus mozgások miatt a 12,5 méter vízszintes kiterjedésű, 9 méter függőleges kiterjedésű, 30 méter hosszú és 9 méter mély barlang. A befoglaló kőzet fekükőzete mészkő. A mészkövet egyáltalán nem érik el járatai. A falán található baritkristályok alapján feltételezhető, hogy hévíz alakította ki az elágazó, többszintes barlangot.

Lényegében két tág, omladékos teremből áll, amelyeket egy négy méteres, könnyű mászással járható, függőleges akna köt össze. Oldalágai kicsik és néhány méter után törmelékkel zárulnak. 9 méter mélységbe lehet leereszkedni benne, ahol nagy homokkőtömbök állják el a továbbvezető utat. Hosszabb, mint a megsemmisült Ezüst-hegyi 1. sz. barlang volt. A barlang alján, a homokkő alatt márga tárul fel. Omladékos, zegzugos járatainak zöme könnyű mászással, barlangjáró alapfelszereléssel járható. Engedély nélkül látogatható.

Előfordul irodalmában Ezüsthegyi II. sz. barlang (Kordos 1971), Ezüst-hegyi 2.sz.barlang (Eszterhás 1989), Ezüsthegyi II.sz.barlang (Bertalan 1976), Ezüsthegyi felső barlangok (Leél-Őssy 1958), Ezüst-hegyi felső-barlangok (Szenti, Eszterhás 2001), Szafoklész-barlang (Eszterhás 1993), Szofoklész-barlang (Eszterhás 1989), Szofoklész barlang (Kordos 1971) és Szophoklész-barlang (Kárpát 1989) néven is. Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang név 1981-ben bukkant fel irodalmában. Ezüst-hegyi felső barlang az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Kőbányászat következtében tárult fel. Az 1958-ban megjelent, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban le vannak írva az ezüst-hegyi felső barlangok és egy térképvázlaton van helyük megjelölve. A leírás szerint az Ezüst-hegy délkeleti végén, a felső homokkőbányákban, körülbelül 350–360 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a két kicsi, szűk méretű aknabarlang. A nagyobbik 10 méter hosszú és négy méter mély. Mivel a két barlang teljesen homokkőben jött létre, csak tektonikus hasadékbarlangok lehetnek. A két barlang formakincsének kialakításában ezenkívül még a ferde vetősík mentén bekövetkezett utólagos csúszásoknak és beomlásoknak is fontos szerepe volt. Bonyolult törmeléklabirintussá alakult át a két barlang a tömegmozgások miatt, hasonlóan mint a Csörgő-lyuk.

Az 1958. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikálva lett egy barlangismertetés, amely a Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmány alapján íródott. Az 1967-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyvben az jelent meg, hogy az Ezüst-hegy délkeleti végének felső homokkőbányájában több kicsiny hasadékbarlang van. 1969-ben Szenthe István részletesen átvizsgálta a bővülő bányafalakat egyetemi szakdolgozatának írása közben. A kőfejtő északi sarkában bemászott egy tág, függőleges hasadékba, amely Ezüst-hegyi 2. sz. barlangnak lett elnevezve. Tíz méter után nem tudott tovább menni a leomlott homokkősziklák miatt. 1969-es kéziratában részletesen le van írva a barlang. Szenthe István feltérképezte, de az a barlangtérkép valószínűleg elveszett.

A barlang bejárata

A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról. A jelentésben az olvasható, hogy a barlang alján budai márga van. A falakat sokfelé 0,5–1 vastag barit III. kéreg fedi. A 10 méter hosszú és 4 méter mély barlang két, egymásra merőleges litoklázis mentén jött létre a feltörő hévíz hatására. Télen kitölti a hó és fekvése miatt késő tavaszig jéggel van borítva.

Az 1974-ben kiadott, Pilis útikalauz című kiadványban az van írva, hogy az Ezüst-hegy délkeleti szélén működő homokkőbánya felső, északi végén, 350–360 méter tengerszint feletti magasságban, hárshegyi homokkőtömbök között körülbelül négy méter mélyre hatolva 10 méter hosszú üregbe lehet jutni, amelynek alján budai márga van. Az üreg hévizes keletkezését bizonyítja, hogy falait több helyen barit kristálykéreg borítja. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban olvasható egy összegzés róla, amely két publikáció alapján íródott. A kézirat szerint Budakalászon van hasadékszerű bejárata. A hasadékbarlang 10 méter hosszú és 4 méter mély. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy 4820/2. a barlangkataszteri száma.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyvben megjelent egy részletes leírás a barlangról, az országos barlanglistában szerepel neve és két névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. A leírás szerint az Ezüst-hegyi 2. sz. barlangnak helyet adó bányában három nagy üreg alakult ki, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlang, az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang, valamint néhány kicsi, jelentéktelen méretű valószínűleg megsemmisült. A kis Ezüst-hegyi 2. sz. barlang Szenthe István 1969-es kutatásai előtt is említve volt, de csak Szenthe István 1969-es vizsgálatai után lett részletesen ismert. Kordos László leírta, hogy a barlangfalakon látható baritkristályok az elméletek nagy részének álláspontja szerint egyértelműen a hévizes barlangkeletkezés jelei.

1989 őszén az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai mérték fel és a felmérés alapján Kárpát József egy vetített hossz-szelvény barlangtérképet, valamint egy alaprajzi barlangtérképet szerkesztett. Utóbbi 1:100 méretarányban lett rajzolva. A felmérés alapján 30 méter hosszú és 12 méter mély. Az 1989. évi jelentésükben az olvasható, hogy a homokkőben lévő, omladékos, viszonylag tág üregrendszerben nincsenek képződmények. Alaposabb kutatásával lehet, hogy a szomszédos Papp Ferenc-barlanghoz hasonló, a homokkő alatti mészkőben elhelyezkedő barlang lenne feltárható, de a terület kutatásával nem foglalkozik senki. A képződménymentes barlangra a töredezett, omlott homokkőfelületek jellemzők. Teljesen száraz az üregrendszer. A kézirathoz mellékelve lett a két barlangtérkép.

A barlang bejárati része

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4820-as barlangkataszteri területen lévő, pilisborosjenői, ismeretlen méretű Szofoklész-barlangnak Ezüst-hegyi 2.sz.barlang a névváltoza, valamint a homokkőben és márgában kialakult barlang egyike a Pilis hegység öt nemkarsztos barlangjának. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az 1990. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a felmérés szerint 30 méter hosszú. Az 1991-ben napvilágot látott, A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban meg van ismételve az 1974-es könyv barlangleírása. Kárpát József 1991-es kéziratában az van írva, hogy 30 méter hosszú és 12 méter mély a budakalászi barlang.

Az Eszterhás István által írt, Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban szerepel a Pilis hegység öt nemkarsztos kőzetben kialakult barlangja között, Szafoklész-barlang néven, ismeretlen méretadatokkal és azzal a megjegyzéssel, hogy homokkőben keletkezett. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 13 darab írás megjelölésével. Az 507., az 535. és az 548. tétel nem említi, az 506., az 534. és az 549. tétel említi. A 2002-ben készült állapotfelvételi törzslapja alapján a részletesen felmért barlang 30 méter hosszú, 12 méter függőleges kiterjedésű, 3 méter magas, 9 méter mély és 12,5 méter vízszintes kiterjedésű. További feltárása nagy munka lenne. Nem indokolt megkülönböztetett védelme.

A 2005. évi Karsztfejlődésben említve van a magyarországi felszakadásos homokkőbarlangok között. Eszterhás István szerint jól látható a felharapódzás a barlangban. 2006-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint. A 2019. évi Zsákfalvi Riporterben az olvasható, hogy a kőfejtőbe a belépést a jelenleg is művelés alatt álló, alsó rész felől táblák tiltják, de pont a barlangok körüli felső rész egyenesen megközelíthető a pilisborosjenői Kőfuvaros út végéről induló ösvényről balra nyíló, keskenyebb ösvényen keresztül. A cikkhez mellékelve lett egy színes fénykép, amelyet Nevelős Zoltán készített, és amelyen a barlang bejárata látható. Falmászók által kedvelt gyakorlóterep aljában nyílik a Papp Ferenc-barlangnál sokkal kisebb, de barátságosabb barlang. Tág bejáratából lenézve szabadon lehet gyönyörködni sárga homokkőfalaiban.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Kordos László: Barlangtani vizsgálatok a Kevély csoport barlangjaiban. Studium, 1972. (3.) Debrecen. 95–108. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]