Csókási Sajt-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csókási Sajt-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz294 m
Mélység26,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés26,5 m
Tengerszint feletti magasság452 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5362-57
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csókási Sajt-barlang témájú médiaállományokat.

A Csókási Sajt-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban található. A labirintus jellegű járathálózata miatt a Bükk-vidék egyik különleges barlangja.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsík középső részén, a Csókás nevű kiemelkedés nyugati oldalán, a Csókás-réttől északra, a Csókás-réti-víznyelőbarlangtól északra, körülbelül 160 méterre, a víznyelőbarlangtól számított második töbörnek az alján, a csókási erdészeti út nyugati, bal oldalán lévő, meredek oldalú töbörben, a töbör észak–északnyugati részén, erdőben, egy országos jelentőségű védett területen, egy sziklakibúvás tövében, a Csókási-barlang közelében van az 1,3 méter magas és 70 centiméter széles, természetes jellegű, lejtő tengelyirányú, szabálytalan alakú bejárata.

Felső triász mészkőben, tektonikus repedések mentén, a felszínről befolyó víz hatására jött létre. Inaktív víznyelőbarlang, de nagy esőkkor kis mennyiségben nyel vizet. A bonyolult elrendezésű járatok miatt hasonló egy hévizes eredetű barlanghoz. A barlang három szintre tagolható. Néhány helyen, nagy felületen előbukkan a szálkőtalp. Kürtők, aknák, gömbfülkék, meanderek, mennyezeti csatornák, gömbüstök, szinlők, ujjbegykarrok, hullámkagylók és hieroglifák vannak benne. Megfigyelhető a járatokban függőcseppkő, állócseppkő, cseppkőoszlop, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőzászló, cseppkőbekérgezés és cseppkőlefolyás, valamint típusos, gömbös borsókő, vagy huzatborsókő. A legmagasabb kürtője a Tiszta-teremből indul és nyolc méter magas. A legmélyebb, 10 méter mély akna a bejárati akna. A vízszintes kiterjedése 26 méter. A barlang végpontjának a távolsága a bejárattól légvonalban 19,23 méter. A lezáratlan barlang engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel járható. A bejárati részen ajánlott egy 10 méter hosszú kapaszkodókötelet használni. Víznyomjelzéssel nem lett megállapítva, hogy a barlangban elfolyó víz hol bukkan elő.

A barlangra illik a neve, mert a járhatatlan méretű, de átlátható méretű nyílások és a lyukacsosra oldott mészkő egymásba nyíló járatai tényleg egy nagyon lyukas sajtra emlékeztetnek. Előfordul az irodalmában Augusztus 20.-barlang (Regős 2003), Augusztus 20-barlang (Lénárt 1977), Augusztus 20. barlang (Lénárt 1982), Csókási Labyrint-zsomboly (Regős 2003), Csókási-Sajt-barlang (Regős 2003), Csókási-viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Csókási víznyelő (Borbély 1955), Csókási-víznyelőbarlang (Lénárt 1979), Csókás-réti-barlang (Hevesi 1977), Csókásréti Labyrinth-zsomboly (Ferenczy 2009), Labirint-barlang (Regős 2003), Mesebeli-barlang (Ferenczy 2009) és Sajt-barlang (Lénárt 1975) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953 augusztusában kezdődött el a feltárása. 1953. augusztus 20-án tárult fel az első, jelentős szakasza. Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben Borbély Sándor azt publikálta, hogy Újmassától 800 méterre, északra, a Kovács-kő háromszögelési pontjától 750 méterre, észak–északkeletre található töbörben, 450 méter tengerszint feletti magasságban van a víznyelő. 1953. augusztus 20-án lett kibontva. Egy függőleges, kilenc méter mély aknával kezdődik. Az akna egy kis terembe vezet, ahonnan egy lejtős járaton keresztül egy másik, kis terembe lehet jutni. Három járat indul a teremből. Kettőnek a vége elszűkül és a harmadiknak egy teremben van a vége. A teremből három, egymás melletti akna vezet tovább. A legmélyebb akna megkerülhető egy kanyargó folyosón és több aknán át. Nedves agyaggal nagyon eltömött a barlang legmélyebb pontja. Csak repedéseken keresztül észleltek vízhozzáfolyást. A tanulmányban korábban ismertetett feltárásokkor nem találtak aktív vízjáratot a Szeleta-zsomboly kivételével. A tanulmányhoz mellékelve lett a Csókási Sajt-barlangnak az alaprajzi barlangtérképe.

Az 1975. évi MKBT Beszámolóban az olvasható, hogy a Csókásréti-barlangtól északra található töbörben van a zsomboly, amely körülbelül 15 méter mélységben labirintussá válik. Nagyon töredezett, korrodált formák vannak benne. A Bányász Barlangkutató Csoport dolgozik a barlangban. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Parasznyán, a Csókástól északra, körülbelül 200 méterre, a műút bal oldalán, egy töbörben, egy berogyásból, 450 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Körülbelül 50 méter hosszú. Az időszakos víznyelőbarlangnak omlásveszélyes a bejárata. Az ismertetés egy publikáció alapján íródott. Az 1977-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című kiadványban az lett publikálva, hogy a Csókási-barlang közelében található, régi víznyelő. A függőleges bejárata egy olyan labirintusba vezet, amely sok helyen nagyon szűk és néhány helyen csak hason csúszva járható.

Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az olvasható, hogy a Csókási-víznyelőbarlang egy műúttól jobbra indulva, a bal oldalon lévő, második töbörben, egy fa tövében nyílik. Sajt-barlangnak is nevezik, mert nagyon zegzugos, egymást keresztező járatai vannak. A bejárati része kötélbiztosítással, de szabad mászással járható és az alsó részei közül több járat csak laposkúszással érhető el. Az 1980-as évek első felében egy vastag, rádőlt fa miatt nem volt járható. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel két barlangként és egy térképen van a helyük feltüntetve. A lista szerint van egy Sajt-barlang és a Csókási-víznyelőbarlangnak a másik neve Sajt-barlang. 1987-ben a Borsodi Szénbányák IGSE Természetjáró Szakosztály Karszt- és Barlangkutató Csoportja kitisztította a barlang töbrét. 1989. április 8-án a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egy kis termetű patkósdenevért és egy nagy termetű patkósdenevért észlelt a barlangban.

1990. január 20-án az egyesület tagja, Kiss János egy denevért figyelt meg benne. 1993-ban Ferenczy Gergely arról számolt be, hogy a barlang bejárata be van tömve. A bejárati hasadékba egy méretes, valószínűleg a fakitermeléskor ott maradt fatuskó lett lökve és még néhány, nagy kő torlaszolta el a bejáratot. Az 1994. évi MKBT Műsorfüzetben arról számolt be az egyesület, hogy a hegységben néhány rongálást tapasztalt. Segítséget kértek az olvasóktól, hogy akinek információja van a Kis-fennsík barlangjainak a sorozatos, valószínűleg szándékos eltömedékeléseiről, az értesítse az egyesületet. Az 1990-es évek második felében egy beszorult kő miatt nem lehetett bejárni. 2000-ben, vagy 2001-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság stabilizáltatta a bejáratot. Egy rövid faácsolatot alakítottak ki, hogy visszafogja a törmeléket és átbontatta a bejárati akna elzáródását. A 2003-ban készült állapotfelvételben az olvasható, hogy a becsült hossza 100 méter, a becsült mélysége 35 méter és a becsült függőleges kiterjedése 35 méter. A vízszintes kiterjedése 25 méter. A bejárati aknában jó állapotú faácsolat található. Szabadon látogatható.

2006 óta megkülönböztetetten védett barlang a morfológiai különlegessége, a szövevényes járathálózat és a viszonylag nagy hossza miatt. 2006 őszén az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület kapott megbízást arra a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól, hogy térképezze fel a barlangot. 2007. május 12-től 2007. október 1–2-ig a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület és a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai, Csizmadia Tünde, Köntös Tünde, Nagy Péter, Chikán Gábor, Csizmarik Zoltán, Tóth István, Fajszi Levente és Szabó R. Zoltán felmérték és a felmérés alapján 2007. december és 2008. február között Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy alaprajzi barlangtérképet barlangi helynevekkel, egy alaprajzi barlangtérképet 12 keresztmetszettel, egy alaprajzi barlangtérképet a Pinceszintről öt keresztmetszettel, egy vetített, hosszmetszet barlangtérképet, egy vetített, hosszmetszet barlangtérképet barlangi helynevekkel, egy bal oldali, vetített, hosszmetszet barlangtérképet és egy jobb oldali, vetített, hosszmetszet barlangtérképet. A barlangtérképek 1:100 méretarányban és a nemzeti park anyagi támogatásával készültek. A felmérés szerint a barlang hossza 293,16 méter, a mélysége 26,49 méter és a vízszintes kiterjedése 26 méter. A felmérés során egy rövid, 20 méter hosszú oldalágat, a Sityu-ágat is sikerült feltárni és kis patkósdenevéreket figyeltek meg a járatokban. A barlangban 17 darab fix pont lett elhelyezve. 2008-ban készült el a végleges, szárazon rakott, terméskő falú bejáratbiztosítás. A 2009-ben készült kezelési terv szerint szabadon látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat), Eger, 1965. 98. old. (Névcsere van benne.)
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Bp., Sport, 1954.
  • Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Bp. 1977. 253–254. old.

További információk[szerkesztés]