Laczkó Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laczkó Dezső
Laczkó Dezső szobrának részlete (f.:KT.)
Laczkó Dezső szobrának részlete (f.:KT.)
Született 1860. július 22.
Trencsén
Elhunyt 1932. október 28. (72 évesen)
Veszprém
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus, paleontológus, pedagógus, házfőnök, iskolaigazgató, múzeumigazgató

Laczkó Dezső (Trencsén, 1860. július 22.Veszprém, 1932. október 28.) geológus, paleontológus, piarista tanár, házfőnök, gimnáziumigazgató, az általa alapított veszprémi múzeum (ma: Laczkó Dezső Múzeum) első igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Trencsénben végezte. 1877-ben belépett a piarista rendbe. 1879 és 1881 között Nyitrán tanult teológiát, majd 1883-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán földrajz-természetrajzszakos tanári oklevelet szerzett. 1885-ben szentelték pappá.

Tanári pályája[szerkesztés]

1883-ban gimnáziumban tanított Privigyén, 1884–1885-ben Debrecenben, majd 1886 és 1888 között Kecskeméten. 1888-tól Veszprémben élt, ahol 1912-ig a piarista gimnázium tanára, majd 1912–1918 között igazgatója volt. 1920-ban vonult nyugalomba.

Természettudományos kutatásai[szerkesztés]

Pedagógiai tevékenysége mellett a természettudományokkal is behatóan foglalkozott. 1895-től tevékenyen részt vett a Bakony geológiai feltárásában, és Lóczy Lajos egyik legkiválóbb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. Ezen a területen olyan méretű anyagot gyűjtött össze, amely 35 hazai és külföldi őslénykutatónak adott kutatási és publikálási lehetőséget. A megyehegyi dolomit sztratigráfiai helyzetét az általa gyűjtött brachiopodák alapján sikerült megállapítani. Ő ismerte fel a Hajmáskér-Veszprém-Nagyvázsony vetődést is. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte az Otto Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt kavicsfogú álteknőst, amellyel jelentősen hozzájárult a Placodontia rend törzsfejlődésének feltérképezéséhez. 1902-ben részt vett Déchy Mór utolsó (6.) kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagította a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő balácapusztai római villa feltárásában (1904). A lelőhelyen talált nagy mozaikpadló a Magyar Nemzeti Múzeumba került.

1903-ban a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagja lett. Róla neveztek el több vezérkövületet: Trachyceras (Anolcites) Laczkói Dien., Dinarites Lackói Arth., Hybodus Laczkói Jaek, Megalodus Laczkói Hoernes.

Laczkó Dezső szobra a múzeum előkertjében

A múzeumalapító[szerkesztés]

Nevéhez fűződik a Veszprém megyei Múzeum (ma: Laczkó Dezső Múzeum) megalapítása (1903) is, amelynek első igazgatója volt. 1905-től szerkesztette a Veszprém megyei Múzeum évi jelentéseit. Az ő nevéhez fűződik a zirci Bakonyi Természettudományos Múzeum alapjának megteremtése is.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése (Debrecen 1885);
  • Geológiai jegyzetek a Kaukázusból (In: Déchy Mór: Kaukázus, Bp., 1907);
  • A veszprémi Szentbenedek-hegy története (Veszprém, 1908);
  • Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I., 1. rész. Geológiai függelék 1. Bp., 1911; );
  • Őstörténeti adatok a Balaton környékéről (Bp., 1929).

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dr Sziklay János: Veszprém Város az irodalomban és művészetben Veszprém, 1931/32. Kiadja: Dr Óvái Ferenc felsőházi tag, Veszprém megyei város díszpolgára
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963056422X  
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 535–536. o. ISBN 9638622245