Wosinsky Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wosinsky Mór
Wosinszky.gif
Lengyeli plébánosaként
Született 1854. március 28.
Tolna
Elhunyt 1907. február 22. (52 évesen)
Szekszárd
Foglalkozása apát-plébános, régész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wosinsky Mór témájú médiaállományokat.

Wosinsky Mór (Tolna, 1854. március 28.Szekszárd, 1907. február 22.) magyar apát-plébános, régész, az MTA levelező tagja.

Tanulmányai és tevékenységei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, Wosinsky József, lengyel származású orvos, édesanyja Glatz Katalin. Tanulmányait a kalocsai gimnáziumban kezdte meg, s miután a papi pálya mellett döntött, Pécsett folytatta filozófia szakon. 1877. augusztus 15-én pappá szentelték, előtte 1872-től a Baranya megyei Gödrén segédlelkész. Később a gróf Apponyi család kegyurasága alatt álló Aparra kerül (1879-től) mint káplán, ahol felkelti gróf Apponyi Sándor figyelmét. Az ő közbenjárására a pécsi püspök 1881-ben kinevezi Lengyel plébánosává. 1885-ben Závodra kerül, majd 1887-től újra Aparon plébános. 1894-től Szekszárd-belváros plébánosa.

Régészeti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyeltől mintegy 5 km-re erődítményre utaló nyomokat találtak Apponyi Sándor gróffal való kocsikázásuk alkalmával, amit elkezdett feltárni, ezzel megkezdte régészeti munkásságát. A helyszínen neolitikum korabeli leleteket talált, az úgynevezett lengyeli kultúra emlékeit. Az így megkezdett ásatásokat – immár egyre bővülő szaktudással – hét éven át folytatta. Mivel a megyének múzeuma nem volt, a leletek nagy része az Apponyiak házi múzeumába került.

Később Tolna megye több településén is sikeres ásatásokat folytatott, többek között Alsónyéken, Bátaapátin, Cikón, Gerjenben, Kölesden, Murgán, Nagymányokon, Regölyön, Varasdon és Závodon.

1885-ben Dániában és Svédországban járt, 1887-ben Egyiptomot, Török- és Görögországot, valamint a Szentföldet járta be.

A Wosinsky Mór Megyei Múzeum épülete, Szekszárdon

A múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaknem tízéves megfeszített munka eredményeként, 1895-ben nyomdába került a Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig kétkötetes monográfiája, amiben Wosinsky először említi egy esetleges megyei múzeum létrehozását. Gróf Apponyi Sándor támogatásával (anyagi és leletgyűjtemény) 1898. november 28-án megalakul a még saját épület nélkül működő múzeum. Az első kiállítás 1899. július 20-án nyílott meg a gimnázium épületében, 8 tanteremben. A minden tárgy bemutatásának gyakorlata alól ez a „múzeum” sem volt kivétel, így a zsúfoltság, az egyforma tárgyak fárasztóan nagy száma megszokott képnek számított. Nem érte tehát váratlanul őket, amikor egy hónappal a nyitás után a gimnázium igazgatója egy múzeumbizottsági ülésen bejelentette, igényt tart arra a 8 tanteremre, amibe Wosinskyék nemrég költöztek be, és felszólította őket, 1899. augusztus 20-áig haladéktalanul költözzenek ki. A vármegyének most már valóban hozzá kellett fognia ígérete teljesítéséhez, az önálló múzeum felépítéséhez. A múzeum helyét a főgimnázium előtti sétatér keleti végén, a város vásárterének szomszédságában jelölték ki. A rövid, alig 9 hónap alatt felépített intézmény igazgatója Wosinsky lett.[1]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1907. február 22-én bekövetkezett halála - 41 fokos lázzal és tüdőgyulladással küszködött hosszú időn át -, hatalmas veszteség volt a megye tudományos életében. Tolnán a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1884 Lourdes csoda-eseményei. Lassare Henriktől. Magyarítva a franczia eredetinek tizedik kiadása után. Budapest. (Folytatása és II. kötete «Francziaország lourdesi kegyhelyeinek.»)
  • 1885, 1890 Leletek a lengyeli őskori telepről. Budapest. Két rész. Öt horganyedzésű térképpel és 438 ábrával. (Németül: I., II., k. Budapest, 1888., 1890. Öt térképpel és 562 ábrával, a III. kötete is megjelent. Bpest, 1891. 36 ábrával. Pulszky Ferencz írt hozzá előszót.)
  • 1888 Karczolatok dán- és svédországi utamról. Szekszárd.
  • 1888 Keleti utam emlékei. Budapest.
  • 1890 Nagymányoki népvándorlás kori sírlelet. Archaeologiai Értesítő 10
  • 1891 Ásatások Gerjenben (Tolna m.). Arch. Ért. 11
  • 1892 Gerjeni ásatások 1891-ben. Arch. Ért. 12
  • 1894a A varasdi (Tolna m.) népvándorláskori sírmezőről. Arch. Ért. 14
  • 1894b A czikói népvándorláskori sírmező. Arch. Köz. XVII
  • 1896a Tolna vármegye története. Kiadja a vármegye közönsége. I. és II. kötet. Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig. 3600 ábrával és 3 térképpel. Budapest.
  • 1896b A závodi sírmező. Arch. Ért. 16
  • 1896c Regölyi leletekről. Arch. Ért. 16
  • 1903 Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Budapest. Értekezések a Történeti Tudományok köréből XX. 1.
  • 1907 Bertrand Sándor, a m. tudom. Akadémia kültagjáról. Budapest. (Emlékbeszédek. XII. 8.)
Wosinsky Mór szobra Szekszárdon a nevét viselő megyei múzeum előtt. Farkas Pál alkotása (1989)

Emlékállítás Wosinsky Mórnak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közterületek:
Wosinsky lakótelep, Szekszárd

Intézmények nevek:
Wosinsky Mór Megyei Múzeum
Wosinsky Mór Általános Iskola (Tolna)
Wosinsky Mór Általános Iskola (Lengyel) 2007-ben megszűnt

Szobrok:
Lengyeli Sánci-tető (ásatások helyszíne)
Szekszárd, Bezerédj utca (Plébánia udvara)
Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  Online hozzáférés
  • Ojtozi Eszter: Wosinszky Mór és A. A. Szpicin levelezése (Újabb adat a magyar–orosz tudományos kapcsolatok történetéhez), JPMÉ 1958.
  • Wosinsky Mór "…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…" (Szerk.: Gaál Attila, Szekszárd, 2005. Wosinsky Mór Megyei Múzeum) ISBN 963-7209-23-9
  1. szerk.: Gaál Atilla: Wosinsky Mór "…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…". Szekszárd: Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 7-37. o (2005). ISBN 963 7209 23 9 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]