Nyugati földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Nyugati földikutya
Nannospalax leucodon.jpg
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: N. (superspecies leucodon)
Tudományos név
Nannospalax (superspecies leucodon)
Szinonimák
Szinonimák
  • Nannospalax leucodon (Nordmann, 1840)
  • Spalax bulgaricus (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax dolbrogeae Miller, 1903
  • Spalax ehiki Petrov, 1991
  • Spalax epiroticus (Savic, 1982)
  • Spalax hellenicus Méhely, 1909
  • Spalax hercegovinensis Méhely, 1909
  • Spalax hungaricus Nehring, 1898
  • Spalax ilici Petrov, 1992
  • Spalax insularis Thomas, 1917
  • Spalax intermedius Petrov, 1992
  • Spalax makedonicus Soldatovic, 1977
  • Spalax martinoi Petrov, 1971
  • Spalax montanoserbicus Soldatovic, 1977
  • Spalax montanosyrmiensis Soldatovic, 1977
  • Spalax monticola Nehring, 1898
  • Spalax ovchepolensis Soldatovic, 1977
  • Spalax peloponnesiacus Ondrias, 1966
  • Spalax petrovi Petrov, 1992
  • Spalax rhodopiensis (Savic & Soldastovic, 1984)
  • Spalax serbicus Méhely, 1909
  • Spalax sofiensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax srebarnensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax strumiciensis Soldatovic, 1977
  • Spalax syrmiensis Méhely, 1909
  • Spalax thermaicus Hinton, 1920
  • Spalax thessalicus Ondrias, 1966
  • Spalax thracius (Savic, 1982)
  • Spalax tranensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax transsylvanicus Méhely, 1909
  • Spalax turcicus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati földikutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati földikutya témájú kategóriát.

A nyugati földikutya (Spalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó fokozottan védett állatfaj.

Rendszertan[szerkesztés]

A Nannospalax alnemet ma már sok kutató önálló nemnek tekinti, ezért a korábbi Spalax leucodon inkább helyett, mint mellett a Nannospalax leucodon tudományos név használata is elterjedt. E faj valójában egy szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, melybe több, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszóma-számmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faj tartozik.
A fajcsoport helyes tudományos neve a következő: Nannospalax (superspecies leucodon). Kárpát-medencében honos fajok: erdélyi földikutya (Nannospalax (leucodon) transsylvanicus), magyar földikutya (Nannospalax (leucodon) hungaricus), délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis), szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis).[2]

Előfordulás[szerkesztés]

Közép- és Délkelet-Európa sztyepprétjein, vagy az ezek helyén kialakult mezőkön, külterjes mezőgazdasági területeken fordul elő. A Kárpát-medencében előfordul az Alföldön (bővebben az egyes fajok előfordulásánál) és az Erdélyi-medencében.

Albertirsai populáció[szerkesztés]

Több mint 110 év után ismét bebizonyosodott a földikutya jelenléte Pest megyében. Ez utóbbi előfordulás az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoportjának köszönhető, akik 2017 április 18-án felszínen mozgó példányt filmeztek le a település határában.[3][4] Az itt élő egyedek faji hovatartozása egyelőre még bizonytalan. Az állomány méretének felmérése sem zárult még le, de az már most látható, hogy nem elhanyagolható az itt élő populáció sem.[5] Natura 2000-es terület: Gerje-mente HUDI20021[6][7]

Megjelenés[szerkesztés]

Patkánynagyságú, hengeres testalkatú rágcsáló, hossza 15–24 cm, súlya 25-35 dkg.[8]. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, így legfeljebb csak a fény/sötét megkülönböztetésére alkalmasak. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait inkább a fejével túrja. Bundájának színe a többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló.

Életmód[szerkesztés]

Életük jelentős részét - ideális esetben az egészet - a felszín alatt kiépített járatrendszerükben töltik. A felszínen történő mozgásnak egyik oka lehet rendkívüli belvíz, áradás, mely értelemszerűen járataik elhagyására kényszeríti az állatokat. Nagymértékű és tartós szárazság következtében olyan keményre szikkadhat a talaj, hogy járatokat építeni annyi energiabefektetéssel járna, mai miatt már megéri a veszélyt vállalva feljönni táplálékért. Egyes esetekben a felszínen gyűjtenek száraz füvet a fészakkamra kibéleléséhez is, ami nem szokványos viselkedés, mert a gyökerüknél fogva be tudják húzni a fűcsomókat. Az önálló életet kezdő kölyköknek az anyaállat rendszerint leválasztja járatrendszere egy kis részét, melyből kiindulva az utód képes önálló járatrendszert építeni magának. Ha erre valamilyen okból, például a populáció túl nagy egyedsűrűsége miatt, nincs lehetőség, akkor a fiatal állatok a felszínen vándorolva keresnek új élőhelyet. Ez a leggyakoribb oka a földikutyák felszínen történő megtalálásának. Arra is vannak adatok, hogy ha két példány a föld alatt véletlenül találkozik és összeverekednek, a vesztes fél a felszínre menekül.
Túrásai jellemzően szélesebbek és magasabbak a vakondénál, egyenes vonal vagy ív mentén sorakoznak egymástól 1,5-2 m távolságra. A járatok átmérője 6-9 cm, faluk tapinthatóan kemény,[9] keresztmetszetük kerek (nem enyhén ovális mivel nem a lábaival ás), nem lógnak bele gyökerek. Nincs felszínre vezető nyitott járata. A vakond több kisebb egymáshoz közelebbi túrást készít. Mivel nemcsak tipikus túrások, túráscsoportok készülnek, nem könnyű azonosítani a túrások készítőit.
Alagútrendszerét a járatokon kívül élelemraktárak, fészkek és üledékgödrök alkotják. Állandó járatai kemény, kötött talajban 10-15 cm, laza homokos talajban főleg a fészek közelében 150-180 cm mélyen is haladhatnak. Az állandó járatok fala kemény, mert a felesleges földet az orrával a falakba döngöli. Előfordul, hogy mélyebb talajrétegekből származó sárgafölddel, agyaggal is kitapasztja ezek falát. A járat nedves, agyagos falában gyakran látható orrának lenyomata. Az ideiglenes táplálkozó járatok a felszín közelében a gyökérzónában futnak, használat után gyakran eltömi őket.[10]
Növényevő, föld alatti gyökereket, gumókat, hagymákat fogyaszt. Évtizedekkel ezelőtt még mezőgazdasági kártevő volt pl. a makói hagymaföldeken, de kárpát-medencei állományai ma már lemorzsolódtak, lecsökkentek, és a teljes kihalás közelébe sodródtak. Erősen territoriális állat, a párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él. Az állatok föld alatti hangjelzésekkel kommunikálnak a szomszédos járatok lakóival.[11]

Szaporodás[szerkesztés]

A párzásra január és március között kerül sor, ez egy túráskészítés szempontjából meglehetősen aktív időszak. A párzás a járatrendszerben történik, a nőstények rendszerint évente egyszer ellenek, kb. 28 nap vemhesség után. Az utódok száma 1-6, leggyakrabban 2 vagy 4. A kölykök többnyire április közepéig megszületnek, ha az utódok valamilyen okból elpusztulnak, valószínűleg második párzásra is sor kerülhet. A szétterjedésük időpontjára vonatkozó adatok ellentmondásosak, legkésőbb ősszel a fiatalok elhagyják az anya járatrendszerét és önálló életet kezdenek.[10]

Védelme[szerkesztés]

Létszámcsökkenését korábban a mélyszántás bevezetése, manapság inkább az élőhelyeinek átalakítása, útépítés, csatornázás okozza, mely elpusztítja egyedeit, az esetleges túlélőket pedig elszigeteli, ezért élőhelyein nem végezhetnek ilyen irányú munkákat. Fogságban tartott példányai nem maradtak élve, zárttéri szaporítási kísérletei sem vezettek eredményre.[11]

Kép és hang[szerkesztés]

  • Az év emlőse, a földikutya. Család-Barát pp. 36:50-től. Duna Televízió, 2018. április 18. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  • Kárpát-medencei emlékek nyomában. Megújuló értékeink. Kossuth Rádió, 2018. április 4. (Hozzáférés: 2018. április 7.)
  • A földikutya az orvoslásban. Tér-Idő. Kossuth Rádió, 2018. március 31. (Hozzáférés: 2018. április 7.) „ez egy nagy meglepetés volt és gyakorlatilag az áttelepítés közben derült ki számunkra, hogy van egy ilyen veszélyforrás, ami tovább fenyegeti a már ismertek mellett a földikutyákat, hogy a földutak, amik nyilván így nem tűnnek komoly akadálynak, de azért ezeken jellemzően terményt szállító traktorok, teherautók járnak, elképesztően össze tud tömörödni alattuk a talaj és a földikutyák nem mennek át ezalatt ... fél méter és egy méter között betonkeménységűre tömörödik a homok és a legtöbb földikutya számára ez áthatolhatatlan akadályt jelent, mit próbál ilyenkor csinálni egy földikutya, megpróbálja megkerülni, ezt az akadályt, amibe ütközik, viszont ugye egy földútnak soha nincs vége, ezért előbb-utóbb visszafordul”
  • Az év állata, a földikutya. Tér-Idő. Kossuth Rádió, 2018. március 31. (Hozzáférés: 2018. április 7.) „Vannak néprajzi feljegyzések arról, hogy például játékszernek használták a földikutyát... családok kimentek... dolgozni a földekre és hát a kicsi gyereket is vinniük kellett magukkal, hát hogy a kicsi gyerek ne unatkozzon, fogtak egy földikutyát, betették egy vödörbe és hát a kis örökmozgó földikutya akár egész napra lekötötte a gyerek figyelmét”
  • Földikutya. Egyenlítő. OzoneTV, 2018. február 20. (Hozzáférés: 2018. február 25.)
  • Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)
  • A 2018-as év emlőse, madara, stb.. Oxigén. Kossuth Rádió, 2018. január 21. (Hozzáférés: 2018. április 7.)
  • A 2018-as év emlőse a kihalás szélén álló földikutya lett. Tér-Idő. Kossuth Rádió, 2018. január 3. (Hozzáférés: 2018. április 7.)
  • A délvidéki földikutya. Egyenlítő. OzoneTV, 2013. március 28. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  • Földikutya. Egyenlítő. OzoneTV, 2012. május 16. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  • földikutya lista időrendben, elől a magyar videók. Youtube. (Hozzáférés: 2018. január 23.)

Korai kutatók szabadon letölthető tanulmányai[szerkesztés]

  • Sterbetz, István (2002). Földikutya (Microspalax leucodon, Nordmann 1840) előfordulások a Délkelet-Alföldről. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23, 17-22. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 31.) „a Délkelet-Alföldön elsősorban a gépi talajművelésnek, meliorálásnak, belvízszabályozásoknak és a vegyszerezett szántóföldi monokultúrák elterjedésének tulajdoníthatjuk a faj eltűnését” 
  • Sterbetz, István (1965-1966). A földikutya új magyarországi lelőhelye Nyírbélteken. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (8-9). (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.) „Nyírbéltek azoknak a kis élő múzeumoknak sorába tartozik, melyeket a felelőtlen emberi háborgatáson kívül semmi más nem veszélyeztet, így a jövő számára pusztán megértéssel, kultúrált magatartással is meg tudunk tartani”  Nincs róla információ, hogy sikerült volna megtartani.[12]
  • Sterbetz, István (1960). Szabadföldi és kísérletes megfigyelések a földikutyán (Spalax leucodon Nordm.). Állattani Közlemények 47, 151-158 eredeti számozás 391-400 pdf számozása. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.) „a fogásoknak több, mint a fele a nyárvégi és koraőszi időszakra esik. E jelenséget nem a földikutya esetleges évszakos mozgalmával, hanem a gépi erővel történő őszi mélyszántással hozom összefüggésbe, mivel ebben az időszakban az állatok zömét traktoreke hozta a felszínre... a számára legvonzóbb tápláléknemeket nem csupán a kertekben, hanem a nagy-üzemi táblákon is megtalálja, a földikutyák inkább elterjedhettek ezeken a kevésbé háborított helyeken. A konyhakertben egész éven át zaklatják az állatot, a nagyüzemi táblákon ezzel szemben csak az őszi mélyszántás fedi fel a járatait.” 
  • Vásárhelyi, István (1932). A földikutya (Spalax hungaricus Nehrg.) abaujtornamegyei előfordulása. Állattani Közlemények 29, 75-77 eredeti számozás 83-85 pdf számozása. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 30.) „egy-egy nagy járat-hálózatban több Spalax lakik, s ezeket az eltöméseket azért készítik, hogy egymástól teljesen el legyenek ugyan zárva, de azért mégis egymás közelében maradhassanak a fajföntartás céljából... a pusztapói Spalax-ok egyetlen, csupán a főcsatorna eltömésével elkülönített nagy, összefüggő járathálózatban élnek. Abaujban ellenben, hol kevés a Spalax, csak egy pár lakik egy járathálózatban, mert itt a hálózat között nagy terület van járatok nélkül, s így ezek nincsenek is oly szoros öszszefüggésben, mint az Alföldön.” 
  • Vásárhelyi, István (1929). Pusztapó apróemlős-faunája. Állattani Közlemények 26, 150-152 eredeti számozás 162-164 pdf számozása. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 31.) „Igen gyakori az eddig ritkának hitt magyar földikutya (Spalax hungaricus NHRG.), úgy, hogy két év alatt 56 példányt sikerült gyüjtenem belőle.” 
  • Vásárhelyi, István (1926). Adatok a földi kutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) életmódjának ismeretéhez. Állattani Közlemények 23, 169-178 eredeti számozás 179-188 pdf számozása. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 26.) „eléggé esős évben, mikor a föld porhanyós, az állat a föld felszínéhez közel tartózkodik, mert hiszen a 15—20 cm mélyen szántó eke is elég gyakran a föld felszínére veti. Az eke ilyenkor természetesen sokat elpusztít belőlük. Tapasztaltam is, hogy nedves nyáron nemcsak eleségszerző járataik vannak közel a föld felszínéhez, hanem a fészkök is, sőt eleségraktáraikat is csekély mélységben építik” 
  • Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Eme leletek közül különösen kettő rendkívül érdekes, mert két ízben egy-egy bronzkori jellegű, négy bütyökfogantyús, ép, magas cserépurna került elő s ezek mindegyikében két-két Spalax-példánynak teljes csontváza feküdt... ha meggondoljuk, hogy az említett cserépurnákban talált csontvázak párosán összetartoznak, vagyis hím és nőstény állatéi voltak, sokkal valószínűbbnek kell tartanunk, hogy a hím által üldözött nőstény földalatti túrása közben véletlenül pottyant bele a magas cserépedénybe, s miután az őt követő hím is hasonló sorsra jutott, mind a ketten ott pusztultak.” 
  • Petényi, Salamon János, Glos, Sámuel (1845). A fogas vakony természetrajzi tekintetben Petényi Salamontól, élettani tekintetben Glós Sámueltől. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei 1, 1-15. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 31.) „nem sokára akadtunk éléskamrájára is... mellynek mivolta bennünket igazi bámulattal tölte el. Ez nagyságra nézve lehetett mintegy három köblös, alakára nézve olly annyira hasonló a mi közönséges, öblös, alúl tágasb, fölül szűkített buzavermeinkhez, hogy akaratunk ellen jövénk azon gondolatra: hogy az emberek tán ezen állattól tanulták meg a buzaverem készítését, miután inkább hihető, hogy nem ő tanulta azt az emberektől. Ezen raktára falai különben olly simák és kemények voltak, mintha azokat a legügyesebb kőmives tapasztotta volna ki... egy jó barátom, Kalmár Jósef kedveskedett nekem 1831-ben az első eleven példánnyal Vörösegyházáról...Hozatván tehát kertemből egy hosszú salátafejet, kinálgatám a vakonyt vele, azt orra s szemtája előtt és körül mindenkép forgatván... prüsszönő nyikkanások közt elmellőzvén a salátát, oldalvást, de egyenesen kezemnek ugrott és abba olly mélyen harapódzott, hogy alig bírta a szerencsémre jelen lévő két egyházfi széthúzni hatalmas fogait” 
  • Brehm, Alfred Edmund. Földi kutyák (Spalax Güld.), Az állatok világa, a legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2018. február 7. „A kertek laza földjében ugyanis egyfelől járataik készítése, másfelől élelmük megszerzése is könnyebb. Elterjedésüket viszont akadályozzák az olyan területek, ahol egy tagban nagykiterjedésű gabonatáblák vagy erdős területek vannak. Gátat vet elterjedésének a homoktalaj is, mert ebben járatait nem tudja készíteni... A nagyon kemény, kötött talajt sem kedveli, úgyszintén a szikest sem.” 

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  2. European rodent on the edge: status and distribution of the Vojvodina blind mole rat. SpringerPlus, 2013. DOI:10.1186/2193-1801-2-2. (Hozzáférés: 2018. január 31.)
  3. Gábor, Csorba: Ha kinéz a földikutya…, 2017. október 2. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  4. Pásztor, János Attila: Szenzációs felfedezés Albertirsán, 2017. május 7. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  5. Az Év Emlőse: a földikutya, 2018. január 12. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  6. Gerje-mente HUDI20021. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  7. A HUDI20021 Gerje mente kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  8. Albánia földalatti lakói. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
  9. Mit tegyen, ha földikutyát észlel?, 2016. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  10. ^ a b Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 
  11. ^ a b Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 61. old. Kép: 10-es. ISBN: 963-05-5819-X.
  12. Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság (2013) (Hozzáférés: 2018. jan. 13.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]