Nyugati földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyugati földikutya
Nannospalax leucodon.jpg
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Faj: S. leucodon
Tudományos név
Spalax leucodon
Nordmann, 1840
Szinonimák
  • Nannospalax leucodon (Nordmann, 1840)
  • Spalax bulgaricus (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax dolbrogeae Miller, 1903
  • Spalax ehiki Petrov, 1991
  • Spalax epiroticus (Savic, 1982)
  • Spalax hellenicus Méhely, 1909
  • Spalax hercegovinensis Méhely, 1909
  • Spalax hungaricus Nehring, 1898
  • Spalax ilici Petrov, 1992
  • Spalax insularis Thomas, 1917
  • Spalax intermedius Petrov, 1992
  • Spalax makedonicus Soldatovic, 1977
  • Spalax martinoi Petrov, 1971
  • Spalax montanoserbicus Soldatovic, 1977
  • Spalax montanosyrmiensis Soldatovic, 1977
  • Spalax monticola Nehring, 1898
  • Spalax ovchepolensis Soldatovic, 1977
  • Spalax peloponnesiacus Ondrias, 1966
  • Spalax petrovi Petrov, 1992
  • Spalax rhodopiensis (Savic & Soldastovic, 1984)
  • Spalax serbicus Méhely, 1909
  • Spalax sofiensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax srebarnensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax strumiciensis Soldatovic, 1977
  • Spalax syrmiensis Méhely, 1909
  • Spalax thermaicus Hinton, 1920
  • Spalax thessalicus Ondrias, 1966
  • Spalax thracius (Savic, 1982)
  • Spalax tranensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax transsylvanicus Méhely, 1909
  • Spalax turcicus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyugati földikutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati földikutya témájú kategóriát.

A nyugati földikutya (Spalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó fokozottan védett állatfaj.

Rendszertan[szerkesztés]

A Nannospalax alnemet ma már sok kutató önálló nemnek tekinti, ezért a Nannospalax leucodon latin név használata is elterjedt.

E faj valójában egy szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, melybe több, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszóma-számmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faj tartozik. E kromoszomális fajok az erdélyi földikutya (Nannospalax transsylvanicus), magyar földikutya (Nannospalax hungaricus), a délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis) és a szerémségi földikutya (Nannospalax syrmiensis).[1]

Előfordulás[szerkesztés]

Közép- és Délkelet-Európa sztyepprétjein, vagy az ezek helyén kialakult mezőkön, külterjes mezőgazdasági területeken fordul elő. A Kárpát-medencében előfordul az Alföldön (pl. Hajdúság, Észak-Bácska, Kunpeszér) és az Erdélyi-medencében.

Megjelenés[szerkesztés]

Patkánynagyságú, hengeres testalkatú rágcsáló, hossza 15–24 cm. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, így legfeljebb csak a fény/sötét megkülönböztetésére alkalmasak. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait inkább a fejével túrja. Bundájának színe a többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló. Tömege mintegy 250 gramm.

Életmód[szerkesztés]

Maga ásta földalatti járatokban él, a felszínre csak nagyon ritkán és rövid időre jön fel. Járatait és túrásait nehéz a vakondtúrásoktól megkülönböztetni. Növényevő, föld alatti gyökereket, gumókat, hagymákat fogyaszt. Évtizedekkel ezelőtt még mezőgazdasági kártevő volt pl. a makói hagymaföldeken, de kárpát-medencei állományai ma már felmorzsolódtak, lecsökkentek, és a teljes kihalás közelébe sodródtak. Erősen territoriális állat, a párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él. Az állatok föld alatti hangjelzésekkel kommunikálnak a szomszédos járatok lakóival. Szaporodási ciklusáról nincs adat, 1-3 utódot hoz a nőstény a világra, tavasszal, feltehetőleg évente csak egyszer.[2]

Védelme[szerkesztés]

Létszámcsökkenését korábban a mélyszántás bevezetése, manapság inkább az élőhelyeinek átalakítása, útépítés, csatornázás okozza, mely elpusztítja egyedeit, az esetleges túlélőket pedig elszigeteli, ezért élőhelyein nem végezhetnek ilyen irányú munkákat. Fogságban tartott példányai nem maradtak élve, zárttéri szaporítási kísérletei sem vezettek eredményre.[2]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  2. ^ a b Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 61. old. Kép: 10-es. ISBN: 963-05-5819-X.

Források[szerkesztés]