Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz46,3 m
Mélység29,1 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés29,1 m
Tengerszint feletti magasság350 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-25
Elhelyezkedése
Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang
Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 01″, k. h. 20° 41′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 01″, k. h. 20° 41′ 09″

A Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang egy barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt, 1995 óta a Világörökség része. A Bába-völgy legmélyebb és legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Szögliget központjától északra, körülbelül három kilométerre, az Alsó-hegy déli részén, a Bába-völgyben, a völgytalpon, erdőben, egy sziklacsoport alján, egy időszakosan aktív, messziről látható, jól fejlett víznyelő alján, a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlangtól körülbelül 280 méternyire nyílik. Az Országos Kéktúra kék sávval jelzett földútjától nem messze van a bejárata. A Bába-völgyben felfelé haladva a turistaúttól jobbra helyezkedik el. A barlang helyét jelölik az új kiadású turistatérképek. A körülbelül 100.000 négyzetméter vízgyűjtő területű víznyelőbe egy általában száraz patakmeder vezet.

Felső triász, hallstatti mészkőben jött létre. A bejárati része nagyon omladékos, a végpontján sokszor aktív vízfolyás van. A barlangon átfolyó víz a szlovákiai, 4,5 kilométernyire fakadó Köszörű-forrásból és a hozzá tartozó andród-kerti árvízi forrásból lett kimutatva. A függőleges jellegű barlang vízszintes kiterjedése 15 méter. Cseppkő is megfigyelhető benne. Csak engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. Nincs lezárva.

Előfordul az irodalmában Bábavölgyi 4. számu barlang (Rónai 1965), Bábavölgyi 4.sz. viznyelő (Bertalan 1976), Bábavölgyi 4. sz. viznyelő barlangja (Bertalan 1976), Bába-völgyi IV.sz. víznyelőbarlang (Nyerges 1994), Bódvaszilasi hasadékbarlang (Balázs 1957), Bódvaszilasi viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Bódvaszilasi viznyelő-barlang (Balázs 1957), Bódvaszilasi víznyelőbarlang (Kordos 1984), Szádvári 4. sz. viznyelő barlangja (Bertalan 1976) és Szádvári 4. sz. víznyelő barlangja (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1957 májusában Dénes György talált rá a víznyelőre. 1957. augusztusban fedezték fel a barlangot a huzatos nyelőlyuk kibontásával. A barlang ekkor 37,5 méter mély és 49 méter hosszú volt. A Szilágyi Kálmán vezette feltárók Balázs Dénes, Csányi László, Ernst Lajos, Györödi Lajos és Hazslinszky Tamás, az ÉM Kinizsi Barlangkutató Csoport barlangkutatói voltak. Ekkor Balázs Dénes és Bató Tibor felmérte a barlangot és a felmérés alapján elkészült a barlangtérképe. Már ekkor feltételezték, hogy nem függ össze az 1–3. számú víznyelők vízrendszerével és a víznyelőben elnyelődő víz valószínűleg az acskói Felső-forrásban bukkan elő. A vecsem-bükki, nagy barlangrendszer részének hitték. Megállapították, hogy a mélypontjáról való továbbjutás csak robbantással lehetséges. A kutatómunka végén az ácsolattal nem biztosított barlangbejáratot sziklákkal betömték.

A Vörös Meteor Barlangkutató Csoport 1964-ben bontotta a víznyelőt. 1964. március 26-án 20 liter, 27-én 20 liter és 28-án öt liter vizet nyelt el percenként. Hazslinszky Tamásnak az 1965-ben publikált tanulmánya szerint a víznyelő közepes vízgyűjtő területű, de annak a nagy részét lecsapolja néhány, fiatalabb berogyás. A barlang 15 méter hosszú. 1966-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai csak ellenőrző bejárásokat és kis, állagfenntartási munkát végeztek a bába-völgyi nyelőkben. 1969. február 22-én nátronlúgos fluoreszcein alkalmazásával lett kimutatva a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlangnak az Acskó-forrással való hidrológiai összefüggése. Mivel a megfestett víz a Borz-forrásban nem jelent meg, ezért kizártnak látszott, hogy a Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang a Borz-forrás vízrendszeréhez tartozik.

1970 augusztusában, Dénes György fluoreszceines vízfestéssel állapította meg, hogy a barlang vize a szlovákiai Köszörű-forrásban és a hozzá tartozó andród-kerti, árvízi forrásban jelenik meg. A VM Vass Imre Barlangkutató Csoport és a VM Tektonik Barlangkutató Csoport tagjai részt vettek a víznyelő megfestésében, valamint a forrás figyelésekben. 1971-ben az utóbbi csoport sokszor meglátogatta a barlangot, abban bontómunkát végzett és ácsolatokra rögzített vaslétrákat helyezett el benne, valamint elkészítette két hosszmetszeti barlangtérképét hét keresztmetszettel egy barlangtérkép-lapon, amelyet elküldött a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak. A barlangot Aradi Zoltán, Csernavölgyi László, Molnár András és Varga Géza mérte fel, a barlangtérképeket Csernavölgyi László szerkesztette. Később, ismeretlen időpontban a barlangtérkép-lap alapján szerkesztve lett egy új barlangtérkép-lap a KTM támogatásával. 1972-ben és 1973-ban a csoport folytatta a bontómunkát. Az 1975-ben megjelent, Jakucs László szerkesztette útikalauz szerint majdnem 30 méter mély. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 70. számú cédulán lehet olvasni a barlangról, többek között azt, hogy Szögligeten található, 15 méter hosszú, 37,5 méter mély, tágas, függőleges, zsombolyszerű. Az 1977. január 30-án készült, szpeleográfiai terepjelentés szerint, amely egy 1971. augusztusi bejárás alapján lett kitöltve, az alaprajzi hossza 28 méter, a hossza a valóságban 42 méter, a vízszintes kiterjedése nyolc méter és a függőleges kiterjedése 25,2 méter.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat XXVII., 1982. évi vándorgyűlésén az egyik, felszíni túracélpont volt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. 1993-ban a MAFC Barlangkutató Csoport mérte fel és a felmérés alapján Nyerges Miklós rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került, alsó-hegyi térképlapon nincs rajta. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a Bába-völgyi 4. sz. víznyelőbarlang a 23. legmélyebb a 25 méteres mélységével, a 22. Gőte-zsombolynak is 25 méter a mélysége. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványa szerint 25 méter mély barlang volt. Nem volt a verseny helyszínei között.

A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található, két darab, ismeretlen időpontban készült, ismeretlen szerzőjű, hosszmetszetet ábrázoló barlangtérkép-lap, amelyekre a barlangban elhelyezett, három létrát is rárajzolták. Az osztályon van egy ismeretlen időpontban készült, ismeretlen szerzőjű, alaprajzi barlangtérkép is.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]