Marosi Arnold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marosi Arnold
Marosi Arnold.jpg
Született
  • Málics Mihály
  • Malik Mihály

1873. február 9.
Szilsárkány
Elhunyt 1932. január 22. (58 évesen)
Székesfehérvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosi Arnold témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marosi Arnold, született: Málits Mihály, névváltozatok: Marossi, Málics, Malik[1] (Szilsárkány, 1873. február 9.[2] – Székesfehérvár, 1939.[3] január 22.[4][5]) szerzetes tanár, régész, muzeológus, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, majd a Szent István Király Múzeum első igazgatója volt.[6]

Élete[szerkesztés]

Málits István haszonbérlő és Szabó Borbála fiaként született. 16 évesen csatlakozott a zirci ciszterci szerzetesekhez, ahol az Arnold egyházi nevet kapta. Málits családi nevét zirci papnövendék korában, 1890-ben változtatotta meg Marossira (a rendeletben Malikként szerepelt).[4][7] Az 1890-es években a budapesti egyetemen folytatott természettudományi tanulmányokat, többek között földrajz és természetrajz tárgyakban. Valószínűleg már tanárként magyarosított Marosira. Később hitoktatói oklevelet is szerzett. Egész életében autodidakta módon képezte magát. 1897-ben szentelték pappá.[4] 1902-1909 között a pécsi ciszterci főgimnázium tanára.[4] Bekapcsolódott a pécsi múzeumi élet megszervezésébe is, 1905 és 1909 között az intézmény igazgatója volt.[6]

Fáradhatatlan tudománynépszerűsítő munkássága során népakadémiai előadásokat tartott többek között Az ember őskora, Az ember őstörténete, Az ősember és az ember származása, Az élet kialakulása címekkel. 1910-ben megalapította a „Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumi Egyesületet”, és magángyűjtemények, valamint megyei és városi levéltárak átvétele révén létrehozta a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumot, melynek ő lett az első igazgatója. Szervezte a helyi múzeumi életet, toborozta a mecénásokat és hivatali támogatókat. Prohászka Ottokár a kezdetektől támogatta tevékenységét. A Tanácsköztársaság idején elmozdították múzeumvezetői állásából, helyére Rexa Dezső került. Marosi később a múzeumügy mellett országos jelentőségű ünnepségek – például az 1930-as Szent Imre-év vagy az 1938-as Szent István-év – szervezőjeként és számos Fejér megyei régészeti lelőhely első feltárójaként vált ismertté.

Az ellenforradalmi keresztény-nemzeti kurzus idején aktívan részt vett különféle radikális jobboldali szerveződések életében: jelen volt az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Területvédő Liga gyűlésein, részt vett az amúgy veteránokat tömörítő MOVE tevékenységében, az EX (Etelközi Szövetség) táborozásain és különböző keresztény hivatásrendi szervezetek munkájában is. Rengeteg cikket írt, közülük néhány címe: Faji öntudat, A magyar faj válsága, Nemzetfenntartó tényezők, Törjük le a destruktív sajtót.

Ideológiája[szerkesztés]

Marosi 1923-as Átöröklés és nemzetvédelem című könyvében[8] Magyarországon úttörő módon próbálta az akkor már népszerű eugenika eszméit a keresztény kurzus szolgálatába állítani. Összefoglalja kora genetikai, örökléstani ismereteit, majd Francis Galton nyomán kísérli meg elemezni egyes társadalmilag is releváns tulajdonságok genetikai átöröklését. A tehetséget, az erkölcsi érzéket vagy annak hiányát, a "bűnöző hajlam" átöröklését túlnyomórészt genetikai okokkal magyarázta.

Az emberiséget különböző fajokból állónak tekinti, amelyeknek a keveredése nemkívánatos, mert korcsokat eredményez. A nemzetek történetének alakulását biológiai okokra vezeti vissza, mint a szociáldarwinizmus, bár az utóbbit materializmusa miatt elutasította. Az Átöröklés és nemzetvédelem utolsó fejezetének címe Fajegészségtan. Ebben átveszi Alfred Ploetz, az eugenika ismert német kutatójának a "fajhigiéniára" vonatkozó elméletét.

A fentiek jegyében helyteleníti a zsidó és a magyar „faj” keveredését, mert a „káros zsidó karakterjegyek” csak 4-5 nemzedék múltán enyésznek el, de a biológiai regresszió még ezután is lehetséges. Bár bizonyos megértéssel idézi, de keresztényként elveti Hoffman Géza, a radikális eugenikai gondolkodó által felvetett kényszersterilizáció, valamint a szuperhímek és szupernőstények többnejűsége, többférjűsége lehetőségét. Ehelyett a „fajhigiénia” céljait a nevelés és a szexuális felvilágosítás (például Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság című műve) révén javasolja elérni.

Véleménye szerint a népesség genetikai összetételének javítása érdekében különbséget kell tenni a fajfejlődésre nézve káros és hasznos elemek között. Házasságot tehát csak orvosi-hatósági engedéllyel lehessen kötni. A fajhigiéniai szempontból megfelelő párokat ösztönözni kell a minél több gyermek vállalására. Elismeri viszont, hogy a gyenge, beteges szervezetűek néha kivételes tehetséget árulnak el, és ezt túlzott fajhigiéniai megfontolásokból nem szabad veszni hagyni.

Emlékezete[szerkesztés]

2011. december 14-én Székesfehérvárott emléktáblát avattak tiszteletére Cser-Palkovics András polgármester, Vargha Tamás, a megyei közgyűlés elnöke és Dékány Árpád Sixtus zirci főapát jelenlétében.[9] A domborművet Nagy Benedek szobrászművész készítette.[10]

Nevét utca és múzeumi alapítvány is viseli. A Fejér megyei közgyűlés 2008-ban emlékezetére örökségvédelmi díjat alapított.[11]

Művei[szerkesztés]

  • 1908 A pécsi múzeum népvándorláskori leletei. Pécs Szabad Királyi Város Majorossy Imre Múzeumának Értesítője 1908, 99-113.
  • 1908 Újabb leletek a korai középkorból a Pécsi Városi Múzeumban. Múzeumi és Könyvtári Értesítő II, 42-47.
  • 1909 Ásatás a pécsi népvándorláskori sírmezőn. MKÉ III, 103-111.
  • 1931 A múzeum ásatása Előszálláson. Székesfehérvári Szemle I/ 10-12, 13-15.
  • 1932 Avar temető Sukorón. SzSz II, 63-64.
  • 1934 Ásatás Előszállás-Bajcsihegyen. SzSz IV, 44-45.
  • 1935 Kutatás Iszkaszentgyörgyön. SzSz V, 38-41.
  • 1936 Dunapentelei avar sírleletek. Arch. Hung. XVIII. (tsz. Fettich Nándor)
  • 1937 Fejérmegyei avar leletek keresztény kapcsolatai. SzSz VII, 25-26.
  • 1938 A vajtai avar leletek. SzSz VIII, 86-87.
  • 1938 A vértesacsai avar sírleletek. SzSz VIII, 38-40.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Archivált másolat. [2011. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 13.)
  2. ↑ Szilsárkányi r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 4/1873. folyószám.
  3. ↑ Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 155. old., valamint sírfelirata és gyászjelentései.
  4. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 487. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  5. ↑ Halálesete bejegyezve a székesfehérvári állami halotti akv. 70/1939. folyószáma alatt.
  6. ↑ a b A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
  7. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 75173/1890. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1890. év 8. oldal 7. sor.
  8. ↑ http://www.ppek.hu/k350.htm
  9. ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 13.)
  10. ↑ http://www.szoborlap.hu/16686_marosi_arnold_emlektabla_szekesfehervar_nagy_benedek_2011.html[halott link]
  11. ↑ http://szekesfehervari-hirhatar.hu/hirek/marosi-arnold-emlektabla-szekesfehervaron

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marosi_Arnold&oldid=24510453”