Székely István (teológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely István
Székely István.png
Életrajzi adatok
Született 1861. február 26.
Nagyvárad
Elhunyt 1927. február 26. (66 évesen)
Budapest
Pályafutása
Akadémiai tagság MTA levelező tagja (1921)

Székely István (Nagyvárad, 1861. február 26.Budapest, 1927. február 26.) teológus, egyházi író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1921).

Életútja[szerkesztés]

Nagyváradon született, ahol középiskoláit végezte. Teológiai tanulmányait ugyanott kezdte és Bécsben folytatta és mint a bécsi Augustineum tagját 1886-ban teológiai doktorrá avatták. 1884. március 9-én pappá szentelték. 1885-86-ban a nagyváradi egyházmegyei hivatalnál működött, ahol 1886-ban a püspöki líceum tanára lett és négy évig az erkölcstant és lelkipásztorkodástant tanította; egyúttal a nagyváradi papnevelőben tanulmányi felügyelő és 1891-től ugyanott, a szentírástan és bölcselet tanára, jogakadémiai hitszónok és az államvizsgálati bizottság kültagja volt. 1895-től prelátus-kanonokként működött, 1898. június 29-én a budapesti egyetemre az újszövetségi szentírástan rendes tanárává nevezték ki, ahol két évig dékáni 1908-1909-ben pedig rektori hivatalt viselt. A Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja volt. 1902-ben pápai titkos kamarás lett. 1903-tól az Aquinói Szent Tamás Társaság elnöke és nagyváradi szentszéki ülnök volt. 1915-ben a Szent István Akadémia I. szakosztályának tagja, később másodelnöke lett. Teljes vagyonát árva gyermekek segélyezésére hagyományozta.

Irodalmi működését a Magyar Sionban kezdte meg; a Katholikus Szemlében (1888-90. több cikk), a Bölcseleti Folyóiratban (1888. Bölcselet és természettudomány, 1889. Bölcselet és theologia, A bölcselet hatása az életre, 1890. A háromféle lélektan, 1893. Az Isten léte melletti érvekről, Az ember rendeltetése; 1897. Az állati lélek mivolta); a Hittudományi Folyóiratban (1897., 1899., 1904., 1905., 1907); a Religióban (1906-1907).

Munkái[szerkesztés]

  • Az emberi nem kora és a szentírás. Esztergom. 1877. (Különnyomat a Magyar Sionból).
  • Az emberi nem régisége, történelmi és őstörténelmi szempontból. Budapest, 1889. (Különnyomat a Katholikus Szemléből).
  • A szentírás apologiája. Nagyvárad, 1891. (Ism. Kath. Szemle 1892).
  • Dr. Karsch Szentírási apologiájának második része. Nagyvárad, 1892.
  • Monismus és dualizmus a philosophiában. Budapest, 1893. (Felolvasások a Szent-István-Társulat tud. és irod. osztályüléseiből 10).
  • Erő és anyag. Budapest, 1894. (Különny. a Bölcseleti Folyóiratból. A budapesti egyetem hittudom. kara által a Horváth-féle díjjal kitüntetett munka).
  • Ösztön és ész. Az állat és ember összehasonlító psychologiája. Nagyvárad, 1897. Két kötet. (Ism. Magyar Állam 210. sz.).
  • Jézus és Mária ifjúsága. Budapest, 1897. (Különnyomat a Hittud. Folyóiratból).
  • Svájczi séták. Budapest, 1898.
  • Hermeneutica biblica generalis. Freiburg im Breisgau, 1902.
  • A Sibyllakönyvek. Budapest, 1907. (Különnyomat a Hittudom. Folyóiratból).
  • Bibliotheca apocrypha. Introductio Historico-critica in Libros Apocryphos Utriusque Testamenti Cum Explicatione Argumenti Et Doctrinae. Két kötet. Budapest, 1913.
  • A hegyi beszéd magyarázata. Budapest, 1913.
  • A kisázsiai János és művei. Budapest, 1916.
  • Krisztus születésének éve és a keresztény időszámítás. Budapest, 1922.
  • Az apokalyptika a világirodalomban. Budapest, 1923.

Sajtó alá rendezte Pázmány Péter munkáinak egyetemes kiadásában a Rövid felelet című munkát.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Merényi-Metzger Gábor: A nagyváradi kanonokok (1920-1945). = Turul 1997. 1-2. sz.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub