Kétly Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kétly Károly
Kétly Károly.jpg
Született 1839. szeptember 14.
Fehérvárcsurgó
Elhunyt 1927. február 19. (87 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
belgyógyász,
egyetemi tanár

Csurgói báró Kétly Károly (Fehérvárcsurgó, 1839. szeptember 14.Budapest, 1927. február 19.) orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja a Károly grófok csurgói uradalmi intézője, Kétli György. Orvosi tanulmányait pesti és bécsi egyetemeken folytatta, orvosi oklevelet 1863-ban szerzett. 1864-től 1868-ig a pesti egyetem belgyógyászati klinikáján tanársegéd, majd 1868 és 1870 között ösztöndíjasként bécsi, berlini, és heidelbergi tanulmányutakat tett. Elsősorban idegkórtannal és „villámgyógyászattal” foglalkozott, eredményeként 1870-ben az elektroterápia magántanára lett. 1871-ben a Szent Rókus Kórház rendelőorvosa, 1877-1889-ben belgyógyász osztályvezető főorvos. 1879. május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia megválasztotta levelező tagjának. 1881-től a pesti egyetem címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1884-től közegészségügyi tanácsos, 1889 és 1913 között a belgyógyászat nyilvános rendes tanára, valamint az I. számú belgyógyászati klinika igazgatója. 1902-ben és 1903-ban az egyetem rektora. 1919. március 28-án a vörös diktatúra Forradalmi kormányzótanácsa felfüggesztette állásából.

Szakirodalmi és orvosképző tevékenysége mellett jelentős részt vállalt a budapesti Orvosegyesület megszervezésében, amelynek titkára, majd 1889-től alelnöke, 1893-tól pedig elnöke lett. Ezt követően, 1897-től az Országos Orvosszövetség alapító elnöke. Munkássága kiterjedt a belgyógyászat számos területére, jelentősek az idegrendszer megbetegedéseivel kapcsolatos kutatásai. Magyarországon elsőként foglalkozott behatóan ideggyógyászattal, közleményei külföldön is elismerést váltottak ki. Tulajdonképpen a neurológia és az elektromos gyógykezelés egyik hazai úttörője. Foglalkozott az orvosképzés, ezen belül a belgyógyászképzés kérdéseivel is.

Feleségével, Szigligeti Ede színműíró és Sperling Franciska leányával, Szathmáry Annával (1841-1909) 1871-ben kötött házasságot.

Az uralkodó, I. Ferenc József Kétly Károlyt és gyermekeit, Lászlót, Istvánt, Károlyt, Endrét, Auréliát és Annát 1896-ban nemesítette, 1913-ban pedig magyar bárói rangra emelte. 1897-ben a „Csurgói” előnév használatával tüntette ki. Címeradományozásra - a kor szokásainak megfelelően - már nem került sor. Kéthly Károly élete során császári és királyi tanácsos, a Magyar Királyi Szent István-rend lovagi fokozatának birtokosa.

Művei[szerkesztés]

  • Villámgyógyászati tanulmányok (Pest, 1870)
  • A gyermekhűdés (Budapest, 1874)
  • Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
  • Kórodai tanulmányok az arcideg bántalmairól (Budapest, 1886)
  • A belgyógyászat kézikönyve I–VI. kötet, társszerző, Bókay Árpáddal és Korányi Frigyessel együtt (Budapest, 1894)

Emlékezete[szerkesztés]

Kétly Károly mellszobra - SOTE belső klinikai telep udvara, 1928.

Szobrát a belgyógyászati klinika belső telepének udvarán (Üllői út 26. szám alatti épület mögött) helyezték el, Vastagh László, (ifj. Vastagh György fia) alkotása (a rajta olvasható szignó szerint).

Szülőfalujában, Fehérvárcsurgón 2005-től utca őrzi emlékét, valamint szülőházának falán emléktáblát avattak.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]