Ugrás a tartalomhoz

Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Béla
Született1844. január 4.[1]
Körösladány
Elhunyt1913. március 11. (69 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNey Aranka
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (8/A-1-96/97)[4][5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Béla témájú médiaállományokat.

ebesfalvi Lengyel Béla (Körösladány, 1844. január 4. – Budapest, 1913. március 11.) vegyész, miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1910-től 1913-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Életútja, munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdélyi örmény nemesi Lengyel (eredeti név: Chárib) család leszármazottja.[6][7] Apja ebesfalvi Lengyel Kálmán uradalmi ispán, anyja Schrott Ágnes.[8] Egyetemi tanulmányait a budai műegyetemen kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a Pesti Királyi Tudományegyetem kémia szakán folytatta és fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Robert Wilhelm Bunsen és Hermann Ludwig von Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát Heidelbergben szerezte meg. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-án levelező, 1894. május 4-én pedig rendes tagjává választotta, egyszersmind előadója volt az akadémia matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkívül részint rendes, részint alapító tagja a földtani, a balneológiai társulatnak, a közegészségügyi egyesületnek, az országos középiskolai tanáregyesületnek, a természettudományi társulatnak, amelynek 1887-től 1894-ig főtitkára volt; továbbá tiszteletbeli tagja az országos magyar gyógyszerész-egyletnek. 1896. június 6-án megkapta a miniszteri tanácsosi címet.

1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával.

Síremléke a Farkasréti temetőben (1917)

Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C3S2), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta kalciumot.[9]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, síremlékét Medgyessy Ferenc szobrászművész készítette. Emlékét tábla őrzi Körösladányban.

Családja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége pilisi Ney Aranka (1851–1940).

Fiai, Lengyel Lóránd (1872–?) tisztifőorvos és Lengyel Béla (1876–1945)[10] ügyvéd.

Munkái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09386.htm". Hozzáférés: 2017. október 9..
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2019. december 31..
  3. ↑ "Petőfi Irodalmi Múzeum". Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés: 2020. június 25..
  4. ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html".
  5. ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html".
  6. ↑ Lengyel
  7. ↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000.
  8. ↑ "Születési akv-i bejegyzése (1844)". Hozzáférés: 2024. december 30..
  9. ↑ Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.
  10. ↑ "Lengyel Béla halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 6076/1945. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2024. december 30..

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lengyel_Béla_(kémikus,_1844–1913)&oldid=28567899”