Lengyel Béla (kémikus, 1844–1913)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Béla
Lengyel Béla Ellinger.jpg
Született 1844. január 4.
Körösladány
Elhunyt 1913. március 11. (69 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Béla témájú médiaállományokat.

Lengyel Béla (Körösladány, 1844. január 4.Budapest, 1913. március 11.) vegyész, akadémikus, egyetemi tanár.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a budai műegyetemen kezdte mérnökhallgatóként, de hamarosan a pesti tudományegyetem kémia szakán folytatta és fejezte be.

Than Károly mellé került tanársegédnek, majd 1868-ban külföldi tanulmányútra ment. Robert Wilhelm Bunsen és Hermann Ludwig von Helmholtz mellett dolgozott. Doktorátusát Heidelbergben szerezte meg. Hazatérése után magántanári képesítést szerzett és gyógyszerészhallgatók kémiai oktatását végezte. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban tagjává választotta. 1900 és 1905 között elsőként foglalkozott Magyarországon a radioaktivitás jelenségeinek vizsgálatával.

Síremléke a Farkasréti temetőben (1917)

Tevékenységéről, munkásságáról a Természettudományi lexikon a következőket írja: "Lengyel Béla (1844 – 1913) vegyész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg analitikai és szervetlen kémiai tudományos kutatásai jelentősek. Felfedezte a szén-szubszulfidot (C3S2), elsőként állított elő nagyobb mennyiségben tiszta kalciumot."[1]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, síremlékét Medgyessy Ferenc szobrászművész készítette. Emlékét tábla őrzi Körösladányban.


Munkái[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966.

Források[szerkesztés]