Gustav Robert Kirchhoff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustav Robert Kirchhoff
Gustav Kirchhoff
Gustav Kirchhoff
Életrajzi adatok
Született 1824. március 12.
Königsberg,
Elhunyt 1887. október 17. (63 évesen)
Berlin,
Sírhely Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
Nemzetiség német
Iskolái University of Königsberg
Pályafutása
Szakterület fizika, kémia,
Szakmai kitüntetések
Rumford-érem (1862)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Robert Kirchhoff témájú médiaállományokat.

Gustav Robert Kirchhoff (Poroszország, Königsberg, 1824. március 12.Berlin, 1887. október 17.) német fizikus. Ő fogalmazta meg a később róla elnevezett Kirchhoff-törvényeket.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Berlinben doktorált. Robert Wilhelm Bunsennel megalapozta a színképelemzés elméletét. Vele együtt tanított Breslauban és Heidelbergben is, ahol többek között ő volt Eötvös Loránd és Heller Ágost tanára.

1847-ben magántanár (fizetés nélküli előadó) lett a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, három évvel később fogadta el a fizika rendkívüli tanári kinevezést a Breslaui Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemen 1855-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá


Kirchhoffot 1875-ben a Berlini Egyetem matematikai fizika professzorává nevezték ki.

1887. október 17-én hunyt el. Schönebergben helyezték örök nyugalomra pár méterre a Grimm fivérek nyughelyétől.

Munkássága[szerkesztés]

1845-ben tette közzé a törvényeit, amelyek lehetővé teszik az áram, a feszültség és az ellenállások számítását villamos hálózatokban. Georg Simon Ohm német fizikus elméletét kiterjesztve az áram folyását leíró egyenleteket háromdimenziós rendszerekre általánosította.

Heidelbergben a kémikus Robert Wilhelm Bunsenel együttműködve megalapozta a színképelemzés elméletét; ők építették meg az első spekroszkópot. Megmutatták, hogy minden izzásig hevített elem több hullámhosszon is rá jellemző színű fényt bocsát ki. Ezt felhasználva a színképelemzés (spektrumanalízis) a felhevített anyagok kibocsátotta fény felbontása után látható színképvonalakból következtet a kémiai összetételre. Az új eszközzel két új elemet fedeztek fel, 1860-ban a céziumot, 1861-ben a rubídiumot.

Kirchhoff a módszert a Nap összetételének a meghatározására is alkalmazta. Megállapította, hogy a gázon áthaladó fényből a gáz azokat a hullámhosszakat nyeli el, amelyeket felhevítve kibocsát. Ezzel az elvvel magyarázta meg a Nap színképében talált sötét vonalakat, a Fraunhofer-vonalakat. Ezzel a felfedezéssel új korszak kezdődött a csillagászatban.

Legjelentősebb munkái[szerkesztés]

  • Vorlesungen über mathematische Physik (Matematikai fizikai előadások; négy kötet, 1876-94)
  • Gesammelte Abhandlungen (Összegyűjtött tanulmányok; 1882, pótkötet 1891).
  • G. Kirchhoff, Über die Auflösung der Gleichungen, auf welche man bei der Untersuchung der linearen Verteilung galvanischer Ströme geführt wird Ann. Phys. Chem. , 72 (1847); 497.-508. o. - valószínűleg e munkájában, bevezeti a kombinatorika számára igen fontos incidenciamátrix fogalmát.

Források[szerkesztés]

Gustav Kirchhoff síremléke
  • Liszi János: A Fizikai kémia történetéből (magyar nyelven). Kvantumok a kémiában. Természet Világa 2006. június - Termodinamika. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
  • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
  • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland. (Hozzáférés: 2013. április 1.)

További információk[szerkesztés]