Alföldi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alföldi András
Született 1895. augusztus 27.
Pomáz
Elhunyt 1981. február 12. (85 évesen)
Princeton
Állampolgársága magyar
Foglalkozása régész,
ókortörténész,
epigráfus,
numizmatikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Díjak A művészetek és a tudományok érdemrendje

Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27.Princeton, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.

Élete[szerkesztés]

Alföldi Antal orvos és Klein Sarolta gyermeke.[1]1913-ban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust 1918-ban. Ekkor dolgozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában. 1923 és 1932 között a Debreceni Egyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a Budapesti Egyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.

1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni Egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni Egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.

Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955-1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.

Művei[szerkesztés]

  • 1926 Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien. Berlin/Leipzig.
  • 1930 A gót mozgalom és Dácia feladása. Bp.
  • 1932 Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. Bp.
  • 1935 Epigraphica. Pécs.
  • 1939 Ein neues Verfahren für die Reproduktion. Berlin.
  • 1940 Dákok és rómaiak Erdélyben. Bp.
  • 1946 Az utolsó nagy pannon császár. Bp.
  • 1948 The Conversation of Constantine and Pagan Rome. Oxford.
  • 1952 A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire. Oxford.
  • 1953 Studien über Caesars Monarchie. Lund.
  • 1957 Die trojanischen Urahnen der Römer. Basel.
  • 1965 Early Rome and the Latins. Ann Arbor.
  • 1968 Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior. Düsseldorf.
  • 1969 Fasti Hispanienses Senator. Wiesbaden.
  • 1971 Caesarin 44 v. Chr. Bonn.
  • 1976 Octavians Aufstrieg zur Macht. Bonn.
  • 1977 Das frühe Rom und die Latiner. Darmstadt.

Irodalom[szerkesztés]

  • 1981 Gnomon 53
  • 1981 Historische Zeitschrift 233
  • 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982
  • 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton.
  • 1989 Magyar Nemzet 1989. március 8.
  • 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt.
  • 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap