Alföldi András
| Alföldi András | |
| Született | Alföldi András Ede Zsigmond 1895. augusztus 27.[1][2][3] Pomáz |
| Elhunyt | 1981. február 12. (85 évesen)[1][2][3][4] Princeton |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Elisabeth Alföldi-Rosenbaum (1967–)[5] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1918) |
| Kitüntetései |
|
 | |
|---|---|
 Nem található szabad kép.(?) | |
  | Alföldi András. Magyar Életrajzi Lexikon. OSZK-MEK |
Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27.[7] – Princeton, New Jersey, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.
Élete
[szerkesztés]Alföldi (Deutsch) Antal orvos és Klein Sarolta gyermekeként született.[8] 1907 és 1912 között az Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban diákja volt. 1912-ben[9] jó eredménnyel érettségizett. 1910-ben[10] volt egy éremkiállítás, melyet hetedik osztályos tanulóként ő rendezett, s munkásságában szakszerű utasításokkal látta el tanára, Barthos Indár. 1918-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust. Ekkortól a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában dolgozott. 1923 és 1932 között a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.
1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni Egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni Egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.
Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, a Dissertationes Pannonicae I. és II sorozatát, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955–1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.
1917. augusztus 28-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Seidl Emma Anna Gizella tanárnővel.[11]
Művei
[szerkesztés]- Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien (Berlin/Leipzig, 1926)
- A gót mozgalom és Dácia feladása (Budapest, 1930)
- Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. (Budapest, 1932)
- Magyarország népei és a Római Birodalom (Budapest, 1934)
- Epigraphica Pannonica I-VI (Pécs–Budapest)
- A Festival of Isis in Rome under the Christian Emperors of the IVth Century (Budapest, 1937)
- The Invasion of the Peoples from the Rhine to the Black Sea (CAH XII, 1939)
- The Crisis of the Empire (CAH XII, 1939)
- Ein neues Verfahren für die Reproduktion (Berlin, 1939)
- Dákok és rómaiak Erdélyben (Budapest, 1940)
- Dir Kontorniaten. Ein verkanntes Propagandamittel der stadtrömischen heidnischen Aristokratie in ihrem Kampfe gegen das christliche Kaisertum (Leipzig, 1943)
- Az utolsó nagy pannon császár (Budapest, 1946)
- The Conversation of Constantine the Great and Pagan Rome (Oxford, 1948)
- Der frührömische Reiteradel und seine Ehrenabzeichen (Baden-Baden, 1952)
- A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire (Oxford, 1952)
- Studien über Caesars Monarchie (Lund, 1953)
- Die trojanischen Urahnen der Römer (Basel, 1957)
- Early Rome and the Latins (Ann Arbor, 1965)
- Gesammelte Schriften I (Darmstadt, 1966)
- Caesarin 44 v. Chr. (Bonn, 1971)
- Octavians Aufstieg zur Macht (Bonn, 1976)
- Das frühe Rom und die Latiner (Darmstadt, 1977)
- Magyarország népei és a Római Birodalom; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2004
- Keresztény császárok, pogány Róma; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2005 (Historia incognita. 3. sorozat, Zsebkönyvek)
- A későrómai birodalom válaszúton. I. Valentinianus és a senatus összeütközése; ford. Patay-Horváth András, szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2006 (Historia incognita Zsebkönyvek)
- A korai Róma; ford. Takács Levente; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2009 (Historia incognita 1. sorozat. Történettudomány)
- Pogány szokások, keresztény emlékek; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2011 (Historia incognita Zsebkönyvek)
- Keresztény császárok, pogány Róma; szerk. Patay-Horváth András, Forisek Péter; Attraktor, Máriabesenyő, 2017
Irodalom
[szerkesztés]- 1981 Gnomon 53
- 1981 Historische Zeitschrift 233
- 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982
- 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton.
- 1989 Magyar Nemzet 1989. március 8.
- 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt.
- 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven). Proleksis Encyclopedia
- ↑ La France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gnomon. Kritische Zeitschrift fuer die gesamte klassische Altertumswissenschaft (német nyelven). Gnomon. C.H. Beck, 1925
- ↑ https://www.legifrance.gouv.fr/jorf/jo/id/JORFCONT000000019670
- ↑ Születési bejegyzése a pomázi református keresztelési akv. 13/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
- ↑ Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
- ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1911 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1910 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ Alföldi András és Seidl Emma házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 602/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
Források
[szerkesztés]- Archaeologiai Értesítő 1981
- Kozák Péter: Alföldi András (Andreas). nevpont.hu. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Alföldi András tudományos életműve
- Alföldi András tudományos életműve – emigrációról
