Alföldi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alföldi András
Született Alföldi András Ede Zsigmond
1895. augusztus 27.[1][2][3]
Pomáz
Elhunyt 1981. február 12. (85 évesen)[1][2][3][4]
Princeton
Állampolgársága magyar
Házastársa Elisabeth Alföldi-Rosenbaum (1967–)
Foglalkozása
  • ókorrégész
  • őstörténész
  • ókortörténész
  • egyetemi oktató
  • numizmatikus
  • római kori régész
  • epigráfus
Tisztsége professzor
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1918)
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1972)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1975)

Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27.[5]Princeton, New Jersey, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.

Élete[szerkesztés]

Alföldi (Deutsch) Antal orvos és Klein Sarolta gyermekeként született.[6] 1912-ben a Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban érettségizett, majd 1918-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust. Ekkortól a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában dolgozott. 1923 és 1932 között a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.

1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni Egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni Egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.

Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955-1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.

1917. augusztus 28-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Seidl Emma Anna Gizella tanárnővel.[7]

Művei[szerkesztés]

  • Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien (Berlin/Leipzig, 1926)
  • A gót mozgalom és Dácia feladása (Budapest, 1930)
  • Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. (Budapest, 1932)
  • Magyarország népei és a Római Birodalom (Budapest, 1934)
  • Epigraphica (Pécs, 1935)
  • Ein neues Verfahren für die Reproduktion (Berlin, 1939)
  • Dákok és rómaiak Erdélyben (Budapest, 1940)
  • Az utolsó nagy pannon császár (Budapest, 1946)
  • The Conversation of Constantine and Pagan Rome (Oxford, 1948)
  • A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire (Oxford, 1952)
  • Studien über Caesars Monarchie (Lund, 1953)
  • Die trojanischen Urahnen der Römer (Basel, 1957)
  • Early Rome and the Latins (Ann Arbor, 1965)
  • Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior (Düsseldorf, 1968)
  • Fasti Hispanienses Senator (Wiesbaden, 1969)
  • Caesarin 44 v. Chr. (Bonn, 1971)
  • Octavians Aufstrieg zur Macht (Bonn, 1976)
  • Das frühe Rom und die Latiner (Darmstadt, 1977)

Irodalom[szerkesztés]

  • 1981 Gnomon 53
  • 1981 Historische Zeitschrift 233
  • 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982
  • 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton.
  • 1989 Magyar Nemzet 1989. március 8.
  • 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt.
  • 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Születési bejegyzése a pomázi református keresztelési akv. 13/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  6. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  7. Alföldi András és Seidl Emma házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 602/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 26.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap