Koch Sándor (mineralógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koch Sándor
Született 1896. augusztus 16.
Kolozsvár
Elhunyt 1983. május 25. (86 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Koch Sándor
Foglalkozása mineralógus
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1919)
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhelye Farkasréti temető (7/6-1-22/23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Koch Sándor témájú médiaállományokat.

Koch Sándor (Kolozsvár, 1896. augusztus 16.Szeged, 1983. május 25.) mineralógus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), egyetemi dékán, Kossuth-díjas (1953), emellett a kochsándorit nevű ásvány az ő nevét viseli.[1]

Koch Ferenc (1853–1942) kémikus fia, Koch Antal (1843–1927) geológus unokaöccse, Koch Nándor (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, Koch Sándor (1925–2009) virológus apja.

Életpályája[szerkesztés]

Kolozsváron született. Édesapját hamarosan Budapestre helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet 1919-ben fejezte be, de közben másfél évet az keleti és olasz frontokon töltött.

Az egyetem befejezése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert ásványtani érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. 1920-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozott. 1935-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg a Vendl Máriával írt A drágakövek című műve.

1940–1969[szerkesztés]

1940-ben a Szegeden alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott.[2] Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert – ma már az ő nevét viselő – ásványgyűjteményt. Kutatásai mellett a tanszék vezetője (1940–1968), és dékánhelyettese (1946–1947 és 1948–1949) volt, valamint három alkalommal is megválasztották a Természettudományi Kar dékánjává (1947–1948, 1954–1957, 1960–1963).[3][4]

Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírta az Ásványtan története Magyarországon című könyvét, majd 1966-ban megjelent a Magyarország ásványai című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay Kálmánnal megírta a máig is alapmunkának számító Ásványtan című tankönyvet.

1970–1983[szerkesztés]

50 évi szolgálat után 1969-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve.

Művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Koch Sándor Ásványgyűjtemény[szerkesztés]

Kochsándorit[szerkesztés]

A Kövecses-Varga Lajos által 2004-ben felfedezett ásvány a legendás mineralógus tiszteletére a kochsándorit nevet kapta. Összetétele víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát, amely hófehér, 0,5-1,5 mm-t elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazok formájában jelenik meg.[5] Első megtalálási helye a mányi szénbánya meddőhányója volt, ám annak rekultiválásával már nem használható lelőhelyként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A kochsándorit története « Ásványmúzeum – Mineralmuseum, Siófok (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  2. Koch Sánor életrajza a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapján. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  3. Koch Sándor | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  4. Nemzeti Örökség Intézete - Koch Sándor (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Koch Sándor. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  5. Új ásványt fedeztek fel magyar kutatók (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]