II. Zsigmond Ágost lengyel király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Zsigmond Ágost
Sigismund II August of Poland.PNG

Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1548 – 1572. július 7.
Elődje I. Zsigmond
Utódja III. Henrik
Életrajzi adatok
Született 1520. augusztus 1.
Krakkó
Elhunyt 1572. július 7. (51 évesen)
Knyszyn
Házastársa
Gyermekei Ágyasától, Barbara Giżycka úrnőtől:
Borbála (Barbara) (1571–1615)
Édesapja I. Zsigmond lengyel király
Édesanyja Sforza Bona
II. Zsigmond Ágost aláírása
II. Zsigmond Ágost aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Zsigmond Ágost témájú médiaállományokat.

II. Zsigmond Ágost (Krakkó,[1] 1520. augusztus 1.[1]Knyszyn,[1] Lengyelország, 1572. július 7.[1]) lengyel király 1548-tól és litván nagyfejedelem haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja. Egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1520. augusztus 1-jén született I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő egyetlen fiaként.[1] A lengyel rendek még apja életében, 1529-ben litván nagyherceggé választották. 1530-ban édesapja társuralkodójává választották és meg koronázták.[1] 1544-től ő kormányozta Litván Nagyfejedelemséget,[1] édesapja halála után, 1548. április 1-jén elfoglalta a lengyel trónt is. A tényleges uralmat azonban anyja, Bona Sforza gyakorolta helyette, és Zsigmond csak az özvegy anyakirályné 1556-os Itáliába távozása után kezdett uralkodni.[forrás?]

Miután első felesége 1545-ben gyermektelenül meghalt, titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt 1547-ben.[1] Amikor 1548-ban bejelentette házasságát, a szlachta (a szejm vagy országgyűlés alsóházát képező köznemesség) megpróbálta semmissé nyilvánítani azt, mert félt a Radziwiłłek befolyásától.[1] A király legyőzte a szejm ellenkezését, de Barbara 1551-en gyermektelenül meghalt, állítólag Zsigmond édesanyja mérgezte meg.[1]

A király 1553-ban házasságot kötött első felesége féltestvérével, Katalinnal.[1]

Fráter György, akit Erdélyben a törökök és a románok szorongatták, próbálta Zsigmondot rávenni, hogy indítson támadást Moldva ellen, de nem tudta ezt elérni.

Közben kitört a Lengyelország és Oroszország között dúló livóniai háború (1558-1583). A Livóniai Rend (a Német Lovagrend egyik ága) 1559-ben az oroszok ellenében Zsigmond segítségét kérte és kapta.[1] Minthogy az orosz nyomás nem enyhült, sőt a svédek és dánok is igényt tartottak a területre, a Livóniai Rend és Zsigmond 1561-beb megkötötte a wilnói (vilniusi) szövetséget;[1] ezzel a Dvina folyótól északra fekvő livóniai térséget közvetlenül Litvániához csatolták, míg a folyótól délre fekvő Kurföld világi hercegség és lengyel hűbérbirtok lett,[1] Polackot azonban 1563-ban át kellett engednie IV. Iván orosz cárnak. 1562-ben elismerte a brandenburgi választófejedelem örökletes címét Poroszországban, ezzel szövetségest szerzett apósa, I. Ferdinánd német-római császár ellen.

A háború miatt Zsigmond kénytelen volt megerősíteni pozícióját oly módon, hogy alkotmányos módon egyesítette a lengyel koronához csatolt összes területet.[1] A lengyel és litván köznemesség támogatását élvező király 1564-ben Lengyelországra engedményezte Litvániában fennálló örökletes jogait, és ezzel megalkotta a két állam alkotmányos jogegyenlőségét, de nem a teljes unióját.[1] 1569-ben hivatalosan a lengyel királysághoz csatolta a volhíniai és kijevi területeket, bejuttatva képviselőiket a szejmbe, majd 1569-ben a kibővített szejm törvényébe iktatta a lublini uniót, egyesítve Lengyelországot és Litvániát, valamint a hozzájuk csatolt területeket.[1]

1572-ben országgyűlést hívott össze, amelyen vallásszabadságot biztosított a protestánsoknak.

1572. július 7-én halt meg a lengyelországi Knyszynben. Mivel harmadik feleségétől, Habsburg Katalintól, Ferdinánd leányától sem született utóda, vele kihalt a Jagelló-ház férfiága. A lengyel trónt 1574-ben Valois Henrik, majd ennek lemondása után 1576-ban Jagelló Anna férje, Báthory István erdélyi fejedelem foglalta el.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV Jagelló Kázmér
sz. 1427. XI. 30.
† 1492. VI. 7.
Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
Gian Galleazzo II
Sforza

sz. 1469. VI. 20.
† 1494. X. 21.
Aragóniai
Izabella

sz. 1470. X. 2.
† 1524. II. 1.
         
     
  I. (Öreg) Zsigmond
sz. 1467. I. 1.
† 1548. IV. 1.
Bona Sforza
sz. 1494. II. 2.
† 1557. XI. 19.
     
   
1
Habsburg
Erzsébet

sz. 1526. VII. 9.
† 1545. VI. 15.
OO   1543. V. 5.
2
Barbara
Radziwiłłówna

sz. 1520. XII. 6.
† 1551. V. 8.
OO   1547. VII.28/VIII.6.
II. Zsigmond Ágost
sz. 1520. VIII. 1.
† 1572. VII. 7.
3
Habsburg Katalin
sz. 1533. IX. 15.
† 1572. II. 28.
OO   1553. VI. 23. után
4
Barbara Giżycka
sz. 1550 körül
† 1589 után
OO    1571 előtt
                   
   4                
Borbála (Barbara)
 sz. 1571. IX. 8.
 † 1615. VI. 5. után
 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 9639075124  , 695. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Zsigmond
Lengyel uralkodó
15481572
A lengyel címer
Következő uralkodó:
III. Henrik