Centrál kávéház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Centrál kávéház
CentralKavehaz.JPG
Hely Budapest, Károlyi utca 9, 1053
Építési adatok
Megnyitás 1887
Tervező Quittner Zsigmond
Elhelyezkedése
Centrál kávéház (Budapest)
Centrál kávéház
Centrál kávéház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 19° 03′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 31″, k. h. 19° 03′ 25″

A Centrál kávéház történelmi nevezetességű vendéglátóhely Budapest V. kerületében, a Károlyi utca 9. szám alatt.

Története[szerkesztés]

1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos házában. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond készítette el. Maga a kávéház a ház földszintjén volt és nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. A mennyezet és a falak díszítését Scholz Róbert készítette. Alapítója Seemann kávés volt, aki veje, Frankl, részére rendezte be a kávéházat. A következő tulajdonos Grüneck Gusztáv 1900-ban vette át a kávéházat, őt pedig veje Mészáros Győző követte 1905-ben. Ez volt a kávéház virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon. A második világháború után eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd a Metro Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. A berendezések maradványai közül a lambériát és a lépcsőrendszert, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, falikarokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagy hírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelye volt.[1] Sajnos, a márványtáblák eltűntek, s már a védett berendezésekről sem lehet tudni. 1993-ban az épületben nyílt meg a Wizard’s játékterem.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Centrál kávéház a századvég és a századelő jelentős szellemi központjának számított. A kávéház az Egyetemi Könyvtárral szemben állt, közel a Fővárosi Könyvtárhoz, az egyetemhez, a Franklin Társulathoz és az Atheneum Nyomdához. Ilyen környezetben természetesen hamar vált szellemi központtá, s lett a New-York kávéház mellett a magyar irodalmi élet másik legjelentősebb helyszíne.

Híres vendégek[szerkesztés]

A Centrál Kávéház az 1920-es években

A Centrálban az első jelentős esemény az volt, amikor Kiss József a [Váci utca]]i Koronából átköltöztette Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg Nyugatot, amely az új eszméket, új hangot képviselte. A Hétre a főváros összes kávéháza előfizetett.

Kiss József Kerek Asztalának tagjai[szerkesztés]


A Centrál szellemi központtá vált, s a Nyugat íróinak törzshelyévé is egyben. A lapnak kétszer is volt itt törzsasztala. Az első 1908-tól, az indulástól, 8 éven keresztül mindennaposak voltak az összejövetelek. A Nyugat írói minden kedden összegyűltek a „Nyugat-zsúr”-ra, szerdánként pedig az írónők tartották itt összejöveteleiket.[2] Ezeken az eseményeken rendszeresen vettek részt:

A második törzsasztalnál 1920-körül állandó vendég volt Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kárpáti Aurél, Szabó Lőrinc, aki „folyton írt a kávéja mellett”,[3] valamint egy ideig József Attila is. Szabó Dezsőnek is, habár mindig lenézte a nyugatosokat, külön asztala volt Táltos néven, az 1920-as években, egészen 1925-ig, amikor a budai Philadelphiába tette át székhelyét.

Megbecsült vendége a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki miután Budáról Pestre költözött, a Hadikból, a Centrál-ba tette át székhelyét. 1934-1938 között itt töltötte sok délutánját. Itt észlelte végzetes betegségének első tüneteit, majd műtétje után itt írta az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Karinthy asztalánál gyakran megtalálható volt a fiatal Ottlik Géza.

1930 és 1940 között a Centrál-ban tartották szerdánkénti összejöveteleiket a magyar írónők is, akik 1936-ban alapították meg a Kaffka Margit Társaságot.

Szívesen időztek itt képzőművészek, művészettörténészek, tudósok is, közöttük például: Aba-Novák Vilmos, Domanovszky Sándor, Genthon István, Pátzay Pál, Szőnyi István, Gerevich Tibor, Szekfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Gombocz Zoltán, valamint Hóman Bálint.

Idézet[szerkesztés]

Többek között a Centrált idézi Szabó Lőrinc lírai önéletrajz-remekében, a Tücsökzenében:

Centrál
A Centrál, modern akadémia,
pezsgett, forrt. A költők törzsasztala
rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth,
Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt
tudós és író, öt és nyolc között
mind odagyűlt. Vers-börze működött,
és lexikongyár; Elzevirt hozott
Kner Gyomáról; Karinthy vitte új
feleségét; Heinrich, az öregúr,
csepülte a konzervativokat;
Táltos hümmögött, kis Káldor szaladt
Meredithet lekötni; pletyka, pénz
s száz terv lengett a szivarfüstben; és
hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein
(s Horváth Henrik új kecskerímein/ó),
Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!”-
S mentünk, nézni detektívfilmeket.[4]

Források, jegyzetek[szerkesztés]

  1. pl. csütörtökönként az Old Boys együttes szolgáltatta a zenét
  2. A Nyugat 1908-1941
  3. Így emlékezik Kodolányi János róla
  4. http://kavehazsirato.gportal.hu/gindex.php?pg=4990975&nid=970784

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Szentes Éva - Hargittay Emil: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán, irodalom a kávéházban ~ kávéház az irodalomban, Universitas Kiadó, Budapest, 1998
  • Centrál, in. Erki Edit (szerk.) Kávéház-sirató, Törzshelyek, írók, műhelyek, Officina Nova Kiadó, 8-25.

Külső hivatkozások[szerkesztés]