Római iskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pátzay Pál: Tízes huszárok emlékműve, Székesfehérvár (1939)

A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének magyar változata.

Története[szerkesztés]

1928-ban a magyar állam fiatal művészek számára ösztöndíjat indított a Római Magyar Akadémián. E stílus elindítója és fő pártfogója Gerevich Tibor volt, aki egyben az ösztöndíj szellemi atyjának is számít. 1931-ben íródott cikkében körvonalazta az iskola stílusjegyeit és törekvéseit. Ezek közé tartozott, hogy a fiatal magyar művészek a francia és német hatások helyett inkább az aktuális olasz törekvéseket megismerve teremtsenek új stílust. Gerevich azt akarta, hogy „az alapvetés minden téren, építészetben, szobrászatban, festészetben, iparművészetben egyszerre, párhuzamosan, egymásba fonódva induljon meg, hogy szervesen, a művészi ágak egységes kölcsönhatásával alakuljon ki a keresett és remélt új stílus, új szellem”. Ez a neoklasszicizmuson alapuló stílus olaszosságával, modernségével és katolicizmusával kiválóan alkalmas volt mind egyházi, mind történelmi témájú művészeti munkák kivitelezésére.

A római iskolából a művészek folyamatosan kihátráltak, hiszen legtöbben stílust váltottak.

Vilt Tibor: Komárom város címere (1929)

Fontosabb munkák[szerkesztés]

Alkotók[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • P. Szűcs Julianna: A római iskola. Esztergom : Corvina, 1987. [1988!] 143 o., 168 t. ISBN 9631325822
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 99. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

SZTE Egyetemi Könyvtár honlapja Korompay György