Molnár C. Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Molnár C. Pál festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Molnár Pál (egyértelműsítő lap).
Molnár C. Pál
Született 1894. április 28.[1][2][3][4]
Battonya
Elhunyt 1981. július 11. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Molnár C. Pálné
Foglalkozása
  • festőművész
  • vésnök
Sírhelye Farkasréti temető (34/2-2-41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár C. Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Molnár C. Pál (Battonya, 1894. április 28. – Budapest, 1981. július 11.) magyar festő és grafikus.

Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi és díszítő festő.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként.

1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.

1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. 1926-ban Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményével három évre ösztöndíjat nyert Gerevich Tibor által a római Collegium Hungaricumba. Az 1930-as évektől a festőművészet lett alkotói tevékenységének fő területe.

Budapesti műtermében dolgozott, nyaranként pedig Zsennyén, közben számos egyházi és állami megbízást kapott freskófestésre mind Budapesten, mind vidéken. Egyéni és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője volt.

Művészete[szerkesztés]

Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, akinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó, haláláig dolgozott, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója.

Emlékezete[szerkesztés]

Halála után 1984-ben megalapította a család és a Molnár C. Pál Baráti Kör a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumot, melynek gyűjteménye az ő festményeit, rajzait, fametszeteit és szobrait mutatja be abban a budapesti lakásban, ahol 1931-1981 között a festő műterme volt. A vendégeket a művész családja fogadja, és vezeti a képek között[5]

Szülőhelyén, Battonyán 1984-ben a budapesti Battonyaiak Baráti Köre és a Battonyai Nagyközségi Tanács létrehozta egy neoklasszicista épületben a Molnár C. Pál Emlékházat, benne a művész által szülőhelyének adományozott képeit állítják ki. (Angyali üdvözlet, (1934); Mezőhegyesi jegyzetek, (1950); Önarckép (1958); Dante: Divina Comedia, (1977); összesen 44 festmény, 20 grafika és egy fametszet-sorozat képezi a kiállítás anyagát.)[6]

Ars poeticája[szerkesztés]

„Foglalkozásom és hivatásom olyan, amilyet a sors csak kivételezetteknek nyújt, kivételes órákban. Megadatott, hogy művész lehessek, akinek mestersége szenvedélyből és játékból tevődik össze. Hálás, boldog és megelégedett vagyok, ha szabad festenem, mert festeni jó.”[7]”

– Molnár C. Pál

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

  • 1928-1942 XVI., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII., XXIII. velencei biennále, Velence
  • 1933, 1936 Varsói Nemzetközi Fametszet Kiállítás
  • 1934, 1937 Párizsi világkiállítás
  • 1945-től folyamatosan a Budai Művészek Egyesületével
  • 1954 Ernst Múzeum, Budapest
  • 2007 Országunk titkos ereje: [100 év művészvallomásai hitről, hazáról, művészetről], Szent István-bazilika altemploma, Budapest

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

Festmények (válogatás)[szerkesztés]

  • 1926 Szent Ferenc a madaraknak prédikál
  • 1928-36 Vénasszonyok nyara (sorozat)
  • 1930 Madonna (olaj, vászon, 148 x 81 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1930 Castelli Romani, Albano (olaj, fa, 49 x 58 cm; Galleria Spicchi dell'Est, Róma)
  • (Év nélkül) Angyali üdvözlet (olaj, fa, 49 x 37 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Menekülés Egyiptomba (olaj, vászon, 178 x 268 cm; Galleria Comunale d'Arte Moderna, Róma)
  • (1936 körül) Golgota : vázlat ( tempera, papír, 23 x 15,5 cm; magántulajdonban)
  • 1948 Főoltár (Olaj, fa; Belvárosi plébániatemplom, Budapest)
  • (Év nélkül) Quattrocento (olaj, farost, 58 x 80 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Aktok a vízparton (olaj, vászon, 64,5 x 80,5 cm; magántulajdonban)
  • 1949 Szt. József halála (freskó, Váci bazilika altemploma)
  • 1949 Négy boldog halál (oltárkép, Budapest, Jáki-kápolna, Városliget)
  • 1949–50 Szt. Ferenc stigmái (oltárkép, Budapest, Kapisztrán Szent János-templom, Tövis utca)
  • 1948-1951 Mária mennybevitele (szárnyas oltár, Budapest, Belvárosi Főplébániatemplom)
  • 1952 Magyar katona a szabadságért (szocreál téma)
  • 1958 Don Quijoték mindig vannak (irodalmi téma)
  • (1960 körül) Pegazus lázadása (mitológiai téma)
  • (1960 körül) Tornádó (tájkép)
  • 1965 Gótika (művészettörténeti téma)
  • 1968 Önarckép
  • 1968 A titkárnő (korrajz)
  • (1968 körül) Teenager (korrajz)
  • 1970 Párviadal a hídon
  • 1973-74 Cézár halála (történeti téma)
  • 1974 Hommage à Giorgione (művészettörténeti téma)
  • 1977 Kiűzetés a paradicsomból (olaj, farost, 60 x 80,5 cm; magántulajdonban)

Falfestmények (válogatás)[szerkesztés]

Grafikák (válogatás)[szerkesztés]

  • 1919-20 Európa elrablása (tus, papír, 18 x 25 cm; magántulajdonban)
  • 1921 A három grácia (ceruza, papír, 24 x 16 cm; magántulajdonban)
  • 1929 Római utca (tus, papír, 28 x 20 cm; Műterem Galéria, Budapest)
  • 1930 A csók (litográfia, 37 x 27,5 cm; Galleria Spicchi del'Est, Róma)
  • 1930 Biliárd játékosok (litográfia, 32,5 x 24 cm; Galleria Spicchi del'Est, Róma)
  • 1935 Mater Dolorosa : illusztráció (fametszet, 17 x 11 cm; Műterem Galéria, Budapest)
  • 1930 Szent Ferenc egy szerzetessel (fametszet, papír; magántulajdonban)

Könyvillusztrációk (válogatás)[szerkesztés]

  • Kosztolányi Dezső: Alakok; a képeket Molnár C. Pál rajzolta. Budapest : Kir. Magy. Egyet. Ny., 1929 144 o.; új kiadása: Budapest : Seneca, 1999 ISBN 9639162078
  • Magyar legendarium / ford. Tormay Cécile ; fametszetű képekkel Molnár C. Pál díszítette. Budapesten : Könyvbarátok Szövetsége, 1931. 134, [2] o.
  • Csak a fényre vigyázz! : Sacy von Blondel versei / Molnár C. Pál rajzaival. [Budapest] : [Dick], 1934. 79, [1] o.
  • Mária : a Mária tisztelet dogmatikája és lélektana / Jánosi József ; Molnár C. Pál huszonkét fametszetével. Budapest : Pázmány Péter Irodalmi Társaság, 1935. 99 o.
  • Szabó Lőrinc: Reggeltől estig : egy repülőutazás emléke. Molnár C. Pál fametszeteivel. Budapest : Magyar Bibliofilek Szövetsége, 1937. 100 o.
  • Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac : [színmű], ford. Ábrányi Emil ; Molnár C. Pál illusztrációival. 4. kiad. Budapest : Európa, 1986 ([Budapest] : NYIFÜ ; Dabas : Dabasi Ny.). 214 o. ill. ISBN 9630739259

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés]

  • Római iskola
  • KUT
  • Budai Művészek Egyesülete (alapítója és tagja 1945-től)

Díjak (válogatás)[szerkesztés]

Molnár C. Pál és felesége, Gstettner Alice sírja (Budapest, Farkasréti temető: 34/2-2-41)

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Molnár-C. Pál festőművész gyűjteményes kiállítása : 1937. február 7-28. / bev. Kállai Ernő. [Budapest] : Fränkel, 1937 ( Budapest : Athenaeum Nyomda). 10 o. ill.
  • Szíj Rezső: Molnár-C. Pál Emlékház, Battonya (Battonya, 1984)
  • Pogány Ö. Gábor: Molnár-C. Pál (Magyar Mesterek, Budapest, Corvina, 1988)
  • D. Fehér Zsuzsa: Molnár C. Pál, a grafikus (Budapest, Officina Nova, 1990) ISBN 9637835636
  • Molnár-C. Pál festőművész, fametsző, illusztrátor és könyvművész = Paul Molnár-C. Kunstmaler, Holzschneider, Illustrator. Budapest : Országos Széchényi Könyvtár, 1995, 24 o. ill.
  • A boldog művész képeskönyve: Molnár-C. Pál 1894–1981 (szerk. Csillag Éva, Budapest, Kossuth, 1997) ISBN 9630939231
  • Bizzer István: Molnár-C. Pál, a könyvművész. Budapest : Holnap, 2006, 127 o. : ill., részben színes ISBN 963346739X

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 820–823. o. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Molnár C. Pál lásd 302-303. o. ISBN 9638477660

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  5. ↑ Molnár C. Pál Műterem-Múzeum. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 21.)
  6. ↑ Magyarország múzeumai. Budapest : Vince Kiadó, 1998. Molnár C. Pál Emlékház, lásd 84. o. ISBN 963906999X
  7. ↑ 125 éve született a boldog művész, Molnár C. Pál (Koltay Anna írása a Képmás magazinban; 2019. június 12.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Pál Molnár C.
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár C. Pál témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Molnár_C._Pál&oldid=26553359”