Pátzay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pátzay Pál
Pátzay Pál (1964)
Pátzay Pál (1964)
Született
1896. szeptember 17.[1]
Kapuvár
Elhunyt
1979. szeptember 14. (82 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pátzay Pál témájú médiaállományokat.
Tízes huszárok emlékműve a székesfehérvári Városház téren. Pátzay 1939-es alkotása

Pátzay Pál (Kapuvár, 1896. szeptember 17.Budapest, 1979. szeptember 14.) magyar szobrászművész, éremművész, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1952), az MTA levelező tagja.

Életpályája[szerkesztés]

1912 és 1914 között Radnai Béla növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mivel a főiskoláról eltanácsolta, autodidakta módon képezte magát. Huzamosabb ideig a Ferenczy családnál lakott Nagybányán. Megismerkedett Kassák Lajossal, akinek a köréhez kapcsolódott 1915-ben. Első kiállítása 1917-ben volt a Ma kiállítóhelyiségében, ahol Bohacsek Ede festő művei mellett Pátzay nyolc szobra volt látható. Mivel a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, a Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. Az 1920-as évek végén több tanulmányutat tett külföldön: 1927-ben Párizsban, Miklós Andornak, Az Est-lapok tulajdonosának támogatásával, majd 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként. 1942 márciusában ő készítette el a Petőfi-plakettet, amely a tüntetés résztvevőinek jelvénye lett. A világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. 1945-ben a Művészeti Tanács tagjává választották. 1945 és 1975 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, főiskolai pályafutása alatt a professzori kinevezést is megkapta. Több egymást követő művésznemzedéket oktatott, tanítványai közé olyan későbbi hírességek tartoztak, mint Varga Imre. Munkásságát különböző díjakkal ismerték el. 1945-ben a nemzetgyűlés tíz (később tizenkettő) meghívott képviselőinek egyike lett, mandátuma lejárta után (előtte sem) indult választásokon és egyetlen párt tagja sem volt, vagy lett.

Művészete[szerkesztés]

Művészetszemléletében, s alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő c. szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó.

Köztéri szobrai[szerkesztés]

Fontosabb kisplasztikái és portréi[szerkesztés]

  • Fésülködő leány (bronz, 1919-22, MNG);
  • Nővérek (1933);
  • Vízbelépő (bronz, 1955);
  • Bernáth Aurél (bronz, 1958);
  • Derkovits Gyula (bronz, 1966);
  • Kodály Zoltán (bronz, 1967).

Írásai[szerkesztés]

  • Korunk esztétikai zűrzavara (tanulmány, Bp., 1962);
  • A művészetek történelmi sorskérdéseiről (Bp., 1966);
  • Összegyűjtött írásai az Alkotás és szemlélet című kötetben jelentek meg 1967-ben.

Kiállításai[szerkesztés]

Művei számos jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életmű-kiállítását 1976-ban Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. 2008-ban negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat.

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Pátzay Pál (1938)

Emlékezete[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]