Pátzay Pál
| Pátzay Pál (Pál Pátzay) | |
 | |
| Született |
1896. szeptember 17.[1][2][3] Kapuvár |
| Elhunyt |
1979. szeptember 14. (82 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztség | magyar országgyűlési képviselő |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pátzay Pál témájú médiaállományokat. | |
Pátzay Pál (Kapuvár, 1896. szeptember 17. – Budapest, 1979. szeptember 14.) magyar szobrászművész, éremművész, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1952), az MTA levelező tagja.
Életpályája[szerkesztés]
1912 és 1914 között Radnai Béla növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mivel a főiskoláról eltanácsolta, autodidakta módon képezte magát. Huzamosabb ideig a Ferenczy családnál lakott Nagybányán. Megismerkedett Kassák Lajossal, akinek a köréhez kapcsolódott 1915-ben. Első kiállítása 1917-ben volt a Ma kiállítóhelyiségében, ahol Bohacsek Ede festő művei mellett Pátzay nyolc szobra volt látható. Mivel a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, a Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. Az 1920-as évek végén több tanulmányutat tett külföldön: 1927-ben Párizsban, Miklós Andornak, Az Est-lapok tulajdonosának támogatásával, majd 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként. 1942 márciusában ő készítette el a Petőfi-plakettet, amely a tüntetés résztvevőinek jelvénye lett. A világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. 1945-ben a Művészeti Tanács tagjává választották. 1945 és 1975 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, főiskolai pályafutása alatt a professzori kinevezést is megkapta. Több egymást követő művésznemzedéket oktatott, tanítványai közé olyan későbbi hírességek tartoztak, mint Varga Imre. Munkásságát különböző díjakkal ismerték el. 1945-ben a nemzetgyűlés tíz (később tizenkettő) meghívott képviselőinek egyike lett, mandátuma lejárta után (előtte sem) indult választásokon és egyetlen párt tagja sem volt, vagy lett.
Művészete[szerkesztés]
Művészetszemléletében, s alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő c. szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó.
Köztéri szobrai[szerkesztés]
- Tízes huszárok emlékműve, Székesfehérvár, 1939;
- Balassi Bálint (Budapest, Körönd, 1959);
- Faültető lányka (Kunfehértó, (eredetileg: Kunfehértói Állami Gazdaság) (jelenleg: Kunfehértó, Szabadság tér), 1963);
- Lenin (Budapest, Dózsa György út, 1970, ma a Szoborparkban);
- A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen);
- Az 1940-es években mintázott Kenyérszegő című szobrát Kapuváron állították fel 1973-ban, ennek másolata Szegeden előbb a Klauzál teret, majd a kis Dugonics teret díszíti.
Fontosabb kisplasztikái és portréi[szerkesztés]
- Fésülködő leány (bronz, 1919-22, MNG);
- Nővérek (1933);
- Vízbelépő (bronz, 1955);
- Bernáth Aurél (bronz, 1958);
- Derkovits Gyula (bronz, 1966);
- Kodály Zoltán (bronz, 1967).
Írásai[szerkesztés]
- Korunk esztétikai zűrzavara (tanulmány, Bp., 1962);
- A művészetek történelmi sorskérdéseiről (Bp., 1966);
- Összegyűjtött írásai az Alkotás és szemlélet című kötetben jelentek meg 1967-ben.
Kiállításai[szerkesztés]
Művei számos jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életmű-kiállítását 1976-ban Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. 2008-ban negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat.
Társasági tagság[szerkesztés]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- A főváros Ferenc József jubileumi díja (1931, Dajka című szobráért)
- a III. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon állami kis aranyérem
- a párizsi világkiállítás nagydíja (a Szent Istvánt ábrázoló szobráért)
- Greguss-érem (a székesfehérvári Huszáremlékmű című alkotásáért)
- A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották
- kétszeres Kossuth-díjas (1950 és 1965)
- a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1952)
- A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1970, a második világháború debreceni páncélos csapatának emlékművéért)
Emlékezete[szerkesztés]
- Sírja Kapuváron, a Szent Kereszt temető IX. parcellájának díszsírhelyén található. Egykori lakóhelyén (Budapest II. kerületében) emléktáblát helyeztek el tiszteletére.
- A jeruzsálemi Jad Vasem intézet kertjében nevét a Világ Igazai emléktáblája őrzi.
Irodalom[szerkesztés]
- Genthon István: Pátzay Pál (Magy. Művészet, 1930);
- Ybl Ervin: Pátzay Pál művészete (Szépművészet, 1942. 7. sz.);
- Kassák Lajos: Pátzay Pál. Vallomás tizenöt művészről (Bp., 1942);
- Végvári Lajos: Pátzay Pálról (Művészet, 1965. 6. sz.);
- Pogány Ö. Gábor: Pátzay Pál szobrászművész kiállítása (Katalógus-előszó, Bp., 1976);
- Kontha Sándor: Pátzay Pál (Bp., 1985).
Források[szerkesztés]
- Pátzay Pál – életrajza a Magyar életrajzi lexikonban (hozzáférés: 2012. július 23.)
- Pátzay Pál – életrajza az Artportal.hu-n (hozzáférés: 2012. július 23.)
- The Righteous Among The Nations – Pátzay Pál Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Pal Patzay
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
További információk[szerkesztés]
_2.jpg)
|
