Somogyi József (szobrász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyi József
Született 1916. június 9.
Félszerfalva
Elhunyt 1993. január 2. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész,
pedagógus
Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi József témájú médiaállományokat.
Őzek Szeged, 1968

Somogyi József, (Félszerfalva, 1916. június 9.Budapest, 1993. január 2.) Kossuth-díjas szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, 19741987 között rektora.

Életpályája[szerkesztés]

A szülőfaluból elkerülve ifjúságát Rárón (ma Ásványráró része) tölti, ahol édesanyja postamester volt.
Középiskoláit Győrben a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban majd Pápán a református kollégiumban végzi, (1935-1936) Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanul. (1936-1941) között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, majd itt diplomázik.

Mesterei: Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond. Jogásznak készült, de a művészet felé fordult. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvös medve című alkotása kitüntető elismerést kapott. 1945-1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963-1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora volt. A háború utáni szobrásznemzedék jelentős tagja.

Széles körű közéleti tevékenységet folytatott. Tanári tevékenysége mellett politikusként országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja és mindezek mellett a református egyház presbitere is volt.

Munkássága[szerkesztés]

Első kiállításán 13 éves korában, Győrben megismerkedett Borsos Miklóssal. Már korai, az 1940-es években alkotott állatszobraival szakmai figyelmet keltett. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. AZ 1960-as évek alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János emlékművel, a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fontos alkotásait hozta létre. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrai, a falusi és bibliai jelenetei, a szőlőprés-idézetek, a korpuszok és pieták, lírai érzelmek és drámai indulatokkal töltöttek. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi. Alkotásai a belső dinamizmust és drámai erőt sugároznak. Tihanyban lévő háza második otthona volt, ahol közel került a természethez, erőt gyűjtött az alkotáshoz. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta.

Családja[szerkesztés]

Felesége rajzot oktatott. Két leányuk született, Somogyi Mária (Borbála), aki a Képzőművészeti Szakközépiskolában és a BÁV-nál oktatott, és Somogyi Ágnes; aki általános iskolai tanítónő lett később Budapest III. kerületében, Csillaghegyen.

Kiállítások[szerkesztés]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

  • 1948 Közösségi művészet felé, Képzőművészek Szabad Szakszervezete, Budapest
  • 1950-1965 1-10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1970 XXXV. velencei biennále, Velence (Hincz Gyulával)
  • 1978 Műcsarnok, Budapest (Reich Károllyal)
  • 1971 III. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, Új Művek, Műcsarnok, Budapest
  • 1975 Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1978 Magyar szobrászati kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
  • 1978 Műcsarnok, Budapest (Reich Károllyal)

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Emlékkiállítások (válogatás)[szerkesztés]

  • 1994 Pápa, Szent Mihály-bazilika, Veszprém
  • 1996 Bencés Apátsági Múzeum, Tihany, Mestermű Galéria, Veszprém, Ásványráró
  • 1997 Mester és tanítványai, Hadtörténeti Múzeum, Budapest

Díjak, kitüntetések (válogatás)[szerkesztés]

Közélet[szerkesztés]

Alkotásai[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

  • 1948 Oroszlán, bronz, Budapest, Parlament
  • 1950 Öntelt mackó, mészkő, Dunaújváros
  • 1953 Martinász, bronz, felállítva 1960, Dunaújváros
  • 1955 Bőség, Sopron
  • 1955 Kubikos, bronz, Budapest, Bajza u.
  • 1956 Béke, Kazincbarcika
  • 1958 Dózsa-emlékmű, Cegléd, áthelyezve Kiskunfélegyházára
  • 1958 Táncolók, (Kerényi Jenővel) Brüsszel, Világkiállítás
  • 1959 Széchenyi-hegyi tv-adó, bronz relief, Budapest
  • 1961 Madách Színház homlokzati szobrai, (Kiss Kovács Gyulával és Kerényi Jenővel, Budapest
  • 1961 Krisztus, gipsz, Cserépváralja, római katolikus templom, lebontva
  • 1963 Család, bronz, Budapest, Óbudai kísérleti lakótelep
  • 1963 Pihenő, sportoló ifjúság, terrakotta dombormű, Szeged, Rákóczi tér 1.
  • 1965 Szántó Kovács János, bronz, Hódmezővásárhely[1]
  • 1965 Lány csikóval, bronz, Budapest, Gellérthegy
  • 1965 Anyaság, bronz, Budapest, Török u.
  • 1967 Felszabadulási emlékmű, bronz, Salgótarján
  • 1967 Korpusz (bronz, 1967, Hollóháza)
  • 1968 Őzek (bronz, 1968, Szeged, Felső-Tiszaparti Gimnázium)
  • 1968 Zrínyi Miklós, bronz, Szigetvár
  • 1968 Gólyák, bronz, Budapest, Textilgyári Óvoda
  • 1968 kétfigurás kompozíció, bronz, Balatonőszöd, Minisztertanács Üdülője
  • 1969 relief, bronz, Budapest, Pollack Mihály tér, Magyar Rádió
  • 1970 Gladiátorok, bronz, Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem
  • 1970 Mednyánszky-síremlék, bronz, Budapest, Kerepesi temető
  • 1971 Hárfás lány, bronz, Budapest, Óbudai Zichy-kastély
  • 1971 Halászok, bronz, Siófok, szállodasor
  • 1971 Fekvő figura, bronz, Baja, Városi Kórház
  • 1972 Dózsa György, bronz, Cegléd, Kossuth tér[2]
  • 1973 Petőfi Sándor, bronz, Pápa
  • 1973 Csellós lány, bronz, Vácrátót, Botanikus kert
  • 1974 Mihályfi Ernő-síremlék, bronz, Budapest, Kerepesi temető
  • 1975 Felszabadulási emlékmű, bronz, 1975, Vác
  • 1976 Szovjet hősi emlékmű, bronz, Miskolc
  • 1976 Anya gyermekkel, bronz, Budapest, Kossuth téri metróállomás
  • 1978 dr. Pólya Jenő, pirogránit, 1978, Budapest, István Kórház)
  • 1979 Aratók, bronz, Dunaújváros, Duna-part
  • 1981 Bartók Béla portréemlékmű, bronz, Budapest, Feneketlen tó parkja
  • 1981 Nagy László-emléktábla, bronz, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium
  • 1983 Megfáradt ember, bronz, Makó, József Attila Múzeum előtt
  • 1983 Nimród, bronz, Győr
  • 1985 A fasizmus áldozatainak emlékműve, (Finta Józseffel),[3] bronz, bazalt, Budapest, Gesztenyéskert
  • 1986 II. Rákóczi Ferenc mellszobor, bronz, Tekirdag (Rodostó), Rákóczi-emlékhely
  • 1986 II. Rákóczi Ferenc, bronz, Sárospatak, Várpark
  • 1987 Három grácia, bronz, Veszprém, Kossuth Lajos u.
  • 1988 Bessenyei György, mellszobor, bronz, Sárospatak
  • 1988 Széchenyi István, bronz, Budapest, Széchenyi-rakpart
  • 1988 Kocsi Csergő Bálint református prédikátor, bronz, Pápa
  • 1990 Vörösmarty Mihály, bronz, Sopron
  • 1990 Szent István, bronz, Szentistván telep
  • 1992 A II. világháború áldozatainak emlékműve, bronz, Ásványráró
  • 1992 Veres Péter portré, bronz, Budapest, Veres Péter Gimnázium

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • 1993-ban Pápa Város Önkormányzata megnyitotta a Somogyi Galériát.
  • 1994-ben Ásványráró Község Képviselőtestülete posztumusz díszpolgárrá fogadta
  • 1996-ban Ásványráró Község iskolája az Ő nevét veszi föl
  • A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tihanyi Művésztelepének névadója

(http://www.mke.hu/about/epuletek.php)

Válogatott Irodalom, Források[szerkesztés]

  • Rózsa Gyula: Somogyi-jegyzetek, Kritika, 1979/9.-10.
  • Wehner Tibor: Köztéri szobraink, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. ISBN 963-281-709-5
  • Kovács Péter: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
  • Wehner Tibor: Szárnyaló, üldögélő galamb. Vonások Somogyi József szobrászművész életművéhez, Új Művészet, 1993/7.
  • Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "a szobor lényeges láncszem a magyar köztéri szobrászat deheroizáló tendenciájának kibontakozásában" Wehner Tibor: Köztéri szobraink 31-32. o.
  2. "végre művészileg és érzelmileg is hiteles, korszerű, változó, megváltozott történelmi szemléletünket is tükröző- képviselő Dózsa-monumentum született. (24.)" írja Rózsa Gyula Somogyi-jegyzetek című írásában
  3. építész

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]