Réti István (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réti István
Self-portrait, 1893.jpg

Született 1872. december 26.
Nagybánya
Meghalt 1945. január 17. (72 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Iskolái Mintarajziskola
Julian Akadémia
Mestere(i) Greguss János
Hollósy Simon
Aki hatott rá Jules Bastien-Lepage
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Réti István témájú médiaállományokat.
Cigánylány, 1912

Réti István (Nagybánya, 1872. december 16.Budapest, 1945. január 17.) magyar festő és grafikus, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész és a művészettörténet tanára.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Nagybányán (1872-1912)[szerkesztés]

Édesapja kincstári főerdész volt, szerette a könyveket, maga is rajzolgatott, édesanyja, nagynénje is értelmiségi családból származott, az ő körükben nevelkedett. Édesapját korán elvesztette, anyja egy kis ház kiadásának béréből nevelte a gyermekeit.

A gimnáziumi érettségi után 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába és Greguss János tanítványa lett. Az ott töltött néhány hónap múltán Hollósy Simon híre vonzotta, s elutazott Münchenbe. Hollósy mellett tanult két évet, majd Párizsba utazott, ott a Julián Akadémián tanult hat hónapig. Példaképének Jules Bastien-Lepage-t tekintette, aki az emberi érzések és a táj hangulati egységének megragadására törekedett. Párizsból hazament Nagybányára, s ott festette meg első sikeres képét, a Bohémek karácsony estje idegenben címűt. A Műcsarnok 1893-i téli tárlatán e műnek nagy sikere lett, a Képzőművészeti Társulat megvette a Magyar Nemzeti Múzeum Képtára számára.

1894-ben Lyka Károly ösztönzésére Olaszországba utazott, legelső olasz útjának terméke a Kossuth Lajos a ravatalon c. grafika és festmény. Az történt, hogy Kossuth Lajos halálhírére Lyka Károllyal együtt Torinóba siettek, ahol Réti engedélyt kapott arra, hogy a ravatalon nyugvó Kossuthot lefesse. Nagyon jól sikerült a rajz, finom és őszinte hangú, a friss fájdalom és a csendes belenyugvás érzését sugározza. A festett képnek dokumentumértéke is nagy, mégis több évtizeden át Réti magánál tartotta, nyilván kegyeletből. Ma a rajzot is és a grafikát is a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Réti István következő jelentős képe, a Gyötrődés is szépia tónusban készült 1894-ben, lámpavilágítású kép. Réti sajátosan egyéni lelkiállapotot ábrázol e képen, az egyéni vívódás szubjektív érzését. Egy férfi az ágyán ül, egyik karjára könyökölve, nem tud pihenni, töpreng valamin, ég a lámpa az ágya mellett. E képet 1894-95 telén állították ki a Műcsarnokban, a Képzőművészeti Társulat később vásárolta meg, az szerepelt az indoklásban, hogy hasonló zsánerű képet már vásároltak tőle.

A nagybányai festők első budapesti kiállításán, 1897-ben Hajnali hangulat című képével szerepelt. Témája: Beteg bányászt támogat egy asszony a nagybányai reggeli szürkületben. A betegség, elesettség érzetét a táj hangulata is sugallja. Több változatban is megfestette e képet. Lassan kibontakozik Rétinél a nagybányai plein air és az érzelmek ábrázolásának összhangja. Portréfestéssel is foglalkozott, miniatúrákat festett. Illusztrációkat rajzolt és festett Kiss József költeményeihez, majd 1898-99-ben megfestette Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor arcképét.

1899-ben fejezte be a fő művének tartott Honvédtemetés című képét. Megható az 1848–49-es forradalom és szabadságharc volt idős katonáinak gyászmenete, élen a 48-as zászlóval; ekkoriban sok volt honvédet temettek. A kép témáját minden bizonnyal még Kossuth halálának megrendítő élménye ihlette. A Hollósy által kijelölt ösvényen haladt, emberi érzéseket, hangulatokat ábrázolt, egy kicsit másként, szubjektívebben. Nála a táj is a lelki állapot tükre. A Honvédtemetés eredetileg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában volt elhelyezve, a második világháború alatt hozatta Budapestre maga Réti István, így került a Magyar Nemzeti Galériába.

Napos táj, boglyákkal című festménye emlékeztet Hollósy azonos témájú festményeire és arra a tájra, amelyet ma is láthatunk erdélyi útjaink során. Réti egyik tanítványa, Börtsök Samu kifejezetten a nagybányai táj boglyafestőjeként ismert. Az emberi hangulatok és a fény-árnyék hatások összekapcsolása kiválóan sikerült Réti Öregasszonyok c. képén is 1900-ban. Az szobasarokban, az asztalnál ülő és foglalatoskodó öregasszonyokra rávetülnek a nap sugarai, megvilágítva azok életrevalóságát, elevenségét, derűjét. A századforduló terméséből talán mégis legszebb az Édesanyám arcképe c. festmény a maga bensőségességével, de elmélyült emberábrázolásról, biztos kompozícióteremtő képességről tanúskodnak további, az 1900-as években festett alkotásai is, alkotói ereje teljében mutatják a szerzőt.

1902-ben a nagybányai művésztelep első mestere, Hollósy Simon Técsőre távozott és megalakult a Nagybányai Szabadfestő Iskola, amelynek egyik vezetője Réti István lett. 1904-ben bécsi tanulmányútra, 1906-07-ben Fraknói ösztöndíjjal Rómába utazott. 1904-07 között sokat foglalkoztatta a Krisztus az apostolok közt képterv, ehhez számos sikeres vázlatot készített, ezekből lett aztán az az 1905-ös kép, amit Agitátor néven mutatott be[1] és amely az István Király Múzeumban található Székesfehérvárott.

Kiemelkedő, ha ugyan nem a legsikerültebb alkotása Rétinek a Kenyérszelés c. 1906-ból való műve, színekben, fényekben és árnyakban gazdag és összehangolt, kompozíciójában kiforrott alkotása. Nem sokszor került a közönség elé, változatai még most is vannak magántulajdonban. Réti talán ezt is magának tartogatta, (mint ahogyan korábban a Kossuth a ravatalon c. képét). A képen egy szelíd, munkában agyonhajszolt idős asszony nyugodt tempóban szeli a kenyeret. Maga a téma is megható, mindennapi kenyerünk, amelyből sokaknak oly kevés jut.

A Tájkép alakkal és a Szobabelső c. kompozíciói szintén a színek összhangját, a fény-árnyék hatások kompozíciós szerepét, a festői eszközök alkalmazásának mesterségbeli tudását mutatják. Számos tájképet (Árokpart, Szilvás), enteriőrt, arcképet (Kiss Lajos arcképe 1915), életképet (Kaszáló ember, 1915, Idill), aktot festett (ez utóbbira példa a Fürdő nők kétalakos képe, vagy a Cigánylány 1912-ből). A festészet számos műfajában kipróbálta magát, mint a legtöbb kiváló festő. Egyre többet töprengett, lassan készültek képei, szinte valamennyi esetben sok vázlatot, több variációt festett meg ugyanabban a témában.

Budapesten (1913-1945)[szerkesztés]

Az 1910-es évektől egyre kevesebbet festett, de annál buzgóbban tanított a nagybányai iskolában, korrigálta a fiatal művészek munkáit. 1913-tól meghívták óraadó tanárnak a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ezért Pestre költözött, de minden nyarat Nagybányán töltött, festeni igazán csak szülővárosában tudott. Megviselte édesanyja 1918-ban bekövetkezett halála.

A Tanácsköztársaság idején a képzőművészek szakszervezetében dolgozott, annak bukása után Lyka Károly oldalán kivette részét a képzőművészeti főiskola reformjainak kidolgozásában. 1923-tól rendes tanárként oktatott a Képzőművészeti Főiskolán 1938-as nyugdíjazásáig, 1928-35 között a főiskola rektora volt. Filozófiai, művészetelméleti kutatásokat folytatott, megírta A nagybányai művésztelep történetét, legbehatóbban Hollósy Simon és Ferenczy Károly festői munkásságát dolgozta fel. Életében nem adták ki ezt a könyvét, de már a kéziratra megkapta 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1942-ben szülővárosa, Nagybánya választotta díszpolgárává.

A nagybányai művésztelep c. kézirata könyv formájában majd csak 1954-ben jelenhetett meg, de sajnos akkor sem teljesen, az aktuális diktatúrának nem tetsző fejezeteket ki kellett hagyni. A teljes Réti kézirat 1994-ben és 1996-ban[2] jelent meg, ez utóbbiakat érdemes tanulmányozni. A pedagógiai, esztétikai, művészettörténeti írásai mellett érdemes nyomon követni Réti tanárkorszakának festményeit, rajzait, vázlatait.

Nemzeti hagyományaink ápolása szempontjából figyelemre méltó az 1931-ben készült egész alakos Kossuth-képe. E képet is több változatban festette meg. Az első változaton Kossuth int nekünk a jobb kezével, talán búcsúzik, a végleges változaton jobb kezét a szívére teszi, ezzel az igaz hazafiságot sugallja a nézőnek. Igen különös, hogy bár megrendelésre készült a kép, de Réti nem heroizál, de nem is deheroizálja Kossuth Lajost, az embert és a hazafit állítja elénk.

Réti 1938-ban nősült, Szlezják Irént vette feleségül, megértő és hű társat talált benne. A második világháború utolsó éveiben életük viszontagságos volt. Rétiék Bajnok utcai lakását bombatalálat érte, Réti könyveinek, képeinek, vázlatainak nagyobb része elpusztult. Amijük megmaradt, azzal újabb lakásba menekültek, majd azt a lakást is bombatalálat érte. Réti közben egyre többet betegeskedett, szenvedéseitől 1945. január 17-én váltotta meg a halál. Ideiglenesen csak a Liszt Ferenc tér rögtönzött sírjába lehetett eltemetni, majd a háború után kapott díszsírhelyet a Kerepesi temetőben.

Réti István a festészetben, a grafikában, a művészettörténetben és a művészetpedagógiában egyaránt maradandót alkotott. Igazolják őt vázlatai, kiérlelt festményei és művészetkritikai, művészettörténeti írásai, kortársainak, tanítványainak megemlékezései.

Ismertebb festményei[szerkesztés]

Bohémek karácsonyestje idegenben
  • Bohémek karácsonyestje idegenben (1893) olaj, vászon, 145 x 122 cm (MNG)
  • Lány Párizsból (1893) olaj, vászon (MNG)
  • Kossuth Lajos a ravatalon (1894) olaj, vászon, 54x74 cm (MNG)
  • Gyötrődés (1894) (Győrben?)
  • Bródy Sándor: Ezüst kecske c. művének illusztrációi (1896)
  • Kiss József verseit illusztráló rajzok, festmények (1896-97)
  • Hajnali hangulat (II. változat) (1897) olaj, vászon, 130,3x120,2 cm (MNG)
  • Önarckép (1898) olaj, vászon, 76,5 x 52 cm (Történelmi Képcsarnok)
  • Bródy Sándor arcképe (1898-99)
  • Herczeg Ferenc arcképe (1898-99)
  • Jókai Mór arcképe (1898-99)
  • Honvédtemetés (1899) olaj, vászon, 196 x 226 cm (MNG)
  • Napos táj, boglyákkal (1900) olaj, vászon, 78,5x68 cm (magántulajdonban)
  • Öregasszonyok (1900) olaj, vászon, 79,5x65,3 cm (MNG)
  • Édesanyám arcképe (1900-1902) olaj, vászon 100x87 cm (MNG)
  • Agitátor (1905) olaj, vászon 66x68 cm (István Király Múzeum, Székesfehérvár)
  • Kenyérszelés (1906) olaj, vászon, 54 x 65 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • Tájkép alakkal (1906) olaj, vászon, 60 x 75 cm (MNG)
  • Délutáni napsütés (Dátum nélkül)
  • Szobabelső (1908) olaj, vászon 100x80 cm (A marosvásárhelyi múzeum tulajdona)
  • Cigánylány (1912) olaj, vászon, 80,5 x 91 cm (MNG)
  • Nagybánya (Árokpart címen is emlegetik) (1918) olaj, fa, 54 x 68 cm (JPM)
  • Önarckép (1920) olaj, vászon, 45 x 61,5 cm (MNG)
  • Kossuth Lajos egész alakos képe (1931) olaj, vászon, 255 x 163 cm (MNG)
  • Önarckép (1935) olaj, vászon, 50,5x40,5 cm (MNG) (1935)

Társasági tagság[szerkesztés]

Réti István sírja Budapesten. Kerepesi temető 34-2-29. Ferenczy Béni alkotása.

Réti István könyvei[szerkesztés]

  • Hollósy Simon, 1857-1918. Budapest : Amicus Kiadó, 1927. 29 o., 10 t. (Magyar művészeti könyvtár ; 6-7.)
  • A nagybányai művésztelep. Budapest : Képzőművészeti, 1954. 355 o. 80 t.
  • A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. ISBN 9637826351 (Újabb kiadása 1996)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]