Sidló Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sidló Ferenc
Szent István-szobor.jpg
Sidló Ferenc: Szent István lovasszobra (Székesfehérvár, 1938.)
Született 1882. január 22.
Budapest
Elhunyt 1954. január 8. (71 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész,
főiskolai tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sidló Ferenc témájú médiaállományokat.
Danaidák kútja (1933)

Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22.Budapest, 1954. január 8.[1]) szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iparművészeti iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte.

Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le, s ott élt 1912-ig. Itt kapcsolatban állt Körösfői-Kriesch Aladárral, a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közben dolgozott a Százados úti művésztelepen is.

Sidló Ferenc sírja Budapesten. Új köztemető: 16/4-1-5.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1909-től kiállító művész, ekkor a gödöllői művészekkel együtt a Nemzeti Szalonban állított ki. Képmás szobrokkal, aktokkal állandó szereplője volt a budapesti időszakos kiállításoknak. 1929-ben rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást az Ernst Múzeumban. 1936-ban állami nagy aranyéremmel tüntették ki, a Horthy-korszakban a sokat foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrászok közé tartozott. Legismertebb művei közt szerepel a székesfehérvári Szent István lovasszobor, valamint a budapesti Danaidák kútja. A Danaidák kútja egyszerre mutatja a görög művészet és a szecesszió hatását.

Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást és Ivan Meštrović szobrászművészete. A nemzet, a hősök, a vallás foglalkoztatta alkotásaiban, s mindazok a karaktervonások, amelyeket az emberek átélnek, elgondolnak múltjukra, kultúrájukra nézve. A magyar emlékműszobrászat egyik nagy mestere.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több művét (Primavera, Genius, Szt. István) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb szobrai:

  • Ébredés (Gödöllő, Városi Múzeum 1911)
  • Római katolikus templom angyalfigurái (Rárósmúlyad/Muľa 1909-11)
  • Görgey Artúr (Miskolc 1916?)
  • Ember-ciklus (fejtanulmányok 1926-27)
  • Nemzeti áldozatkészség szobra[2] (Budapest 1915), elbontva 1946
  • I. világháborús hősi emlékművek (Nagyszokoly, Pécs, Kalocsa)
  • Hősök szobra (Rákoscsaba, 1925)
  • Zichy Mihály emléktábla (Zala 1927)
  • Nagy Lajos király dombormű (Szeged[3] 1930)
  • Danaidák kútja (Budapest 1933)
  • Madách Imre (Balassagyarmat 1937)
  • Szent István király szobra (Székesfehérvár 1938)

Díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztéri szobraiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MÉL-ban i.m. 1954. január 8. a halál dátuma; sírkőre 1954 van írva; artportal; Magyar művészeti kislexikon i.m. 1953. január 11..
  2. A szobor története
  3. A Dóm téren van, a nemzeti panteonban.
  4. XIV. kerület, Kós Károly sétány, a Széchenyi strand előcsarnoka.
  5. Zichy Mihály utca, Somogy megye.
  6. Az Érseki Palota előtt.
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 623–624. o.  
  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Sidló Ferenc lásd 361. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]