Glatz Oszkár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glatz Oszkár
Glatz Oszkár.jpg
Született 1872. október 13.[1]
Pest
Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • festő
  • egyetemi tanár
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Glatz Oszkár témájú médiaállományokat.

Glatz Oszkár (Pest, 1872. október 13.Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése.

Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, Látogassunk műtermeket címmel

Életpályája[szerkesztés]

Pályájának kezdete[szerkesztés]

Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában.

1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla is.

Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye.

Pályája csúcsán[szerkesztés]

1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt.

Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégbe rajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap.

1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. Eredetileg Est a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem a Szilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban.

A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.).

Glatz Oszkár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22-1-59.

Munkás évtizedek[szerkesztés]

1898 után már nem ment Nagybányára, a felvidéken, Bujákon festett, meg a Dunántúlon és a Balatonnak is nagy festője lett. 1901-ben Birkózó fiúk c. képe a Balatonnál készült.

1901. január 23-án Reichenbergben kötött házasságot az ottani születésű Wildner Mária Karolinával, Wildner Ede és Löffler Mária lányával.[4] Felesége is képzett festő volt, csendéleteket festett, a házaspár első együttes gyűjteményes kiállítása 1910-ben volt látható a Nemzeti Szalonban.

19121938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, nyaranként számos életképet festett a magyar paraszti társadalomról. Művészeti írásai is jelentősek, sok cikket írt a magyar népművészet hagyományainak megőrzése érdekében.

Halála[szerkesztés]

1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés]

Gyűjteményes kiállításai[szerkesztés]

Ismertebb műveiből[szerkesztés]

  • Imádkozó bányászok (1896) olaj, vászon
  • Est a havason (1897) olaj, vászon, 180,5 x 281,5 cm (MNG)[5]
  • Arcképtanulmány (1898) (MNG)
  • Fahordók (1898) olaj, vászon, 197 x 144 cm (MNG)
  • A román határnál (1900) olaj, vászon, 70x101 cm (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • Birkózó fiúk (1901) olaj, vászon, 80x58 cm (MNG)
  • Román asszony útban a templom felé (1906) olaj, vászon, 64x90 cm (MNG)
  • Gyerekek (év n.) olaj, vászon (magántulajdonban)
  • Bujáki csendélet (1917) (MNG)
  • Hazatérés (1921) olaj, vászon 35x46 cm
  • Dombos őszi táj (év n.) olaj, vászon, 60x84 cm
  • Bujáki menyecske korsóval (1923)
  • Menyecske (1929) (MNG)
  • Lányok a domboldalon (1932) olaj, vászon, 88×112 cm
  • Nógrádi parasztmenyecske (1934) (MNG)
  • Kitüntetett utcaseprő (1953) (MNG)

Társasági tagságai[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Glatz l. pp. 117–118. ISBN 9637826351
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966.
  • Gyászjelentése

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05266.htm, Glatz Oszkár, 2017. október 9.
  2. Hétköznapok, ünnepnapok
  3. Glatz fedezte fel a nagybányaiak számára az izvor mentét, izvor román szó, patakot jelent. Izvora így emlegették a nagybányaiak, jelentette a hegyet, a völgyet, mely mind az izvor mentén volt, ez a táj volt később Ferenczy Károly kedvenc nyaralóhelye, kivált 1905-ben és 1909-ben rengeteg festményt alkotott itt, reprodukcióban látható a Ferenczy Károly szócikkben, meg itt is: Borús táj (izvora fenyvessel) (1909)
  4. Házassági bejegyzése
  5. Glatz Oszkár Est a havason c. képe

További információk[szerkesztés]