Mátrai Lajos György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mátrai Lajos György
MátraiLajosGyKJ.jpg
Született 1850. március 6.
Pest
Elhunyt 1906. október 15. (56 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátrai Lajos György témájú médiaállományokat.

Mátrai Lajos György (Pest, 1850. március 6.Budapest, 1906. október 15.) magyar szobrász. Mátrai Lajos szobrász és éremművész édesapja.

Életpályája[szerkesztés]

Mátrai Lajos György műtermében. Morelli Gusztáv fényképfelvétele

Mátrai (családi néven : Muderlak) Lajos, szegény iparos szülőktől származott. Szülei a Terézvárosban laktak, ahol akkortájt a német nyelv volt a lakosság anyanyelve. S mivelhogy a Bach-korszakban nevelődött s az iskolában is csak német szót hallott, szinte idegen nyelvként kellett megtanulnia hazája nyelvét. Már mint kis fiúcska sok szeretettel rajzolt és faragcsált. Hajlamai ekkor ébredeztek, szülei tehát Kauser János kőfaragóhoz adják inasnak, akinél három évet tölt a Magyar Tudományos Akadémia épületen munkálkodva. Mestere csakhamar rájött, észrevette a próbálkozásaiból, hogy nem kőfaragónak, hanem szobrásznak való.

A szobrászpálya egzisztenciális szempontból persze nem nyújtott oly biztos keresetforrást, oly biztos jövőt, mint a kőfaragás, s ezért ellenezték szülei, hogy erre, az akkor még nagyon is kalandos természetű pályára lépjen. Később azonban keresztülvitte tervét. Egy épületszobrászhoz jut tanulónak, ahol 1867-ig dolgozik. Ambíciója, tudáskedve ekkor külföldre hajtja. A közelebbi cél már tiszta előtte: fafaragó lesz. Ügyes bécsi fafaragó-mester a gazdája, akitől többet már nem tanulhatva, 1868 őszén új állomás felé igyekszik: Párizsba. A francia-német háborúig marad itt, lázas szorgalmat fejtve ki. Egész nap dolgozott, mint faragó, a kora reggeli órákat a francia nyelv elsajátítására fordította, este pedig az akadémiára járt gipsz és természet után rajzolni.

A francia-német háború kitörésekor ismét Bécsbe tér vissza, ahol Lajos Viktor főherceg palotájánál és az iparművészeti múzeum belső boltozásának díszítésével megtanulja a stukkó technikáját. Atyja halála után súlyos anyagi körülmények közé jut. Művészeti stúdiumokat nem folytathat s arra kényszerül, hogy fafaragó műhelyt nyisson. Ahhoz azonban, hogy ez a műhely hasznot hajtson, hiányzott belőle az üzleti érzék. Vágyai különben is művészeti tanulmányok felé űzték s így történt, hogy újabb helyzetébe nem tudván beletörődni, 1878-ban újra Párizsba megy a világkiállításra, most már mint nős ember. Erre egy ösztöndíj adta meg neki a lehetőséget, a Budapesti Iparkamara utazási ösztöndíja. Párizs levegője megerősíti szobrász ambícióit.

Mátrai első órabeosztása, Muderlak néven

Él benne a törekvés, hogy addig nem jön haza, amíg apróra nem ismerkedett meg e művészet mesterségbeli titkaival. Biztos foglalkozást talál Münchenben, II. Lajos bajor király kastélyainak építkezésénél s ami szabad ideje jut, mindet a művészetnek szenteli. Hazulról Kelety Gusztáv buzgólkodása folytán terelődik rá a figyelem, s az akkori kultuszminiszter Trefort Ágoston, 1880-ban az éppen akkor létesült Iparművészeti Iskola fafaragás tanárának hívja meg, melyben haláláig tanított. Számos alkotása közül nagyobb művei Károli Gáspár, Izsó Miklós, Kisfaludy Károly, Széchenyi István, Schweidel József, Vásárhelyi Pál szobra - két utóbbit Lajos fiával közösen készítette.

Mátrai Lajos, a mester[szerkesztés]

Izsó Miklós sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-3-10. Mátrai Lajos György műve.
Mátrai Lajos György sírja Budapesten. Kerepesi temető: 29/3-3-47.

Mátrai Lajos György hosszú esztendőkön át egész generációkat tanított meg a fafaragás mesterségére. Szobrász volt s erről az oldalról nem egy méretre kisebb monumentum őrzi nevét. Legfőbb műve és jelessége azonban mégis a tanítványok: fiatal iparművész-emberek, akiket nem engedett ki addig az iskola fedele alól, amíg nem voltak tisztában mesterségüknek, a fafaragásnak grammatikájával. Igazi hivatása tehát akkor kezdődik, amikor professzornak hívják az Iparművészeti Iskolába. Ebből a hivatásból minden ponton lelkiismereti kérdést csinált. Teljes lelkével neki élt, nem sajnált tőle időt, fáradságot, energiát. Szolid, a dolgukat alaposan értő munkások becsületessége ad nemes patinát professzori minőségének.

Művei[szerkesztés]

  • Schweidel József tábornok bronzszobra, (1905[1][2]) Zombor

Emlékszobrok[szerkesztés]

Síremlékek[szerkesztés]

Összegzés[szerkesztés]

Vásárhelyi Pál szegedi szobrának alkotójaként a Művészeti lexikon mindkét kiadása (1935, 1967) hibásan idős Mátrai Lajost, az apát tünteti föl a szobor alkotójaként.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.hhrf.org/magyarliget/4.15-16/nyari.html
  2. Révai Lexikon
  3. Vasárnapi Ujság, 1890. 43. szám
  4. Apró Ferenc: Szeged folyóirat, 1994. március

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967.
  • Tóth Attila, Szeged szobrai és muráliái, 1993. ISBN 9630335964

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]