Kelety Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelety Gusztáv
Keleti Gusztáv.jpg

Született 1834. december 13.
Pozsony
Meghalt 1902. szeptember 2. (67 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelety Gusztáv témájú médiaállományokat.
Keleti Gusztáv

Komjátszegi Kelety Gusztáv Frigyes, másként Keleti, eredeti neve: Klette Gusztáv (Pozsony, 1834. december 13.Budapest, 1902. szeptember 2.) festő, grafikus és műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora.

Tájképfestő, a nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet képviselője, a kiegyezés korának művészpolitikusa, a hazai iparművészet fellendítésének egyik kezdeményezője.

Kelety Gusztáv eredeti neve Klette volt, a drezdai nemesi származású Klette von Klettenburg család sarja, édesapja Klette Károly, József nádor gyerekeinek rajzoktatója volt. A család 1861-ben nevét Klettéről Keletire változtatta. 1901 január 1.-én, I. Ferenc József magyar király[1] a „Komjátszegi” nemesi előnevet adományzota számára, ekkor a vezetéknevét újra megváltoztatta Keletyre. Halálakor hivatalosan „komjátszegi Kelety Gusztáv” volt a neve.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Klette Károly von Klettenburg (1793–1874) drezdai születésű festőművész volt, testvére: Keleti Károly (1833–1892) statisztikus, fia Kelety Gábor festő, édesanyja Beyer Johanna volt.[2] [Jogász]]nak tanult, nevelője volt Eötvös József báró fiának, Eötvös Lorándnak, ahova a jogi tanulmányai alatti oktatója, Pauler Tivadar ajánlotta. Az Eötvös-családdal igen szoros és jó kapcsolatot épített ki, a báró művészeti tanácsadója lett, ez meghatározta későbbi művészpolitikai pályafutását is.

Jogi tanulmányait megszakítva festészettel kezdett el foglalkozni, Münchenben Fischbach, Voltz és Schleith tanároknál, majd Bécsben sajátította el a festészet alapjait, tanítványa volt Hollósy Simonnak és Liezen-Mayer Sándornak. A festészetben főleg a tájképek vonzották, stílusára leginkább id. Markó Károly és Ligeti Antal gyakorolt hatást.

1867-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett.

1871-ben báró Eötvös József, aki akkor közoktatási miniszter volt, megbízta a magyar nemzeti rajzoktatás megszervezésével. (Megbízó levelében Eötvös József ezt írta neki: „Senki sem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni. Nemzetünk géniusza, mint mindenütt, úgy a művészeti körben is a patrisztikus irányt fogja követni”). Kelety Gusztávot elküldte tanulmányútra a külföldi művészetoktatás tanulmányozására céljából. Kelety ekkor Franciaországban, Belgiumban és Németországban személyesen tanulmányozta a művészetek oktatását, melyet összefoglalóként „A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban” című művében írt meg. (ebben szerepelnek angliai tapasztalatok is, melyet Kelety közvetett forrásokból szerzett be). A végkonklúziója irományának az volt, hogy Magyarországon egységes művészetoktatási rendszer kiépítése célszerű, majd javaslatot tett egy „művészetre előkészítő” iskola felállítására. Kelety javaslatát mind báró Eötvös József, mind a kormány elfogadta, és nemsokára meg is nyílt Kelety Gusztáv igazgatóságával a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda. 1880. november 14-én indult el hét tanulóval. Az Intézetnek nem volt önálló épülete, három évig az Országos Képzőművészeti Társulat, majd a Zeneakadémia épületében kapott helyet.

1874 és 1894 között ő volt a Képzőművészeti Társaság igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az 1860-as közepe felé Kelety elkezdett esztétikai cikkeket, kritikákat írni, ezekben az írásokban konzervatív szemléletű, szemben állt az újabb művészi törekvésekkel. Ő figyelt fel elsőként Nagy István tehetségére, és elsősorban az ő tanácsait kérte Csontváry Kosztka Tivadar is. Munkácsy Mihályról és Szinyei Merse Pálról írt kritikai véleménye, miszerint nem lesznek jelentős festők, nem igazolódott be. (Kritikai tevékenysége miatt ezek a festők egy darabig abba is hagyták a festést). Az írást később abba is hagyta.

Kelety Gusztáv tüdőbajban betegedett meg, hosszú betegeskedés után halt meg (volt egy sikertelen öngyilkossági kísérlete is).

Főbb művei[szerkesztés]

Eötvös Loránd ifjú korában (1858)
Kelety Gusztáv sírja Budapesten, Kerepesi temető: 29/1-1-50. Stróbl Alajos alkotása.

Festmények[szerkesztés]

  • Bernrien park,
  • Besnyő környéke ,
  • Csillagvölgy,
  • Csónakázók,
  • Eötvös Loránd ifjú korában,
  • Falusi jelenet /Erdő,
  • Falu vége,
  • Farkasok,
  • Hegyvidéki táj,
  • Kétkerekű gordé,
  • Kilátás a Normafától,
  • A Normafa
  • Osztrák táj,
  • Őserdő szarvasokkal,
  • Ösvény az erdő szélén,
  • Parkrészlet,
  • Romos vár naplementekor,
  • Róka,
  • A száműzött parkja,
  • Vár a tó fölötti dombon,
  • Tanulmány A száműzött parkjához (papír, ceruza 300 mm x 433 mm, 1866-1870, MNG)
  • Tájkép templommal,
  • Tátrai táj vízeséssel,
  • Terebesi kúria,
  • Visegrád lavírozott tus-képe,
  • Vízparti táj, Zsombékos,
  • Zrínyi a költő halála,[3]
  • Orbán Balázs: Székelyföld leírása című, 1869-ben megjelent könyvéhez fametszeteket készített.

Könyvek[szerkesztés]

  • Művészeti dolgozatok (1910), A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban 1870

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 820 - 821. oldal
  2. familysearch.org Kelety Gusztáv keresztelődésének az adatlapja
  3. Művészet , 1911, 3. szám

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]