Markó Károly (festő, 1793–1860)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Markó Károly
Önarckép
Önarckép

Született1791
Lőcse
Meghalt1860. november 19. (68 évesen)
Villa di Lappeggi, Itália
Nemzetisége magyar
Stílusa tájképfestő
Iskolái bécsi Képzőművészeti Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Markó Károly témájú médiaállományokat.

Idősebb Markó Károly (Lőcse, 1791 szeptember 25.[1] vagy 1793.[2] – Villa di Lappeggi, Itália, 1860. november 19.) magyar festő, 1840-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar tájképfestészet egyik megteremtője. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi, illetve ideális tájképfestészetre épül. Tájképei idilli hangulatú, mitológiai, bibliai vagy hétköznapi jeleneteket megjelenítők. Magyar Claude Lorrainként ünnepelték.[3]

Életpályája[szerkesztés]

Id. Markó Károly, Barabás Miklós litográfiája, 1853-ból

A Felvidék egyik akkori szellemi központjában, Lőcsén született, 1791-ben. Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját, mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812 és 1818 közt. Utóbbin készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, hogy rajztudását fejlessze. 1822-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett, a történelmi és tájképfestészeti szakon.

Emléktáblája a budapesti Markó utcában

Bécsben megnősült, nyolc gyermeke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Esterházy-birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb, a Visegrád (1826) című képét, amely a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban maláriában megbetegedett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843 és 1848 közt továbbutazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban Appeggibe költözött, és ott élt egészen 1860-ban bekövetkezett haláláig. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására születtek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festményei. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország és Szlovákia múzeumaiban.

Főbb művei[szerkesztés]

Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfestés egyik fajtájával, a gouache technikával dolgozott. Ekkor készültek a Csorsztin és Nedecz (1820) valamint az Aggteleki-barlang-sorozat (1821). Uborkát tisztító lány (1831), Faunok elől menekülő nimfák (1831), Erdei út (1832), Tájkép Tivoli mellett (1846). Mitológiai témájú festményei mellett fontosak bibliai témájú képei is – így Krisztus megkeresztelése a Jordánban (1840), Tóbiás és az angyal (1843), Jézus Jákob kútjánál (1854). Művei világszerte megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben Bécstől egészen Mexikóvárosig. Ez utóbbi azért is fontos, mert a mexikói tájképfestészet Markó műveinek tanulmányozásával és másolásával született meg.[forrás?]

Galéria[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Id. Markó Károly lásd 278–280. o.ISBN 963-8477-66-0

Irodalom[szerkesztés]

  • Kelety Gusztáv: Id. Markó Károly (Budapest, 1899)
  • Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly (Budapest, 1954)
  • Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly művei (Budapest, 1957)
  • Lyka Károly: Markó Károly, id. (Élet és Tudomány 1960. 3. sz.)
  • Bodnár Éva: Markó (Budapest, 1980)
  • Szvoboda Dománszky Gabriella: Markó (Budapest, 2004)
  • Markó Károly és köre. Mítosztól a képig. Szerk.: Bellák Gábor, Dragon Zoltán, Hessky Orsolya (Budapest, 2011)
  • Hessky Orsolya: Id. Markó Károly. (Budapest, 2014)

További információk[szerkesztés]