Sváby Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sváby Lajos
Született1935. február 4.[1]
Abádszalók
Elhunyt2020. augusztus 13. (85 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBudaházy Katalin
GyermekeiSváby András
Foglalkozásafestőművész
főiskolai tanár
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1954–1960)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41/1-50)
Sablon • Wikidata • Segítség

Sváby Lajos (Abádszalók, 1935. február 4. – Budapest, 2020. augusztus 13.[4]) Kossuth-díjas magyar festő, főiskolai tanár, a magyar neoexpresszionizmus képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

1954 és 1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol Kmetty János és Pór Bertalan voltak a mesterei. 1963 és 1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten élt. 1975-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, amelynek 1990-től 1991-ig megbízott, 1991 és 1995 között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.

Ábrázolásmódja, festményei[szerkesztés]

Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.

Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek: szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) című mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szemből való nézet követelményeinek megfelelően.

Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Zárt tér (1982) című képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) című mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura.

Az 1980 körül megjelenő pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg. Genezis (1989) című rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel. 22 rajzból áll a sorozat, ihletője a művésznek a Szent Földön tett látogatása, mely inspirálta a Biblia mélyebb megismerésére.[5]

Könyvek illusztrálására is vállalkozott, köztük Somlyó György Nem titok című verskötetének illusztrátora (1992).[6] Számos művét jeles közgyűjtemények őrzik, köztük Damjanich János Múzeum, Szolnok; Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár.

Kiállításai (válogatás)[7][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

Írásai (válogatás)[szerkesztés]

  • A festő dolga (Mozgó Világ, 1980/4)
  • Csodalényekre van szükségünk? (Filmvilág, 1980/10)
  • Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja (Filmvilág, 81/6)
  • "Az idő festője", Filmvilág, 82/1.
  • In memoriam Bernáth Aurél (Somogy megyei Múzeumok Közleményei, V., 1982)
  • "Levélváltás a Képzőművészeti Főiskoláról." Beszélő 1991. június 1. (Előzmények a Beszélő 1991. április 20., 1991. május 4-i számaiban.)
  • Megnyitó beszéd (Vásárhelyi Őszi Tárlat, Élet és Irodalom, 1996. november 22.)
  • "Szolnokról gondolkozva mindig a barátaimra emlékezem." Szolnokról. Vallomás- és interjúkötet. Szolnok, 2001
  • Sváby Lajos festőművész: Bukta Norbert képei elé. Leporelló Bukta Norbert "Aki él, nem rejtőzhet el" c. kiállításához. 2003
  • Érzések, emlékek, képzetek; Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2014

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Vadas József: Műteremlátogatás Sváby Lajosnál – Művészet, 1970. május
  • TV Galériája, 1972. június 2. (21.35) – (Rapcsányi László – dr. Végvári Lajos)
  • András Kenessei: Ausstellungschronik – Zwei Künstlerpersönlichkeiten – Budapest Rundschau, 1972. augusztus 7.
  • András Fáber: Lajos Sváby's Exhibition – Hungarian Review, 1972. augusztus 9.
  • Örkény István: A lázadó festő – Élet és Irodalom, 1976. június 12. (elhangzott a kecskeméti Művelődési Központban 1976. május 5-én, Sváby Lajos kiállításának megnyitásán)
  • Vadas József: Sváby-revízió – Élet és Irodalom, 1977. április 16.
  • Antal István: Változások előtt. A magyar népszerű-tudományos film – Filmvilág, 1978. április 1.
  • Attalai Gábor: Frissen (?) festve (avagy a magyar festészet új hulláma és Sváby Lajos kiállítása) – Művészet, 1984. december XXV. évf. 12. szám
  • Egri Mária: Sváby Lajos. [Fotó: Kozma Károly, Dienes Judit]. 2. bőv. kiad. Budapest : MOL Rt., 1995. 100 p. ISBN 963-04-5445-9 (1. kiad. 1985)
  • Egri Mária: Sváby Lajos – Corvina Műterem Budapest, 1987
  • Szász Imre: Sváby Lajos (Playboy-interjú) Őszinte beszélgetés a kitűnő festőművésszel gyerekkorról, a művészi magára találás kacskaringós útjairól, színekről és alakokról – és a művészi tartásról – Playboy, 1992. augusztus
  • Szívre tett kéz és naplemente – Lengyel Boldizsár: Felejtsük el ezt a századot! – Jászkunság füzetek 4. Szolnok, 1992
  • Körmendi Galéria 1994. X. 24. – XI. 13. (Kempinsky) Megnyitó: Mojzer Miklós – Erről Mojzer Miklós: Csend és kiáltás között – Sváby Lajos kiállítása elé Új Művészet 95/3 március
  • Sinkó István: A magányos mozgalmár Sváby Lajos kiállítása – Új Művészet 95/3 március
  • Antall István: Sváby Lajos expresszivitása – Magyar Napló VII. évf. 11. szám, 1995. november
  • Egri Mária: Sváby Lajos – Körmendi Galéria, Budapest, 1995
  • Egri Mária: Sváby Lajos "Genezis" című sorozatáról In: Tanulmányok és közlemények, Debrecen – Szolnok, 1995
  • Tál Gizella: "Jászkunságban születtem..." – Szolnok, 2000 "Csodálatos őseink voltak" Sváby Lajos festőművész
  • "Hetvenhat jeles hetvenes" Sváby Lajos festő (Abádszalók 1935. február 4.) – Napút. Évkönyv 2005. VI. évf. 10. szám
  • Sváby Lajos. Budapest, 2008 – T'Art Alapítvány Kugler Könyvek Tanulmány, apparátus Egri Mária
  • Egri Mária: Sváby Lajos: Genezis – TISICUM A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. Szolnok, 2009. 641-656. o.
  • Egri Mária: Sváby Lajos: Érzések, emlékek, képzetek. Lyukasóra, 2015

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lajos Sváby, https://www.degruyter.com/view/AKL/_00519091
  2. ↑ Meghalt Sváby Lajos
  3. ↑ https://artportal.hu/lexikon-muvesz/svaby-lajos-230/
  4. ↑ Kisoroszi: Életének 85. évében elhunyt Sváby Lajos festőművész (magyar nyelven). http://www.kisoroszi.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 15.)
  5. ↑ Sváby Lajos Genezis c. sorozatából 10 kép. [2010. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  6. ↑ [Nem titok : [versek] / Somlyó György ; [ill. Sváby Lajos]. Pécs : Jelenkor, [1992]. – 75 p. ISBN 963-7770-24-0
  7. ↑ Lista www.artportal.hu nyomán
  8. ↑ Abádszalók díszpolgára, a művész köszönő szavai, videó, 2009
  9. ↑ Sváby Lajos a Román Kulturális Intézet idei nívódíjasa, 2010. [2011. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Sváby Lajos festő lásd 433-435. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Artportal.hu
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sváby_Lajos&oldid=26776168”