Sváby Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sváby Lajos
Született 1935. február 4. (83 éves)
Abádszalók
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Sváby András
Foglalkozása festőművész,
főiskolai tanár
Iskolái Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kitüntetései

Sváby Lajos (Abádszalók, 1935. február 4. –) Kossuth-díjas magyar festő, főiskolai tanár. A magyar neoexpresszionizmus egyik kiváló egyénisége. Sváby András műsorvezető apja.

Életpályája[szerkesztés]

1954 és 1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt; ahol Kmetty János és Pór Bertalan voltak a mesterei. 1963-1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten élt. 1975-től tanár a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995 között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.

Ábrázolásmódja, festményei[szerkesztés]

Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.

Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) című mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szemből való nézet követelményeinek megfelelően.

Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Zárt tér (1982) című képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) című mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura.

Az 1980 körül megjelenő pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg. Genezis (1989) című rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel. 22 rajzból áll a sorozat, ihletője a művésznek a Szent Földön tett látogatása, mely inspirálta a biblia mélyebb megismerésére.[1]

Könyvek illusztrálására is vállalkozott, köztük Somlyó György Nem titok című verskötetének illusztrátora (1992).[2] Számos művét jeles közgyűjtemények őrzik, köztük Damjanich János Múzeum, Szolnok; Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár.

Kiállításai (válogatás)[3][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

Köztéri művei[szerkesztés]

Írásai (válogatás)[szerkesztés]

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Egri Mária: Sváby Lajos. [Fotó: Kozma Károly, Dienes Judit]. 2. bőv. kiad. Budapest : MOL Rt., 1995. 100 p. ISBN 963-04-5445-9 (1. kiad. 1985).

Források[szerkesztés]

  1. Sváby Lajos Genezis c. sorozatából 10 kép. [2010. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  2. [Nem titok : [versek] / Somlyó György ; [ill. Sváby Lajos]. Pécs : Jelenkor, [1992]. – 75 p. ISBN 963-7770-24-0
  3. Lista www.artportal.hu nyomán
  4. Abádszalók díszpolgára, a művész köszönő szavai, videó, 2009
  5. Sváby Lajos a Román Kulturális Intézet idei nívódíjasa, 2010. [2011. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Sváby Lajos festő lásd 433-435. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Artportal.hu

További információk[szerkesztés]