Liezen-Mayer Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liezen-Mayer Sándor
Önarcképe
Önarcképe
Született 1839. január 24.
Győr
Meghalt 1898. február 19. (59 évesen)
München
Nemzetisége magyar
Mestere(i) Karl von Blaas
Hiltensberger
Anschütz
Aki hatott rá Otto Greiner
Aki(k)re hatott Kelety Gusztáv
Gebhard Fugel
Michael Zeno Diemer
Otto Greiner
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Liezen-Mayer Sándor témájú médiaállományokat.
Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet aláírja Stuart Mária halálos ítéletét

Liezen-Mayer Sándor (Győr, 1839. január 24.München, 1898. február 19.) magyar festő és illusztrátor.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győrött végezte el az alreáliskolát. Tehetős szülei a reáliskola bevégzése után nem kényszerítették, hogy vonzalmával ellenkező pályára adja magát, hanem nagybátyja, a finom ízlésű Edl Tivadar pozsonyi birtokos óhajára Bécsbe küldték, ahol a képzőművészeti akadémián Karl von Blaas volt a mestere. Csak másfél évig maradt Bécsben. első kiállítása 1857-ben volt Pesten. Ezután Münchenbe ment,ahol eleinte Hiltensberger és Anschütz tanítványa volt, de 1862-ben már Karl von Piloty iskolájába járt, akinek iránya nagy hatással volt a fejlődésére. Első fontos műve, a Mária és Erzsébet királyné Nagy Lajos sírjánál, 1862-ben készült el. 1865-ben megnyerte a müncheni akadémia által két vázlatra hirdetett pályázatot, sőt a vázlatok egyikének: Türingiai Erzsébet szentté avatásának elkészítésére megbízást is kapott. A képpel 1867-ben készült el; ugyanekkor befejezett egy másik festményt is, mely hivatva volt arra, hogy Liezen-Mayert a legelőkelőbb festők sorába emelje. Mária Terézia királyasszony egy szegény beteg nő gyermekét szoptatja volt tárgya az új képnek, amely szabad ég alatt mutatja be a fiatal és bájos királyasszonyt. E kép sikere után elhalmozták megrendelésekkel; egymás után festette a müncheni népszínház függönyét s a Stiglicz báró palotájában látható vadászjelenetet, amely, mint dekoratív munka, a németalföldi stílus irányzatához tartozik. E nagyobb alkotások közben arcképeket is festett. 1870-ben meghívták Bécsbe magyar király képmásának elkészítésére. 1872-ben egy amerikai nővel kötött házasságot. Ebben az időszakban ismét nagyobb kompozíciókkal foglalkozott. Templomból kilépő Margitja, Imogen és Jachimója, s Erzsébet, Anglia királynéja, amint Stuart Mária halálos ítéletét aláírja, az új korszak első termékei. 1876-ban nagy sikert aratott Münchenben a Faust-ciklusával. A Faust-kartonok után Schiller Harangjához készített rajzokkal keltett feltűnést az 1878. évi müncheni egyetemes kiállításon. Ezek terelték felé a württembergi kormány érdeklődését, és szerezték meg számára az igazgatói állást a düsseldorfi képzőművészeti akadémiánál. Düsseldorfi tartózkodásának legértékesebb terméke Magyarországi Szent Erzsébet című nagyobb méretű festménye, melyet a Magyar Képzőművészeti Társulat rendelt meg nála a múzeum modern gyűjteménye számára. Liezen-Mayer nem tudta feledni Münchent, első diadalainak színhelyét, és már 1882-ben visszaköltözött a bajor fővárosba, ahol a festészeti akadémia tanára volt. Liezen-Mayer Stuttgartban és Münchenben több magyar festőnek (pl. Kelety Gusztávnak), valamint német festőnek (pl. Gebhard Fugel, Michael Zeno Diemer, Otto Greiner, Max Bernuth) is a mestere volt.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liezen-Mayer Sándor: Rákóczi Rodostóban