Nemzeti Szalon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Erzsébet téri Kioszk eredeti, Hauszmann Alajos tervezte formájában
A Kioszk Nemzeti Szalonná átalakítva a Vágó-testvérek tervei alapján

A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten 1894 március 12-én alapítottak a hivatalos művészetpolitikával elégedetlen képzőművészek „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye”[1] Az egyesület első elnökévé Zichy Jenőt és Vastagh Györgyöt választották meg, alelnök Margitay Tihamér, műtáros Mesterházy Kálmán lett. Őket követte 1898-tól Andrássy Gyula gróf az elnöki és Hock János az alelnöki poszton.

Az épület[szerkesztés]

Az egyesület helyisége Budapesten 1894-től a József körút 45-ben, majd 1897-től az egykori Újvilág utca 2. sz. alatt volt (ma a Semmelweis utca és Kossuth utca sarka), míg állandó művásárcsarnoka, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállították, Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt 1907-től.[2] Utóbbit az eredetileg Hauszmann Alajos tervezte Kioszk épületéből alakították ki 1906-ban, Vágó József és Vágó László tervei alapján.[3]

Jeles kiállítások[szerkesztés]

A Nemzeti Szalon egyik alapítója és 1909-ig ügyvezető igazgatója számos jeles életmű-kiállítást rendezett például Madarász Viktor, Paál László, Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Vaszary János műveiből. Itt rendezték a Nyolcak két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák 1912-ben. 1927-ben itt rendezte a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete (UME) első közös kiállítását a KUT művészcsoporttal. Az 1950-es évekig a Nemzeti Szalonnak fontos szerepe volt a kortárs magyar képzőművészeti alkotások bemutatásában, vidéki kiállításokat is rendeztek.

Az 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolt intézmény 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, amelyen hosszú évek után először avantgárd és nonfiguratív művek is láthatóak voltak, s az addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Faragó Géza plakátja, 1904
  1. Bokor József (szerk.). Nemzeti Szalon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 
  2. http://artportal.hu/node/8882
  3. http://artportal.hu/kislexikon/vago_laszlo

í

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]