Chiovini Ferenc
| Chiovini Ferenc | |
 | |
| Született | 1899. november 16. Besenyszög |
| Elhunyt | 1981. december 9. (82 évesen) Szolnok |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Chiovini Márta |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1966) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Chiovini Ferenc (Besenyszög, 1899. november 16. – Budapest, 1981. december 9.) Munkácsy Mihály-díjas Érdemes Művész, magyar festőművész.
Életpályája[szerkesztés]
Az olasz származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művész található. A festő nagyapja, Chiovini (Egri) Antal Egerben volt hadbíró százados a 19. században és 1848-as forradalmár. Chiovini Ferenc nagyapja később innen az Alföldre, Besenyszögre költözött. Chiovini Ferenc gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megörökítette a katonaélet mindennapjait. 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán olyan neves tanárai voltak, mint Balló Ede, vagy Rudnay Gyula. Nyaranta Vágó Pál − főiskolások részére szervezett − művésztelepén dolgozott Jászapátiban. 1925-ben szülőfalujában tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, ezen munkájával 1926-tól tagságot, majt 1936 törzstagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935-1936 között a Római Magyar Akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas; kiállításán III. Viktor Emánuel olasz király is megfordult. Ferrazzi mestertől freskófestést is tanul, aki elismerően nyilatkozott róla.
A második világháború viharai alatt elhagyni kényszerült Szolnokot és 1944-ben Tiszapüspökiből költözött vissza a kifosztott művésztelepre. 1945-ben a Művésztelep újjáépítési munkáinak ellenőrzésére és irányítására létrehozott háromtagú Építés és Közmunkaügyi Igazgatóság főfelügyelője lett,[1] melynek tagjaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett Művésztelep helyreállításán dolgozott.[2]
A festészet mellett foglalkoztatta a közélet, alapító tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, de az irodalom és festészet kapcsolatáról és gyakorta vitatkozott Móricz Zsigmonddal, mondván "az írók csak magyarázni tudják a festészetet, jó vagy rossz megközelítéssel, de érdemben leírni nem...".[1]
Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impresszóit, melyekből töltekezett a műtermében festett nagyméretű képek készítéséhez. Ebben az időszakban stílusa letisztult, gyakran monumentálissá vált.
1981-ben hunyt el, sírja a szolnoki temetőben van.
Munkássága[szerkesztés]
Festészete elsősorban az Alföldhöz kapcsolódik, mindemellett egyházi vonalon is jelentőset alkotott. Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air eszközeivel az "ősi Alföld monumentalitását" festette. Festményeit realizmus, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Festményeinek tárgya az alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek. Figurális festészete mellett, tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek, jelennek meg.
Műtermében több alkalommal fordultak meg japán galéria tulajdonosok és vitték tokiói kiállításra képeit.
Freskófestészetéből ki kell emelni, hogy 1932-ben felkérést kapott a jászszentandrási templom freskóinak megfestésére, melyhez a már tapasztalt freskófestő Aba-Novák Vilmost kérte fel társául; megemlítendő továbbá a békésszentandrási, szolnoki és ceglédi templomfreskók.[1] A szolnoki Újvárosi Temetői Szentlélek templom freskóit a művész, az ornamentikát pedig felesége, Wegling Irén festőművésznő tervezte. További freskóit találhatjuk Békésszentandráson (1939), Cegléden (1956).
A művészről szülővárosában Besenyszögön utcát (1986), iskolát (1996), parkot (1999, Hadházy Gergely Chiovini mellszoborával), neveztek el. 2007-ben Balogh Zoltán polgármester felavatta a Chiovini Emlékszobát, egy állandó kiállítással. Besenyszög város őrzi emlékét rendszeres kiállításokkal, városi programokkal. Chiovini Ferenc születésének 120. évfordulója alkalmából 2019 november 22-én a besenyszögi Wesniczky Antal Művelődési Házban, amin bejelentették a Chiovini Szövetség megalakulását, melynek célja a művész munkásságának, szellemi hagytékának ápolása és terjesztése. Szolnokon 1996-ban nyílt meg a nevével fémjelzett Chiovini Galéria és 2017-ben utcát is neveztek el róla.
-
Chiovini Ferenc szolnoki műtermében alkot. -
1974: Hatvani Galéria ezüstdiplomája Chiovini Ferenc részére -
1977: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége által kiadott Aranykoszorú 1. -
1977: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége által kiadott Aranykoszorú 2. -
1966: Munkácsy Mihály-díj I. fokozata -
1973: Országos Vízügyi Hivatal elismerő oklevele a Kiskörei Víztározó építésében végzett munkájáért (Chiovini megfestette a víztározó építését és ma is egy nagytárgyaló viseli a nevét, Chiovini-terem). -
Chiovini Ferenc - Madonna, lánya Chiovini Márta és unokája Aszódi Mária zenei albumának borítóján. -
Chiovini Ferenc - római önarckép
Kiállítások[szerkesztés]
Egyéni kiállítások[szerkesztés]
- 1930 • Nemzeti Szalon, Budapest
- 1934 • Jászszentandrási freskók, Egyházművészeti kiállítás (Aba-Novák Vilmossal), Róma
- 1938 • Szt. István jubileumi kiállítás
- 1954 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjteményes)
- 1959 • Pécs, Szolnok
- 1977 • Városi Tanács díszterme, Szolnok
- 1979 • Csók Galéria, Budapest; Szolnoki Galéria, Szolnok.
- 1981 • Charlottenborg, Dánia (CORNER csoport meghívására)[1]
- 1982 • Szolnoki Művésztelep; 1991 • Szolnoki Városháza Nagyterme; 1999 • Szolnoki Művésztelep; jelenleg a Szolnoki Önkormányzat Galériáján látható
- 1982 • Csók Galéria, Budapest (emlékkiállítás)[1] Megnyitotta: D. Fehér Zsuzsa művészettörténész
- 1993 • Opera Galéria, Budapest.[1]
- 1995 • Árkád Galéria: Fényes Adolf terem, Budapest (emlékkiállítás).[1]
- 1999 • Hegyvidék Helytörténeti Galéria, Budapest.[1][3]
- 2000 • Fészek Klub, Budapest
- 2004 • "Arcvonal" Irodalmi kávéház, Budapest
- 2006 • Barabás-villa, Budapest.
- 2013 • Templom Galéria, Eger (életműkiállítás).[4]
- 2016 • Vollnhofer ArtStudio, Budapest (A római ösztöndíjtól a Munkácsy-díjig) – vándorkiállítás. Megnyitotta: Prof. Prokopp Mária műszettörténész
- 2016 • Wesniczky Antal Művelődési Ház és Könyvtár, Besenyszög (A római ösztöndíjtól a Munkácsy-díjig) – vándorkiállítás.
- 2017 • Kossuth Művelődési Központ, Cegléd (A római ösztöndíjtól a Munkácsy-díjig) – vándorkiállítás.[5]
- 2019 • Chiovini Galéria, Szolnok (Találkozások Chiovinivel).[6]
Csoportos kiállítások[szerkesztés]
- 1926 • Tavaszi Szalon
- 1927 • Magyar táj- és életképkiállítás, Tavaszi Szalon
- 1928 • Szolnoki Művésztelep kiállítás • Műcsarnok és Nemzeti Szalon, Budapest
- 1929 • Nürnberg • Tavaszi Szalon
- 1930 • Egyházművészeti kiállítás
- 1931 • Szolnoki Művésztelep kiállítás, Barcelona • Őszi tárlat
- 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • A Nemzeti Szalon nagy téli tárlata, Budapest
- 1934 • Arte Sacra – oltárképek, Róma • Nemzeti Szalon, Budapest
- 1936 • Bécs (reprezentatív kiállítás) • Ösztöndíjasok kiállítás, Róma • Szolnoki Művésztelep kiállítás
- 1938 • Szent István jubileumi kiállítás
- 1940 • A Magyar Művészetért.
- 1941 • A Szolnoki Művésztelep jubileumi kiállítása[2][7]
- 1953 • Megyei képzőművészek kiállítása, Szolnok Városi Tanács díszterme [2]
- 2013 • Kortárs festők kiállítása, Hegyvidék Helytörténeti Galéria, Budapest
- 2014 • "Itáliában láttam" A Római Collegium Hungaricum emlékezete 1928-1943, Molnár C. Pál Galéria, Budapest, 2014.[8]
- 2017 • 20. századi szolnoki művészek alkotásai, Szoboszlai Galéria, Szolnok[9]
- 2017 • A hónap műtárgya, Chiovini Ferenc: Szolnoki Piacnál, Szikra Galéria, Jászberény[10]
- 2019 • A hónap műtárgya, Chiovini Ferenc: Zagyva a Tabánnál, Szikra Galéria, Jászberény[11]
- 2022 • Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia Múzeuma, Budapest[12]
Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]
- Damjanich János Múzeum, Szolnok
- Móra Ferenc Múzeum, Szeged
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Vechiculum-Ház Besenyszög, Chiovini Ferenc Emlékszoba, Besenyszög
Díjai, kitüntetései[szerkesztés]
- 1938: A Szt. István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült[1]
- 1963: Szegedi Országos Nyári Tárlat I. díj[1]
- 1964: A Szegedi Országos Nyári Tárlat első díja[1]
- 1966: Munkácsy Mihály-díj I. fokozata[1]
- 1968: Szolnok megye művészeti díja[1]
- 1973: Szolnok város "Pro urbe" díja[1]
- 1973: Országos Vízügyi Hivatal elismerő oklevele a Kiskörei Víztározó építésében végzett munkájáért (Chiovini megfestette a víztározó építését és ma is egy nagytárgyaló viseli a nevét, Chiovini terem).
- 1974: Érdemes művész[1]
- 1974: Hatvani Galéria ezüstdiplomája
- 1977: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége által kiadott Aranykoszorú
Irodalom[szerkesztés]
- Pipics Zoltán: Száz magyar festő, 1943
- Dr. Egri Mária: Nyolcvan éves szolnoki művésztelep. Szolnok, 1983, 62 p., kiadó: Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal
- Kaposvári Gyula: Művek, emlékek. Szolnok, 1982
- Chiovini Márta: Chiovini Ferenc. Budapest, 2008, 192 p., kiadó: Hatvani István, ISBN 978-963-06-5547-7)[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Chiovini Márta: Chiovini Ferenc (2008, 192 p., kiadó: Hatvani István, ISBN 978-963-06-5547-7)
- ↑ a b c Egri Mária. A Szolnoki Művésztelep (1977). ISBN 963 336 105 2
- ↑ Muzsay András (2008. május 20.). „Négy teleírt vendégkönyv”. Hegyvidék 38 (10), 6. o.
- ↑ Bucsy Levente (2013. június 2.). „Chiovini, a nem tanulható vizuális igazságok festője Egerben”. Magyar Nemzet. [2019. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
- ↑ Chiovini Kiállítás nyilt a Kossuth Művelődési Házban. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
- ↑ Találkozások Chiovinivel c. kiállítás nyiílt a Chiovini Galériában. (Hozzáférés: 2019. június 13.)
- ↑ (1941. szeptember 10.) „A művésztelep jubiláris kiállítása.”. Szolnok és vidéke.
- ↑ Itáliában láttam. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
- ↑ Szolnok TV hírek. (Hozzáférés: 2019. június 20.)
- ↑ Szikra Galéria - kiállítások. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ Szikra Galéria tervei. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- Chiovini Ferenc emlékszoba
- Artportal
- Festő a Tiszánál; Portréfilm Chiovini Ferencről (1974), író-rend. Németh István, szerk. Ó Fehér Zsuzsa, operatőr Szalay László, MTVA
