Chiovini Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chiovini Ferenc
Született 1899. november 16.
Besenyszög
Elhunyt 1981. december 9. (82 évesen)
Szolnok
Foglalkozása festő
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj

Chiovini Ferenc (Besenyszög, 1899. november 16.Szolnok, 1981. december 9.) magyar festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

Az olasz származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művész található. A festő nagyapja Egerben volt hadbíró százados az 1800-as években. Chiovini Ferenc nagyapja később innen az Alföldre, Besenyszögre költözött. Chiovini Ferenc gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megörökített a katonaélet mindennapjait. 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán olyan neves tanárai voltak, mint Balló Endre, Rudnay Gyula, Vágó Pál. 1925-ben szülőfalujában tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, ezen munkájával vendégtagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935-1936 között a Római Magyar Akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas; műtermében III. Viktor Emánuel olasz király is megfordult. Rajztanulmányokat végzett Firenzében is. A második világháború alatt, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, hamis papírokkal bujkált. 1947-től 1949-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett művésztelep helyreállításán dolgozott. Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impresszóit. Ebben az időszakban stílusa letisztult.
1981-ben hunyt el, sírja a szolnoki temetőben van.

Munkássága[szerkesztés]

Festészete első sorban az Alföldhöz kapcsolódik, mindemellett egyházi vonalon is jelentőset alkotott. Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air eszközeivel az "ősi Alföld monumentalitását" festette. Festményeit realizmus, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Festményeinek tárgya az alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek. Tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek, jelennek meg.

Freskófestészetéből megemlítendő az Aba-Novák Vilmossal együtt készített jászszentandrási templom freskói, továbbá a békésszentandrási, szolnoki és ceglédi templomfreskók. A szolnoki Újvárosi Temetői Szentlélek templom freskóit a művész, az ornamentikát pedig felesége, Wegling Irén festőművésznő tervezte.

Kiállítások[szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

Csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1926 • Tavaszi Szalon
  • 1927 • Magyar táj- és életképkiállítás, Tavaszi Szalon
  • 1928 • Szolnoki Művésztelep kiállítás, Műcsarnok és Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1929 • Nürnberg • Tavaszi Szalon
  • 1930 • Egyházművészeti kiállítás
  • 1931 • Szolnoki Művésztelep kiállítás, Barcelona • Őszi tárlat
  • 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • A Nemzeti Szalon nagy téli tárlata, Budapest
  • 1934 • Arte Sacra - oltárképek, Róma • Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1936 • Bécs (reprezentatív kiállítás) • Ösztöndíjasok kiállítás, Róma • Szolnoki Művésztelep kiállítás
  • 1938 • Szent István jubileumi kiállítás
  • 1940 • A Magyar Művészetért.
  • 2014 • "Itáliában láttam" A Római Collegium Hungaricum emlékezete 1928-1943, Molnár C. Pál Galéria, Budapest, 2014.

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

  • 1938: A Szt. István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült
  • 1964: A Szegedi Országos Nyári Tárlat első díja
  • 1966: Munkácsy Mihály-díj
  • 1968: Szolnok megye művészeti díja
  • 1974: Érdemes művész

Irodalom[szerkesztés]

  • Pipics Zoltán: Száz magyar festő, 1943
  • Dr. Egri Mária: Nyolcvan éves szolnoki művésztelep. Szolnok, 1983
  • Kaposvári Gyula: Művek, emlékek. Szolnok, 1982
  • Chiovini Márta: Chiovini Ferenc. Budapest, 2008

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]