Ybl Ervin
| Ybl Ervin | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1890. január 14. Budapest |
| Elhunyt | 1965. augusztus 11. (75 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Születési neve | Ybl Ervin Ferenc Nándor Lajos |
| Ismeretes mint | művészettörténész |
| Pályafutása | |
| Szakterület | művészettörténet |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ybl Ervin témájú médiaállományokat. | |
Ybl Ervin (Budapest, 1890. január 14. – Budapest, 1965. augusztus 11.) magyar művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1960). Ybl Miklós távoli rokona volt.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Jogi és filozófiai doktorátust szerzett. 1919-ben felvették az Eötvös szabadkőműves páholyba. Évekig a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatát vezette, majd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumának osztályfőnöke volt. 1931-ben a budapesti tudományegyetemen az olasz szobrászat történetéből magántanári képesítést nyert. 1941. július 1-től címzetes ny. rk. tanár volt. Hagyatékát a székesfehérvári István király Múzeum örökölte, ahol kéziratos emlékiratait is őrzik.
Főbb művei[szerkesztés]
- Donatello (Bp., 1927; Bruxelles, 1930);
- Toscana szobrászata a quattrocentoban (I – II., Bp., 1930);
- Zala György (Magyar Művészet, 1937),
- Lotz Károly élete és művészete (Bp., 1938);
- Mesterek és mesterművek (Bp., 1938);
- Ybl Miklós (Bp., 1956);
- Csontváry Tivadar (Bp., 1958. angolul is);
- A Magyar Nemzeti Galéria palotája (Bp., 1960);
- A francia és angol renaissance és barokk művészet (I – II., Bp., 1960).
- Az operaház. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962
- Robbia, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939.
További információk[szerkesztés]
- Farkas Zoltán: Ybl Ervin (Művészet, 1965);
- Rados Jenő: Ybl Ervin (Magyar Építőművészet, 1965.)