Ohmann Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Ágoston kerámia dombormű, Szeged, Dóm tér 6.
Ozorai Pipó faszobor

Ohmann Béla (Budapest, 1890. március 6. – Budapest, 1968. március 21.) magyar szobrász. 1921-től a Budai Iparrajziskola tanára, kerámiaműhelyének vezetője volt. 1937-től 1946-ig Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanára, díszítő szakosztály vezetője volt. 1946-tól nyugdíjazásáig, 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem épületszobrászati tanszékén mintázást tanított.

Tanulmányok[szerkesztés]

(1911-1914), (1919-1920). Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szak, mesterei: Mátrai Lajos ifj., Simay Imre.

Munkássága[szerkesztés]

Feszl Frigyes építész

Számos jelentős hazai és külföldi kiállításon részt vett. Síremlékeket, kisplasztikákat, érmeket és emlékműveket készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. 1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt az 1920-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor archaikus formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözte. A Csanádi püspökség Rerrich Béla tervezte klinkertéglás épületére 1930-ban, Szent Imre, Szent Gellért és Szűz Mária szobrát, valamint két zászlótartó szerzetes alakját mintázta meg, a korszak észak-német és skandináv modern stílusát követő felfogásban. Szent Gellért alakjának megformálásán különösen érezhető a két világháború közötti korszak neves német szobrásza, Georg Kolbe statikus művészetének hatása. Az alkotások anyagválasztása is az épített környezethez igazodott. Amíg Szent Imre és Szűz Mária szobrát a klinkertéglás falra mészkőből faragta ki, addig Szent Gellért alakját barnásvörös pirogránitból készítette Ohmann, hogy elüssön a mészkőlapokkal burkolt hátterétől. A Dóm tér 6. számú épület számára 1930-ban két Zsolnay-kerámiát készített a művész. Szent Ágoston gótikus ihletésű, többalakos domborművén a középen trónoló szent arcvonásait Rerrich Béláról mintázta. Ugyancsak neogótikus stílusú az a Pieta, amelynek drámai hatását fokozza az előtte elhelyezett egyszerű vasrács. A szegedi Kémiai Intézet épületére 1931-ben középkori alkimistákat ábrázoló három kerámia domborműve került. Ugyanitt található Temesvári Pelbárt szobra is, amely bár erőteljesen stilizált, rajta a Római iskola neoklasszicista stílusú plasztikai fogalmazása érződik. A szegedi Fogadalmi templomban látható Glattfelder Gyula jubileumi oltára és a Klebelsberg Kunó szarkofágja. E körbe tartozik Mária szobra is, melyért a párizsi Világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott.

Római Iskola[szerkesztés]

Szent Imre herceg
Zászlótartó barátok

Szegedi munkái után Münnich Aladár két modern stílusú budapesti épületénél foglalkoztatta. A Rerrich Bélával való együttműködés során a művész megismerte a Magyarországon addig kevéssé alkalmazott klinkertéglás építési módot. Ezt a hatást tükrözi, hogy a Nagyvásártelep irodaépületére 1932-ben az évszakokat jelképező négy reliefet klinkertéglából mintázta.[1] Az 1930-as évek közepén döntő fordulat következett be művészetében. A pasaréti templom és a pécsi pálosok részére készült román neoromán művei kielégítik a középkor szellemét feleleveníteni kívánó modernebb egyházi mecenatúra igényeit. Egyértelműen a neoklasszicizmus követőjévé vált, a Római iskola stílusának vezéregyénisége lett, bár nem volt római ösztöndíjas. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi. Az új törekvéseket képviselő művészetének kiemelkedő alkotása a székesfehérvári Kálmáncsehi Domonkos kőszobra (1941), mely a kor egyházművészetének egyik legjelentősebb alakjává avatta. Világi művein a díszítő szándék van jelen.

Művészete[szerkesztés]

Szüret kútszobor Kazincbarcikán

Művészi alkalmazkodóképessége, iparművészi fogantatású anyagismerete és vonzalma az építészethez lehetővé tette, hogy a Római iskola szinte valamennyi vállalkozásában részt vegyen. Fölényesen tudta egyeztetni a plasztikai és az építészeti ismereteket. Az 1930-as évektől meghatározó egyénisége volt a magyar épületszobrászatnak. Az általa képviselt architektonikus építészeti felfogás iskolateremtő vonulat a magyar szobrászatban. Praktikus, olcsó kivitelű, világos szerkezetű, áhítatot sugalló domborművei tökéletes harmóniával illeszkednek az épületekhez. Ornamentális plasztikája kemény, fegyelmezett. Több nagy kiállításon vett részt. Gyapotszedője (1952) eredetileg a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja homlokzatára készült. A második világháború után elsősorban tanítással foglalkozott, korszakunkban kevés megbízást kapott, csak néhány épületplasztikát és köztéri szobrot készített, melyek jelentősége messze elmarad korábbi műveitől.

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés]

Köztéri művei (válogatás)[szerkesztés]

  • 1929-31 domborművek, Mátrai Lajossal Budapest, XI., Eszék u. 9-11. és 13-15.
  • 1930 Kőrösi Csoma Sándor, emlékmű, Szeged, Dóm tér
  • 1930 Temesvári Pelbárt, kő, dombormű, Szeged, Dóm tér
  • 1930 Ozorai Pipó, fa, féldombormű, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok
  • 1930 Hunyadi Mátyás, lovas szobor, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok
  • 1930 Szent Gellért, klinker, Szeged, Püspöki palota
  • 1930 Szent Imre, Szeged, püspöki szeminárium
  • 1930 Szent János, Szeged, püspöki szeminárium
  • 1930 Clark Ádám, bronz, dombormű, Szeged, Dóm tér
  • 1931 Feszl Frigyes, homokkő, Szeged, Dóm tér)
  • 1932 Szűz Mária, Budapest, Maglódi út, Kórház, Tüdőbeteg pavilon
  • 1932 Évszakok, klinker, dombormű, Budapest, Vámház krt. 1-3.,[2]
  • 1932 Ég és Föld, dombormű, (Mátrai Lajossal) Budapest, V., Honvéd u.-Markó u., ELMŰ
  • 1932-33 Szent Antal-oltár és -szószék, domborművek, Budapest, II., Pasaréti út 137., Szent Antal templom előcsarnoka
  • 1932-33 Angyal-reliefek, Budapest, XII. Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom
  • 1932-33 Páduai Szent Antal szobor és Szent László oltár, Budapest, XII., Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom, Hősök kápolnája
  • 1933 Páduai Szent Antal, Balatonboglár, római katolikus templom
  • 1933 Páduai Szent Antal, műkő, Budapest, II., Sólyom u. 15., kert, eredeti: Balatonboglár, templom
  • 1933 Alchimisták I-III., Szeged, Kémiai Intézet kerámia díszítményei
  • 1935 Klebelsberg Kunó-síremlék Kertész K. Róberttel, Szeged, Fogadalmi templom
  • 1936 Bodor-kút, Neptum szobor, bronz, Budapest, XIII., Margitsziget, (a marosvásárhelyi Bodor-kút másolata)
  • 1936 Budavár címere, vörösmárvány, dombormű, Budapest, I., Bécsi kapu tér
  • 1936 Budavár visszavétele, Rohanó angyal, bronz, Budapest, I., Bécsi kapu tér
  • 1937 Patrona Hungariae, (Párizsi Világkiállítás, Magyar pavilon)
  • 1937 Hangya-ház domborművei, (Mátrai Lajossal) Budapest
  • 1937 Szent Demeter oltár, vörös márvány, Szeged, Fogadalmi templom
  • 1938 főoltár, Pécs, Pálos rend templom
  • 1938 Kálmáncsehi Domonkos, márvány, Székesfehérvár, Szent Anna kápolna előtt
  • 1938 Árpád, kő, Székesfehérvár, Városháza díszterem
  • 1938 Szent István, kő, Székesfehérvár, Városháza díszterem
  • 1938-39 Huszár Gál, bronz, Debrecen, Egyetem tér
  • 1938-40 Prohászka Ottokár, kő, Székesfehérvár
  • 1939 Angyalos magyar címer, alumínium, New York-i Világkiállítás, Magyar pavilon bejárata
  • 1940 Pénzügyi igazgatóság épületdomborművei (Reményi Józseffel), Zalaegerszeg)
  • 1941 Széchenyi István, emléktábla, dombormű, Budapest, V., Roosevelt tér 1-3.
  • 1943 Szent Teréz és Stációk, carrarai márvány, mészkő, Budapest, II., Máriaremete út 28., remetekertvárosi Szentlélek templom
  • 1943 Jézus Szíve, kő kút, Győr, Nádorvárosi templom
  • 1943 Országalma (Székesfehérvár)
  • 1957 Szüret, kútszobor, Kazincbarcika
  • 1958-60 Turi György, bronz, Várpalota, Thuri György Általános Iskola udvara
  • 1959 Gyári munkások, műkő, dombormű, Budapest, III., Szentendrei út 101.
  • 1964 Álló nő, kőszobor, Sopron, Szanatórium park
  • 1964 Gárdonyi Géza, ruskicai márvány, mellszobor, Eger, Színház
  • 1964 Kacsóh Pongrác, domborműves emléktábla, Keszthely
  • (Év nélkül) Ülő nő, haraszti mészkő, Vác, Gombási u.
  • 1964 Közlekedés (haraszti mészkő dombormű, 1964, Vác, autóbusz-pályaudvar
  • 1973 Neptun, mészkő, Baja

Társasági tagság[szerkesztés]

Római iskola

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

  • 1933 milánói Triennálé, ezüstérem
  • 1937 Párizsi Világkiállítás, Diplome d'honneur
  • 1938 állami iparművészeti nagy aranyérem
  • 1940 milánói Triennálé, Grand Prix

Művek közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Ybl Ervin: A szegedi templom-tér épületeinek iparművészeti értékei, Magyar Iparművészet, 1932/1.
  • Rerrich Béla: Művészi városterek és a szegedi fogadalmi templom körül építendő térkérdése. 1928
  • Milyen is legyen a Dóm tér, a tanulmányt Rerrich Béla 1928. márciusában olvasta fel a közművelődési palota dísztermében Somogyi-könyvtári híradó. 11.évf. 1.sz. (1972. febr.), p. 39-52.

Források[szerkesztés]

  • Fitz Péter: Modern magyar művészeti lexikon. 2. kötet. Enciklopédia, 2000. Budapest
  • Ybl Ervin: Ohmann Béla. Szépművészet, 1942.
  • Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993
  • Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata. Turul, Bp., 1942.
  • Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1995.
  • P. Szűcs Julianna: A városmajori templom építéstörténete és kora. Ars Hungarica, 1977/1.
  • H. Vladár Ágnes: Pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom. TKM Egyesület 636. füzet. Bp., 2001.
  • K. Pintér Tamás – Kaiser Anna: Budapesti templomok. Bp., 1993.
  • P. Szűcs Julianna: A római iskola. Corvina, Bp., 1987.
  • Péter László: Szeged. Panoráma, Bp., 1986.
  • Kopp Jenő: A magyar művészet sikere Velencében és Milánóban. Szépművészet, 1940/1.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata. TURUL, Budapest, 1942. 50. és 65. o.
  2. http://www.szoborlap.hu/175_nagyvasartelep_szobrai_budapest_ohmann_bela_1932.html

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ohmann Béla témájú médiaállományokat.